- Milyen koncepció mentén állította össze a programot? Volt valami gondolati vezérfonala, netán különböző fesztiválok legjobb előadásait gyűjtötte egy csokorba?

- A Bécsi Ünnepi Hetek mindig azt szeretné bemutatni, mi zajlik éppen a világban. Figyeljük a színházi alkotóműhelyeket, olvassuk az újságokat. És persze vizsgáljuk önmagunkat, melyek azok a kérdések, amelyek foglalkoztatnak bennünket és milyen válaszok hangzanak el ezekre világszerte. Olyan előadásokat hívunk meg Bécsbe, amelyek gondolkoznak a világ aktuális állásán, a politikai és társadalmi ellentmondásokon. Ez a válogatási koncepció minden évben. Összekötjük a világot hat hétre Bécsben, idén végigvándorlunk Észak- és Dél-Amerikán, Afrikán és Európán, évente egyszer egy nagy polaroid tablót készítünk. Ebben az évben csak a nyitó héten felléptek nálunk társulatok az Egyesült Államokból, Oroszországból és Európából. New Yorkból egy mélyen politizáló darab, a The Apple Family Plays érkezett, nem sokkal utána napjaink egyik legvitatottabb  orosz rendezője, Kirill Serebrennikov hozta el Gogol Holt lelkek című darabját. Peter Handke Az óra, amikor nem tudtak egymásról semmit című művét 23 évvel az ősbemutató után ugyanott, a Theater an der Wienben játszottuk, most egy fiatal észt csapat értelmezte újra. A témák között ugyanúgy beszélünk migrációról, mint klasszikus és modern közötti konfliktusról.

- Mi a válogatás menete?

- A fesztivál programja tűnhet személyes indíttatásúnak, hiszen én vagyok az egyszemélyi válogató, természetesen a dramaturgjaim segítő munkájával a hátam mögött. Vállalom, hogy a programban benne van a keletnémet attitűdöm, az, hogy én miként látom a demokrácia és az egyenlőség kérdéseit.  Amellett, hogy a program a saját ízlésemet tükrözi, inkább katalizátor szerepet szeretnék betölteni. Egy operát kívánok létrehozni nyitánnyal, áriákkal, duettekkel, szólamokkal a sokfelől érkező vagy nálunk megszülető színházi előadásokkal.

- Ön a karmester a hasonlat szerint?

- Nem, én a zeneszerző vagyok. A bécsi közönségé a karmesteri szerep, hiszen ők teszik teljessé a fesztivált. Nagyon régivágású ember vagyok, az egyszerű dolgokat szeretem. A színház 2500 éve ugyanarról szól: összehoz embereket egy időben és térben, hogy ugyanarról gondolkozzanak. Az elektronikus média korszakban ez a fajta élmény megfizethetetlen.

- Van a társulatoknak módjuk arra, hogy hosszabb időre érkezzenek Bécsbe, mint a saját játszási napjaik, hogy meg tudják nézni egymást?

- Attól függ, milyen produkcióról van szó. Alapvetően három kategória létezik. Vannak meghívott előadások, amelyet láttam valahol, és elhívtam Bécsbe. A második csoportba a koprodukciók tartoznak, különböző formációk, társulatok szövetkeznek velünk, például a hamburgi színház, hogy együtt hozzunk létre produkciót. A program harmadrészét a hét saját bemutatónk teszik ki. Kicsit úgy is működünk tehát, mint egy színház: felkérünk rendezőket, hogy hozzanak létre előadásokat. Természetesen ezekről előre lehetetlen megjósolni, mi sül ki belőlük. A bécsi közönség imádja a premiereket, lázasan várja őket.

- Van lehetőség arra, hogy a frissen bemutatott produkciókat tovább játsszák a fesztivál után valamerre?

