Színház

A beszélő köntös

2016.06.15. 08:43
Ajánlom
A Loman család tagjai köntöst és papucsot viselnek. Mindig ez van rajtuk, plasztikus kifejezéseként bizonyos igénytelenségnek és eltompultságnak – írja kritikusunk Mácsai Pál legújabb rendezése, Az ügynök halála kapcsán.

Ha kicsit megkotorászom színháznézői emlékeimet, tanúsíthatom, hogy rendezőink már jó ideje igyekeznek kiszakítani Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját részint a maga drámatörténeti közegéből, részint pedig a magyar színházi hagyományból. Az előbbinek az a fő vonása, hogy a XX. századi amerikai szerzők létrehozták a maguk klasszikus amerikai drámairodalmát, voltaképp antik sorstragédiákhoz hasonlatos korabeli történetek mentén. Az utóbbit a lehorgasztott fejű Tímár József kétbőröndös alakja fémjelzi. Alföldi Róbert például pici Loman szülőkkel és hatalmas bútorokkal fejezte ki a perspektívaváltást. Zsótér Sándor pedig már a rendezése címével – Fejének belseje – tudatta, hogy tudatba megyünk. (Maga Miller is így fogott hozzá a dologhoz: a Fejének belseje címet elsőre ő adta a darabjának.)

Az Örkény Színház bemutatójának színpadképére pillantva sejthetjük, hogy Mácsai Pált sem a kapitalista kizsákmányolásból fakadó kisember tönkremenése foglalkoztatja, hanem az érdekli, ami belül zajlik. Nem is annyira családon, mint inkább a főhősön belül. Kálmán Eszter díszletfalainak négy síkjában megteremtődik az az észvesztő útvesztő, amibe William Loman ügynök (napjainkban talán termékmenedzsernek mondanánk) életfogytigra belehazudta magát. Eleinte nyilván kényelmi okokból másította meg az igazságot, azután megszokásból, végül pedig maga is elhitte. Ez a folyamat – ahogy az ember igyekszik átkommunikálni magát a sikeres oldalra – és főképp ennek végső kudarca az, ami talán a legfontosabb tanulsága lehet számunkra Arthur Miller drámájának. (Feltéve persze, hogy a rendezés nem csökkenti a főhős személyes felelősségét avval, hogy Willy Lomant felmenti az öncsalás bűne alól, orvosi értelemben egyértelműen betegnek ábrázolva. Mániás depresszió – esetleg nevezzük így, jóllehet nincs ilyen kórisme.)

A szerző szándékai hellyel-közzel ellentmondásosak. Részint az élet valóságos arculatát akarta ábrázolni, részint folyamatot kívánt feltárni: egy etikai rendszer és bizonyos társadalmi törvényszerűségek működését. Egyfelől precízen, realistán, konkrétan elképzelte a helyszínt – az ágy fölötti polcon álló, atlétikai győzelmi kupájával bezárólag –, másrészt viszont szabadon közlekedik idősíkok, emlékek, tények és ábrándok között. Mindezt praktikusan abból a célból, hogy okadatoljon egy balul sikerült apa-fiú kapcsolatot, amelyben Willy Loman a kedvenc, Biff nevű fiának voltaképp azt nem tudja megbocsátani, hogy a kamasz véletlenül felfedezte az ő „legjobb apa és legjobb férj” (bizonyára ilyesmit véstek a mű utóidejében Mr. Loman sírkövére) képének egy kínos árnyoldalát.

