„Egy színész végső soron azt csinálja, hogy megmutatja, milyen az ember – apám otthon is ezt tette.” – mondta a XIII. kerületi hírportálnak Sztankay Ádám édesapjáról, a legendás Sztankay István színművészről.
Az újságíró elmondta, szomorúnak tartja, hogy apja, vagy akár Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, vagy Kálmán György neve ma már leginkább csak kerek évfordulókon kerül elő. „Apám halála után – 2014-ben hunyt el – hét-nyolc évvel már volt olyan tapasztalatom, hogy amikor arról kezdtem mesélni, színész az apám, ő Sztankay István, üres tekintettel néztek rám. […] Én évek óta írok sorozatot régi nagy magyar színészekről. Nem valamiféle kötelességből teszem. Nem azért, mert kell. Késztetést érzek rá. Jólesik róluk írni. Jólesik újra és újra rácsodálkozni arra,
egy-egy óriási pálya mögött milyen apró történetek vannak,
amelyek sokat elárulnak egy emberről. Hiszek abban, hogy a példákról beszélni kell. És manapság, amikor minden gyorsan cserélődik, ez a fajta mérce különösen felértékelődik. Ez közhely, igen, de olyan korban élünk, amely mindent a pillanatnak rendel alá: mennyi pénzem lesz holnap, mi történik most azonnal, mi fér bele még ma. Ha nem része a mindennapi kultúrának és az oktatásnak, hogy ezek az emberek mit csináltak, akkor elveszítjük az iránytűnket. És hangsúlyozom: nem csak színészekről beszélek. Mindazokról, akik maradandót hoztak létre. Akik egy szakmában, egy mesterségben, egy közösségért végzett munkában eljutottak oda, hogy példává váljanak. Az emlékezés nem nosztalgia, felelősség: annak belátása, hogy nem a semmiből érkeztünk, és nem is a semmibe tartunk.” – tette hozzá.
Személyes visszaemlékezésében Sztankay Ádám felidézte: „A húgommal, Orsival, különösen közel áll hozzánk egy kicsi falu, Bogács, valahol Borsodban. 2009-ben hozták létre ott a Színészligetet, ahol a Nemzet színészei ültetik el saját fájukat. Apánk 2012-ben Haumann Péterrel együtt ültetett. Ez egy nagyszerű gondolat. Valami élő, ami növekszik, változik, túlél, vannak gyökerei, törzse, lombja.
És árnyékot ad.
Szerintem ez talán mindennél pontosabban mondja el, mit jelent az emlékezet: van mi alá odaállni.”
A teljes szöveg a Hír13 portálon olvasható.
Fejléckép: Sztankay István (forrás: Wikipédia)
hírlevél
