Az első alkalommal két színházi nevelési társulatot, a KÁVA Színházat és a Kerekasztal Színházat ismerték el, 2023-ban a Soltis Lajos Színházat, 2024-ben a STEREO AKTot tüntették ki, 2025-ben pedig az Apertúra kapta a Színházi Kritikusok Céhének Jövő díját.
A céhtagok szavazatai alapján 2026-ban a Baltazár Színházé az elismerés, amelynek átadására szeptember 20-án, az Eötvös 10-ben megrendezendő 47. Színikritikusdíj-átadó gálán kerül sor.
Lénárt Gábor laudációja
Elek Dóra a Baltazár Színház 1998-as megalapításával nem terápiás csoportot, szabadidős foglalkozást vagy jótékonysági kezdeményezést indított útjára, hanem színházat alapított. Olyan színházat, amelyben a fogyatékossággal élő résztvevők alkotóművészként lépnek színpadra. Ezt a hitvallást közel három évtized kitartó munkája tette nemcsak a Baltazár Színház, hanem a magyar színházi élet egyik legcéltudatosabb művészi vállalásává.
A társulat alapításakor Elek Dóra feltette az akkori csoport tagjainak a kérdést: ki akar színész lenni, ki akarja a színházat hivatásának választani? Akik igent mondtak, saját jövőjüket meghatározó döntést hoztak. S ezzel a színház munkává, felelősséggé, hivatássá, az önálló önkifejezés lehetőségévé vált számukra. A kezdeti szerdai foglalkozások óvatos ismerkedéseit felváltotta a mindennapos próbamunka, amelyből értékes előadások születtek, és termékeny alkotói pályák bontakoztak ki. Bátorság, kitartás, jelenlét, szorgalom, tehetség és alázat kölcsönhatásából Magyarország máig egyedülálló professzionális társulata jött létre.
A Baltazár Színház jelentősége nem pusztán abban áll, hogy lehetőséget teremt azoknak, akik a művészeti életben szinte láthatatlanok, mert a színházi intézményrendszer útjai jórészt zárva maradnak előttük.
Ennél sokkal radikálisabb dolgot tett: nem kérte a közönséget, hogy elnéző legyen.
Épp ellenkezőleg, arra szólított fel mindenkit, hogy szakmailag egyenrangúként tekintsen a színészeire.
A Baltazár társulatában 28 éve folyik a következetes munka, amely – mint minden jó színház – a résztvevő alkotók számára új önfelfedezést kínál. Az előadásokban fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő színészek, zenészek, művészek dolgoznak együtt. A Baltazár Művészeti Központban pedig olyan képzés jött létre, amely ott nyit utat, ahol az intézményes oktatás nem kínál továbblépési lehetőségeket. A társulat ma már európai szakmai együttműködések résztvevőjeként is azt képviseli, hogy
a kulturális élethez való hozzáférés és az alkotás lehetősége nem kedvezmény, hanem jog.
A fogyatékossággal élő művészek színpadi alkotótevékenységének nem a terápiás gyakorlat az elsődleges célja, hanem – mint minden művészet – a létrehozott teljesítmény teremtő értékét hivatott kifejezni.
A Baltazár Színház története egy olyan színházi kultúrát előlegez meg, amelyben a különbözőség nem akadály, hanem az együttműködésen alapuló alkotás egyik forrása. A Színházi Kritikusok Céhe a Jövő díjjal ezt a művészi hitvallást – és ezt a jövőt – ismeri el.
Fejléckép: A Baltazár Színház a SzíDosz gáláján (fotó: Matolcsi Kíra)
hírlevél