A szöveg újonnan hangzik: Hamvai Kornél 2011-es fordítását játsszák. Kétségkívül indokoltnak tetszik Ungvári Tamás több mint félévszázados munkáját frissebbre cserélni, például mert ma nincs az a Happy, aki valami rémes alakokat „kófic izomrongyok”-nak nevezne. És az a Willy sincs, aki „tökkelütött, tudatlan, siralmas fráter, buta ökör”-t emlegetne. Az előbbiekből „seggfejek” lettek, az utóbbiból „sötét segghülye”. Az aktuális színpadi szövegi trendnek megfelelően a kifejezések egyszerűsödtek, beszűkültek és durvultak. Sértegetésről baszkurálásra, csodabogárból balfaszba, fenébéről picsábára váltottak hőseink, miközben elszaporodtak a basszusok. (Kedvenc új verzióm Willytől a „Kinek kell barátság vagy – uram bocsá' – holmi egyéniség” helyébe lépő: „A barátság labdába sem rúg, és a személyiség.”)

De felvéve a díszlet említésénél elejtett fonalat: szobafalakat látunk az Örkény színpadán – bájos, hogy dzsungelmintás a tapéta, emlékeztetve az idősebb Loman fiútestvére, Ben karriertörténetére – és ajtók helyét. Ez a lelkinek is nézhető tér praktikus lehetőséget kínál arra, hogy Gálffi László Willy Lomanja folyton arrafelé bóklásszon, ahol nem kell senkit sem látnia. Ő maga kerülőutakon jön előre, míg felesége, Kerekes Éva Lindája nyílegyenesen érkezik a rivaldához, ahol elrongyolódott kárpitú székek állnak az ajtókeretek között. Az elrendezés módot ad arra, hogy az ülő szereplők akár egymásra se nézzenek – a frontális játékmódot Bagossy László korábbi rendezései honosították meg ezen a színpadon.

A Loman család tagjai köntöst és papucsot viselnek. Mindig ez van rajtuk, plasztikus kifejezéseként bizonyos igénytelenségnek és eltompultságnak. A legnagyobb elegancia jegyében Biff Loman az éttermi vacsorához köntöse-csíkos nyakkendőt köt. Biff Lomant Molnár Áron játssza, új arcként az Örkény Színházban, pontosan avval a színészi energiabedobással, amivel egy egészséges ösztönű fiatal színész feltörni akar. Mellette Ficza István Happyje rezignáltan, az arcán enyhén tükröződő megszokott csalódottsággal veszi tudomásul, hogy az ő léte és makulás karrierje körülbelül közömbös Loman apuka számára.

Gálffi László Willyjében én a magam részéről nem látom a valaha volt komolyabb formátumot, erős és vonzó egyéniséget. Könnyen felhevülő, szeleverdi férfi, folyton lifeg vagy kileng valamije: haja, feje, karjai, lábai. Egyáltalán nem képes olyan szépen, tömören, jól szabottan egyben lenni, mint ahogy Csuja Imre szmokingos-szőrmebundás Ben Lomanja, aki úgy tud ülni a széken, hogy a levegő meg sem rezzen körülötte. Gálffi Lomanja oly szánalmas, nevetséges erőlködéssel oktrojálná fiára a vágyait és hazugságait, hogy közben legfeljebb minimális formális figyelmet fordít feleségére, aki pedig éles helyzetben egyértelműen őt választja a fiai ellenében – akár a Capulet anyuka a Rómeó és Júlia családi botrányjelenetében. Willy Loman hímsovinizmusa talán még sosem volt ennyire feltűnő, mint ebben a színházművészetileg divatosnak ható előadásban, ahol az egész családot, az egész házat Kerekes Éva Linda Lomanjának nedvdús szeretete tartja fenn. Jön a sárga köntösében mint egy olyan háziasszony, akinek már az életben soha semmi dolga nem lesz az otthonán kívül, és mégsem fáradt bele hasznavehetetlen férjébe, semmirekellő gyerekeibe. Ő mintha mindig látna valahol egy kis napfényt, ami hurráoptimizmusra ugyan nem sarkallja, de valami sztoikus derűt vagy makacs játékosságot mégis kicsal belőle. Arról nem is beszélve, hogy úgy tudja mondani: „bazsarózsa”, hogy az attól reggelre alighanem ki is virágzik.

