Nyolcéves korában került a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol szépen éneklő gyerekszereplőket kerestek. Felvették, azonban nem vezetett egyenes út a sikerig. Sokáig azt hazudta mindenkinek, hogy cipőfelsőrész-készítő szeretne lenni, de
15 éves korában összecsomagolt, és az édesanya tiltakozása ellenére színésznek állt.
1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Hacser Józsa, Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre és Váradi Hédi évfolyamtársaként. Innen rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 18 év után aláírt a győri színházba. „Ez olyan karácsony környékén volt, újév után aláírtam a szerződést. Szóltak a Nemzetiben, hogy próbám lesz. Nekem ugyan nem - feleltem” – mondta később a Magyar Narancsnak.
Nem sokkal azután, hogy otthagyta a Nemzetit, Gyurkó László íróval és Szigeti Károly koreográfussal új színházat alapítottak. A 25. Színházban – aminek Kati azért adta ezt a nevet, mert eltért a hagyományos színháztól, így nem lehetett „rendes" – 1974-ig dolgozott, majd egy kis időre újra visszatért az anyaszínházához. Az újranyitás után azonban már nem vállalt ott új szerepet, egyedül a nyitóelőadáson állt színpadra, Az ember tragédiájában a Föld szellemét alakította.
Játszott volna ő többet is, de éppen akkor, amikor 1993-ban megkapta Egerben a szerepálmát, Az öreg hölgy látogatása főszerepét, agyvérzést kapott. Jobb oldala teljesen lebénult, részlegesen elvesztette a látását, és beszélni sem tudott. A felépülés lassú volt, nem bírt már annyit dolgozni, mint régen.
Munkásságáért 2000-ben a Nemzet Színészévé választották, 2007-ben pedig csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
2006-ban láthatta utoljára a közönség a Thália Színházban, a Nénikém, meg én című darabban. Hosszú betegség után 2017. február 26-án hunyt el.
Olyan nagyszerű alakítások fűződnek a nevéhez, mint A Csárdáskirálynő Cecíliája, a Tragédia Lucifere, vagy a Macskajáték Orbánnéja.
Számos filmszerepben is látható volt, összesen 41 produkció fűződik a nevéhez. Játszott zenés darabban, szavalt verset és irodalmi lemeze is megjelent Játszani is engedd címmel.
Sokoldalúsága elismeréseként a nemzet színésze titulus mellett Jászai Mari-díjjal és Kazinczy-díjjal tüntették ki, érdemes és kiváló művész címet adományoztak neki. A Kossuth-díjról éppen lemaradt, erről egy későbbi interjújában úgy nyilatkozott, hogy „Annak idején volt egyes, kettes és hármas Kossuth-díj. Nagy László a hármasat kapta meg, ami nagyon csúnya dolog volt. Sose felejtem el, azt mondta nekem:
édesem, örülök neki, hogy nem kaptál hármas számú Kossuth-díjat, mert az nagyon kevés pénzzel jár.
Jót röhögtünk, és a Laci pénzét rögtön elköltöttük.”