Színház

A beszélő köntös

2016.06.15. 08:43
Ajánlom
A Loman család tagjai köntöst és papucsot viselnek. Mindig ez van rajtuk, plasztikus kifejezéseként bizonyos igénytelenségnek és eltompultságnak – írja kritikusunk Mácsai Pál legújabb rendezése, Az ügynök halála kapcsán.

Ha kicsit megkotorászom színháznézői emlékeimet, tanúsíthatom, hogy rendezőink már jó ideje igyekeznek kiszakítani Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját részint a maga drámatörténeti közegéből, részint pedig a magyar színházi hagyományból. Az előbbinek az a fő vonása, hogy a XX. századi amerikai szerzők létrehozták a maguk klasszikus amerikai drámairodalmát, voltaképp antik sorstragédiákhoz hasonlatos korabeli történetek mentén. Az utóbbit a lehorgasztott fejű Tímár József kétbőröndös alakja fémjelzi. Alföldi Róbert például pici Loman szülőkkel és hatalmas bútorokkal fejezte ki a perspektívaváltást. Zsótér Sándor pedig már a rendezése címével – Fejének belseje – tudatta, hogy tudatba megyünk. (Maga Miller is így fogott hozzá a dologhoz: a Fejének belseje címet elsőre ő adta a darabjának.)

Az Örkény Színház bemutatójának színpadképére pillantva sejthetjük, hogy Mácsai Pált sem a kapitalista kizsákmányolásból fakadó kisember tönkremenése foglalkoztatja, hanem az érdekli, ami belül zajlik. Nem is annyira családon, mint inkább a főhősön belül. Kálmán Eszter díszletfalainak négy síkjában megteremtődik az az észvesztő útvesztő, amibe William Loman ügynök (napjainkban talán termékmenedzsernek mondanánk) életfogytigra belehazudta magát. Eleinte nyilván kényelmi okokból másította meg az igazságot, azután megszokásból, végül pedig maga is elhitte. Ez a folyamat – ahogy az ember igyekszik átkommunikálni magát a sikeres oldalra – és főképp ennek végső kudarca az, ami talán a legfontosabb tanulsága lehet számunkra Arthur Miller drámájának. (Feltéve persze, hogy a rendezés nem csökkenti a főhős személyes felelősségét avval, hogy Willy Lomant felmenti az öncsalás bűne alól, orvosi értelemben egyértelműen betegnek ábrázolva. Mániás depresszió – esetleg nevezzük így, jóllehet nincs ilyen kórisme.)

A szerző szándékai hellyel-közzel ellentmondásosak. Részint az élet valóságos arculatát akarta ábrázolni, részint folyamatot kívánt feltárni: egy etikai rendszer és bizonyos társadalmi törvényszerűségek működését. Egyfelől precízen, realistán, konkrétan elképzelte a helyszínt – az ágy fölötti polcon álló, atlétikai győzelmi kupájával bezárólag –, másrészt viszont szabadon közlekedik idősíkok, emlékek, tények és ábrándok között. Mindezt praktikusan abból a célból, hogy okadatoljon egy balul sikerült apa-fiú kapcsolatot, amelyben Willy Loman a kedvenc, Biff nevű fiának voltaképp azt nem tudja megbocsátani, hogy a kamasz véletlenül felfedezte az ő „legjobb apa és legjobb férj” (bizonyára ilyesmit véstek a mű utóidejében Mr. Loman sírkövére) képének egy kínos árnyoldalát.

A szöveg újonnan hangzik: Hamvai Kornél 2011-es fordítását játsszák. Kétségkívül indokoltnak tetszik Ungvári Tamás több mint félévszázados munkáját frissebbre cserélni, például mert ma nincs az a Happy, aki valami rémes alakokat „kófic izomrongyok”-nak nevezne. És az a Willy sincs, aki „tökkelütött, tudatlan, siralmas fráter, buta ökör”-t emlegetne. Az előbbiekből „seggfejek” lettek, az utóbbiból „sötét segghülye”. Az aktuális színpadi szövegi trendnek megfelelően a kifejezések egyszerűsödtek, beszűkültek és durvultak. Sértegetésről baszkurálásra, csodabogárból balfaszba, fenébéről picsábára váltottak hőseink, miközben elszaporodtak a basszusok. (Kedvenc új verzióm Willytől a „Kinek kell barátság vagy – uram bocsá' – holmi egyéniség” helyébe lépő: „A barátság labdába sem rúg, és a személyiség.”)

De felvéve a díszlet említésénél elejtett fonalat: szobafalakat látunk az Örkény színpadán – bájos, hogy dzsungelmintás a tapéta, emlékeztetve az idősebb Loman fiútestvére, Ben karriertörténetére – és ajtók helyét. Ez a lelkinek is nézhető tér praktikus lehetőséget kínál arra, hogy Gálffi László Willy Lomanja folyton arrafelé bóklásszon, ahol nem kell senkit sem látnia. Ő maga kerülőutakon jön előre, míg felesége, Kerekes Éva Lindája nyílegyenesen érkezik a rivaldához, ahol elrongyolódott kárpitú székek állnak az ajtókeretek között. Az elrendezés módot ad arra, hogy az ülő szereplők akár egymásra se nézzenek – a frontális játékmódot Bagossy László korábbi rendezései honosították meg ezen a színpadon.