Nota bene: Arthur Millert Az ügynök halála sikere után az USA két legnagyobb iparvállalata meghívta, hogy tartson előadást az értékesítéssel foglalkozó munkatársaiknak. Ma alkalmasint arra lenne kereslet, ha Kerekes Éva Linda Lomanja átadná az életvezetési, családműködtetési és –elviselési praktikáit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Tánc

Abbahagyja a balettet, és búcsúzik a színpadtól Leblanc Gergely

A 31 éves balettművész az Operaház videójában beszélt arról, hogy elbúcsúzik a színpadtól, és a továbbiakban a háttérben fogja segíteni a Magyar Nemzeti Balett munkáját.
Könyv

Megmenekülhet Esterházy Péter egykori otthona

Alkotóházként születhet újjá a 2016-ban elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas író egykori, rómaifürdői családi háza.
Színház

Mindig van egy hajnal a konyhában – beszélgetés Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal

Valódi érzelmi hullámvasutat kínál a nézőknek a Rózsavölgyi Szalon április közepén bemutatott, Bármit mondhatsz című előadása, amelyben egy negyvenes házaspár próbálja tisztázni sok-sok év alatt felgyülemlett sérelmeiket egy reggelbe nyúló beszélgetés során. A két főszereplővel, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal beszélgettünk.
Klasszikus

Balázs Jánost, Harcsa Veronikát és Fischer Ivánt is elismerték az első alkalommal átadott Bartók Rádió Zenei Díjjal

A Bartók Rádió a tavalyi év kiemelkedő zenei teljesítményeinek elismeréseképpen először adta át díjait. A nagyszabású díjkiosztót a Bartók Rádió és a Duna május 25-én, az M5 kulturális csatorna május 26-án tűzi műsorra.
Klasszikus

Bach-estre készül Ránki Dezső és az Anima Musicae

A sűrű májusi koncertszezon igazi különlegességet tartogat még a hónap végére is: a Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp által megálmodott Csönd-zsák koncertek 14. hangversenyén J. S. Bach négy zongoraversenye csendül fel az Anima Musicae Kamarazenekarral közösen.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Chaplin és Einstein barátságának történetéről szól a Rózsavölgyi Szalon augusztusban érkező bemutatója

Megtartották a Rózsavölgyi Szalon soron következő bemutatója, az Albert és Charlie olvasópróbáját Ujj Mészáros Károly rendező vezetésével. Az augusztusi bemutatóban színpadra lép Epres Attila, Pál András és Nagy Dóra.
Színház hír

Komédia, horror és romantikus musical is helyet kapott a Karinthy Színház új évadában

A Nemzetközi Történetmesélő Fesztivállal, az első Karinthy New Wave Festivallal júniusban, az új évadban pedig több bemutatóval várja a közönséget a Karinthy Színház.
Színház ajánló

Milyen hatással van hat ember életére egy váratlan terhesség? – új bemutató a 6SZÍN-ben

Csákvári Krisztián írta és rendezte a 6SZÍN legújabb bemutatóját, amely egy váratlan terhesség körül forog. A Kontraszt című előadás története egy fiatal felnőtt férfi útkereséséről szól a modern világ talajvesztett zűrzavarában.
Színház interjú

Mindig van egy hajnal a konyhában – beszélgetés Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal

Valódi érzelmi hullámvasutat kínál a nézőknek a Rózsavölgyi Szalon április közepén bemutatott, Bármit mondhatsz című előadása, amelyben egy negyvenes házaspár próbálja tisztázni sok-sok év alatt felgyülemlett sérelmeiket egy reggelbe nyúló beszélgetés során. A két főszereplővel, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal beszélgettünk.
Színház interjú

A művészet szabaddá tesz – interjú Venyige Sándorral

Pest megye legnagyobb szabadtéri összművészeti fesztiválját kínálja Budapesttől mindössze 25 kilométerre a Mézesvölgyi Nyár. A fesztivál alapító-igazgatóját, Venyige Sándort kérdeztük az idei programokról.