Harkányi Endre 1934. március 26-án született. Szüleit a vészkorszakban vesztette el, anyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból betegen tért haza és hamarosan meghalt.
Az én életem is mindig arról szólt, hogy mindent át kell vészelni
A második világháborút, a holokausztot, ötvenhatot, a szüleim elvesztését, mindent. Azt is átvészeltem, hogy nemrég ott kellett hagynom a Vígszínházat. Pedig az is az otthonom volt” – mesélte a színművész korábban a Magyar Narancsnak.
A vadóc, vörös hajú és szeplős fiú bátyja révén került közel a mozi világához, miután jelentkezett egy hirdetésre. Tizenhárom évesen szinte önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében. Rokonai nyomására esztergályosnak kellett tanulnia, s ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg.
Először Debrecenbe került, majd Szinetár Miklós hívására 1960-ban a fővárosban akkor induló Petőfi Színház társulatához csatlakozott. 1963-tól a Vígszínházban, ezután az újonnan induló Mikroszkóp Színpadon játszott, később a József Attila Színház, 1984-ben ismét a Vígszínház társulatának tagja volt, 1993-94-ben a rövid életű Művész Színházban lépett fel.
2015-ben nyugdíjba vonult. A Vígszínházból történt távozásával a sajtó is foglalkozott, évekkel később ezzel kapcsolatban így nyilatkozott Harkányi Endre a Blikknek: „A Vígszínház a családom volt, a színészek a testvéreim, nagyon megviselt, hogy ott kellett hagynom a társulatot. Ám nem titok, Eszenyi Enikő akkori vezetésével nagyon nem tudtam azonosulni.”
Pályafutása alatt többnyire kisembereket, komikus figurákat alakított.
Színházi bemutatóinak száma az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatai szerint eléri a 150-et, amellett mintegy 70 játék- és tévéfilmben szerepelt. Volt Puck (Szentivánéji álom), Lord Stanley (III. Richárd), Liputyin (Ördögök), Morris Bober (A segéd). A Vígszínházban és a Pesti Színházban a közönség számos alakítása között láthatta a Száz év magány, az Össztánc, a Sok hűhó semmiért és a Képzelt beteg című előadásokban. A Vígben egyik utolsó szerepe Savtaj suszter Hanoch Levin Átutazók című komédiájában, ebben Törőcsik Marival együtt lépett színpadra.
A filmvásznon nagyszerű alakítást nyújtott Tersánszky-regények adaptációiban (Kakuk Marci, Legenda a nyúlpaprikásról), 2006-ban a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című Bacsó Péter-alkotásban.
Jellegzetes szinkronhangja több nemzedék számára feledhetetlen élményt nyújtott.
Többször kölcsönözte hangját Louis de Funés-nak, Danny de Vitónak. Részt vett a Bálint Ágnes által írt Futrinka utca című bábsorozat készítésében, amelyen nemzedékek sora nőtt fel, a Vízipók, csodapók című rajzfilmsorozatban ő szólaltatta meg a Keresztes pókot. A Mézga család című rajzfilmsorozatban az apának, Mézga Gézának kölcsönözte a hangját. A mai napig népszerű, külföldön is sikert aratott sorozat érdekessége, hogy előbb vették fel a hangot, és csak utána, a színészekhez szabva rajzolták meg a figurát.
Művészi munkásságát számos díjjal elismerték, 1962-ben Jászai Mari-díjat, 1982-ben érdemes művészi címet, 2005-ben kiváló művész címet vehette át. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának tagja lett, 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták, s abban az évben művészi életútja elismeréseként átvehette a legrangosabb állami művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Forrás: Index, Fidelio
Fejléckép: Harkányi Endre (fotó/forrás: PORT.hu)


hírlevél