A Loman család tagjai köntöst és papucsot viselnek. Mindig ez van rajtuk, plasztikus kifejezéseként bizonyos igénytelenségnek és eltompultságnak. A legnagyobb elegancia jegyében Biff Loman az éttermi vacsorához köntöse-csíkos nyakkendőt köt. Biff Lomant Molnár Áron játssza, új arcként az Örkény Színházban, pontosan avval a színészi energiabedobással, amivel egy egészséges ösztönű fiatal színész feltörni akar. Mellette Ficza István Happyje rezignáltan, az arcán enyhén tükröződő megszokott csalódottsággal veszi tudomásul, hogy az ő léte és makulás karrierje körülbelül közömbös Loman apuka számára.

Gálffi László Willyjében én a magam részéről nem látom a valaha volt komolyabb formátumot, erős és vonzó egyéniséget. Könnyen felhevülő, szeleverdi férfi, folyton lifeg vagy kileng valamije: haja, feje, karjai, lábai. Egyáltalán nem képes olyan szépen, tömören, jól szabottan egyben lenni, mint ahogy Csuja Imre szmokingos-szőrmebundás Ben Lomanja, aki úgy tud ülni a széken, hogy a levegő meg sem rezzen körülötte. Gálffi Lomanja oly szánalmas, nevetséges erőlködéssel oktrojálná fiára a vágyait és hazugságait, hogy közben legfeljebb minimális formális figyelmet fordít feleségére, aki pedig éles helyzetben egyértelműen őt választja a fiai ellenében – akár a Capulet anyuka a Rómeó és Júlia családi botrányjelenetében. Willy Loman hímsovinizmusa talán még sosem volt ennyire feltűnő, mint ebben a színházművészetileg divatosnak ható előadásban, ahol az egész családot, az egész házat Kerekes Éva Linda Lomanjának nedvdús szeretete tartja fenn. Jön a sárga köntösében mint egy olyan háziasszony, akinek már az életben soha semmi dolga nem lesz az otthonán kívül, és mégsem fáradt bele hasznavehetetlen férjébe, semmirekellő gyerekeibe. Ő mintha mindig látna valahol egy kis napfényt, ami hurráoptimizmusra ugyan nem sarkallja, de valami sztoikus derűt vagy makacs játékosságot mégis kicsal belőle. Arról nem is beszélve, hogy úgy tudja mondani: „bazsarózsa”, hogy az attól reggelre alighanem ki is virágzik.

Nota bene: Arthur Millert Az ügynök halála sikere után az USA két legnagyobb iparvállalata meghívta, hogy tartson előadást az értékesítéssel foglalkozó munkatársaiknak. Ma alkalmasint arra lenne kereslet, ha Kerekes Éva Linda Lomanja átadná az életvezetési, családműködtetési és –elviselési praktikáit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Jazz/World

Borbély Mihály: "Pénzért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni"

A több hangszeren és műfajban jártas Borbély Mihály minden zenei és emberi szituációban az átjárhatóságot kutatja. Legközelebb A népzene ünnepén hallhatjuk őt február 23-án a Müpában, tavasszal pedig új jazzlemezét is bemutatja saját formációjával.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A társulat kérdéseiről – a közös ügyektől a közügyekig

A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozatának vendégei februárban a társulatról beszélgettek. A meghívottak, Kováts Adél, Göttinger Pál és Molnár Áron tapasztalatainak, nézőpontjainak megismeréséből és helyenkénti ütköztetéséből izgalmas kép rajzolódott ki a társulatokat illető lehetőségekről, külső és belső elvárásokról.
Színház ajánló

Mennyiért szülnél, anyuci? – új bemutató a FÉMben

Miklós Zsófiával és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Fém című abszurd drámáját: Miről álmodik a fiatal? Hírnévről, vagy családról?
Színház premier

Nyakunkon a hurok – Hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda

Bagossy László az Orlai Produkciós Iroda színészeivel állítja színpadra Kerékgyártó István szövegét, amely a szerző Puzzle című darabjából és a Hurok című regényből állt össze. A bemutatót február 23-án tartják a Jurányi Házban.
Színház ajánló

Vígjáték vagy dráma: A pillangók még mindig szabadok a József Attila Színház Stúdiójában

Nagy érdeklődés övezi a hazánkban kevéssé ismert Broadway sikerszerző, Leonard Gershe darabját a József Attila Színházban.
Színház ajánló

Az öldöklés istene - Házaspárbaj az Átriumban

Yasmina Reza világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.