- Ez egy érdekes kérdés, mivel a Festwochen az első a fesztiválok sorában, amely bejelenti a programját. Decemberben 55 000 címre küldjük ki a műsorfüzetünket. Ennek megfelelően január közepétől folyamatosan kapom a telefonhívásokat a produkcióktól, hogy minket követően újabb meghívásokat kaptak Avignonból vagy New Yorból. Kicsit olyan vagyunk, mint egy áruházi katalógus.  Másrészt bizonyos értelemben művészeti menedzsment is: láthatóvá teszünk kevésbé ismert társulatokat. Idén vendégül láttunk például egy kubai társulatot, akik iránt rögtön tíz producer érdeklődött. Jövőre ilyen megfontolásból is hívjuk majd Mundruczó Kornélt, akiről köztudott, hogy elfogyott a társulata pénze. Feladatunk támogatni olyan művészeket, akik nehéz anyagi vagy politikai helyzetbe kerültek. Vannak ilyen célkitűzéseink is a művészeti programunk mellett.

- Egymást követik tavasszal a fesztiválok a régióban: Bécsben, Prágában és nálunk, Budapesten. Mekkora a verseny a nézők, a turisták megnyeréséért?

- A Bécsi Ünnepi Heteket 65. éve rendezzük meg, közvetlenül a háború után alapították azért, hogy felpezsdítsék a város lakosainak gondolkozását, kinyissák a világra azzal, hogy évente egyszer nemzetközi, külföldi művészeket hívnak meg, érzelmi hidakat építsenek. Mi elsősorban nem a turistáknak, hanem a bécsi lakosoknak szervezzük a fesztiválunkat. Azt gondolom, a színház intim dolog, nem lehet olyan marketingstratégiát ráépíteni, mint mondjuk az Eurovíziós Dalfesztivál márkájára. Elég messze vagyunk attól a gondolattól, hogy Conchita Wurston keresztül ismerjék, szeressék meg az osztrákokat  világban. Társadalmi, politikai szoftverként működünk, azt vizsgáljuk, mi történik velünk, milyen érzések keringenek bennünk.  A New York-i The Apple Family Plays családi színházat is ezzel a céllal hoztuk el: megismerhetjük általa az átlag amerikai embereket. Azokat, akik nem szerepelnek az újságokban, a hírműsorokban, hiszen ott csak Barack Obamával, Irakkal és a terrorizmus elleni harccal foglalkoznak, ha Amerikáról van szó. A mostanság furcsaként és szörnyűként kezelt oroszokat senki nem tudja jobban bemutatni számunkra, mint Gogol. Az egyik Holt lelkek előadás után egy órán keresztül 150 néző beszélgetett a színészekkel arról, mi is zajlik valójában az országukban. Egymás megértése is a feladata a színháznak. Általános vezérfonalunk a szabadság kérdése és annak kutatása, miként építjük le a demokráciát, hogyan szövődik össze a média és a politika. A művészetnek szabadnak kell lennie, kérdések megfogalmazása a feladatunk.

- Van a bécsi közönségnek éhsége minderre? Egész évben hihetetlen mennyiségű színházi előadással, hangversennyel, kiállítással van tele a város.

- Pont ez a kihívás számunkra. Az intenzív kulturális élet közben szeretnénk meglepni a közönséget. A felfedezés élményét adni nekik. A színházi évad végén összefoglalást készítünk számukra arról, mi történt a színházi szezonban világszerte. Örömmel működünk együtt a bécsi színházakkal, hiszen a művészeinknek a fesztivál lehetőséget ad arra, hogy máshonnan érkező rendezőkkel, színészekkel is együtt dolgozhassanak. A közönség szereti másfajta szerepekben is látni a kedvenceit. Univerzális fesztivál vagyunk, nem csak egy-egy irányzat jelenik meg nálunk. Egyszerre játszunk klasszikus és kortárs színházat, operát, táncot, filmet. A Bécsi Ünnepi Hetek egyike az utolsó széleskörű fesztiváloknak, miközben egyre többen specializálódnak, céloznak meg meghatározott közönségréteget. Nekünk ellenben pont az az érdekes, hogy a sokféleséget hozzuk egy esernyő alá. Ráadásul itt, a fővárosban. Edinburgh-öt és Avignont azért találták ki, hogy pár hétre elutaztassák a közönséget vidéki településekre.

- Melyik produkcióra a legbüszkébb, amit el tudtak idén hozni Bécsbe?

- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, 32 színházi előadás felé kell megosztanom a szívemet. Ahogy az almát és a narancsot, úgy a produkciókat sem lehet összehasonlítani egymással. Egy dologra mégis büszke vagyok: az elmúlt tíz évben Dosztojevszkij összes művét színpadra állította nálunk Frank Castroy. Ilyen ciklust egyetlen fesztivál sem tud felmutatni.

