A hírt Felvidéki Judit Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró osztotta meg közösségi oldalán, egy évvel ezelőtt írt köszöntésével együtt, amelyben így fogalmazott: „Huszonévesen ismertelek meg személyesen 1975-ben, amikor a diplomafilmemet forgattam Hollós Olivérrel, Kaffka Koplalóművészéből Huszárik Zoltánnal. Te szereztél nekünk kamerát, hogy elkészülhessen a filmünk. Plusz nyersanyagot is kaptunk Tőled, hogy befejezhessük. Azóta sem volt olyan »főnök« a tévében, mint Te, aki igazán jó »apaként« rajta tartottad fiaidon és lányaidon a szemedet, aki a legváratlanabb pillanatban, akár az éjszaka kellős közepén is, egyszer csak, váratlanul, de mindig a legjobb pillanatban feltűntél, megjelentél, hogy megkérdezd rendben van-e minden?
Mert Téged valóban érdekelt a szakma, a munkánk.
Megtisztelve éreztük magunkat és ugyanakkor a Te érdeklődésedtől, fontosnak és kiváltságosnak is. Azonnal segítettél, ha szükségünk volt rá. A Veled való beszélgetés megnyugtató volt, ahogy a jelenléted is. És amilyen észrevétlenül jöttél, úgy is tűntél el.”
Lénárt István 1921-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Közgazdasági Egyetemen kezdte 1947-ben, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásvezetői szakát végezte el 1954-ben. Gyakornokként került a filmgyárba, ahol végigjárta a fokokat a laboratóriumi segédmunkától a gyártásvezetésig.
Az 1956-os forradalom után átmenetileg a Nemzeti Színházban Várkonyi Zoltán és Major Tamás mellett végzett szervezői munkát. 1963-ban a Magyar Televízióhoz került diszpécsernek, itt megtalálta igazi helyét a koordináció vezetőjeként, igazgatóhelyettesi rangban dolgozott nyugdíjazásáig. Százhúsz operatőr és a műsorgyártáshoz szükséges technikai személyzet tartozott hozzá. Ő felelt a karmesterversenyek, táncdalfesztiválok, a Ki Mit Tud-ok, tévéjátékok és játékfilmek gördülékeny rögzítéséért abban a korszakban, amikor csak tévéjátékból, kosztümös filmből 70-80 készült az MTV-ben. 1996-tól 2010-ig a Vígszínház médiamenedzsereként tevékenykedett.