- Milyen gyakran hívnak meg magyar társulatokat?

- Magam is megkülönböztetett figyelemmel kísérem a magyar színházak munkáját. Tizenegy éve járt nálunk Sopsits Árpád a Doszojevszkij műve alapján készült Bűn és bűnhődés a rácsok mögött című előadásával, fantasztikus produkció volt, nagyon szerette a közönség. Márton Dávid, Schilling Árpád és Mundruczó Kornél is rendszeresen meghívást kap tőlünk. Minden évben elutazunk Magyarországra előadásokat nézni. 

- A hétvégén tartják Bartók Béla A kékszakállú herceg várának a bemutatóját.

- Ez a világ egyik legtöbbet játszott operája, Kékszakállt Bretz Gábor, Juditot Nora Gubisch énekli nálunk. Örülünk, hogy meg tudtuk nyerni a világhírű Andrea Breth rendezőnőt, aki életében először dolgozik Bécsben. Sajátos koncepció született: először eljátsszuk A kékszakállú herceg várát, majd egy másik új, egyfelvonásos darabot. A rendezőnő kigondolta a mű folytatását, egy szöveg nélküli zenés játékot. A hét ajtó után hét idős ember lép a színpadra. Még nem tudjuk, mi fog kisülni mindebből, én mindenesetre izgalmas elgondolásnak tartom.  

- Mennyire törekednek arra, hogy a színház- és koncerttermekből kivigyék a fesztivált az utcára is?

- Számos szabadtéri programunk is van, köztük egy ingyenes autósmozi. A város több meglepő és szokatlan pontján vetítünk rövidfilmeket Afrikáról, a hangot egy egész városban fogható rádióadó szolgáltatja. Ezt az ötletet a Dél-afrikai Köztársaságból hoztam el. Egy másik projektünk, a Small Metal Objects idén debütál Bécsben, tíz éve próbáltam ki először a hannoveri fesztiválon. Ez ausztrál ötlet, példátlan, hogy ilyen hosszú időt élt meg, hiszen egy-egy hullám két-három év alatt le szokott futni. E szerint egy belvárosi, bevásárló övezetben 150 ember üldögél fejhallgatóval a fején, majd  interakcióba kerül a járókelőkkel. Hat alkalmat tartottunk ebből a performanszból.

- Egy éve dolgozik a Wiener Festwochen vezetésében. Hogyan került ide?

 - Az elődöm viharos körülmények között távozott. Markus Hinterhäuser intendáns hívott tavaly március 1-én. Öt hónapom volt arra, hogy összeállítsam az idei programot.  Mivel 2002 és 2006 között dolgoztam már a fesztiválon, jól ismerem a cég működését. Később más fesztiválokhoz kerültem: dolgoztam a hannoveri feltámasztásában és az észtországi, tallinni megalapításában. A Bécsi Ünnepi Hetek szervezése mindennél megfontoltabb tervezést igényel, hiszen kft.-ként működik. Nem a város a tulajdonosunk, magunknak és jól kell gazdálkodnunk.

- Meg tudja mondani, mi a receptje egy jó fesztiválnak?

- Kíváncsinak kell lenni arra, mi zajlik a világban. A színháznak az a dolga, hogy tágítsa a gondolkozást és megnyissa a szíveket. És persze alkotók is vagyunk, én magam nagyon hiszek a szabad, inspiráló, alkotói közeg erejében. Az osztrák közszolgálati televízió szerint a mostani fesztiválprogram a legpolitikusabb az elmúlt évek sorában. Megvan a magyarázata ennek: feszült társadalmi, politikai közegben élünk, a művészetnek az a dolga, hogy figyelmezető jelzést adjon arra, hogy vigyázzunk az értékeinkre. Ez nem jelenti azt, hogy ókonzervatív lenne a gondolkozásmódunk, hiszen véleményem szerint a tradíciókkal játszva kell bánni. Ezt üzenjünk a magyar barátainknak is, akiket szeretünk, és rendszeresen hívunk fellépni hozzánk, hiszen fantasztikus művészeik vannak.