Krúdy Gyula tudta, hogyan is kell gulyáslevest főzni: „Négyféle húsból főzték, vesepecsenyéből, hátszínből, felsálból, rostélyosból, ököruszonyt, szegyét, csontot nem kell hozzá venni. (…) Nem szabad nagyon hagymásnak, sósnak, nagyon paradicsomosnak lennie. A húsát tán jobban megválogatjuk, mint a pecsenyéket, én legalább úgy tennék, ha vendéglős volnék, mert többen viszik el vendéglőm hírét a gulyásevők, mint a pecsenyebarátok.”

Egyébként a déli órákban sosem ebédelt Krúdy. Este hétkor kelt fel, nyolckor reggelizett valamely kávéházban, aztán a Tabánban kötött ki, a Mélypince nevű, olcsó kocsmában, az volt a törzshelye. Asztalánál állítólag csak nőkről lehetett beszélni, irodalomról vagy politikáról tilos volt.

A Gózon Gyula Kamaraszínház új produkciójában – A gyomor örömei – Krúdy zamatos világa – Tóth László színművész lesz a játékos séf. Ő találta ki ezt a gasztrószínházi előadást. „Onnan jött az ötletem, hogy a Covid-járvány kényszerszünete idején Krúdy-féle ételeket kezdtem el főzni otthon, a paprikás krumplitól kezdve túrós dolgokig. Megosztottam a közösségi oldalamon. Később Krúdy Gyula írásaiból is felolvastam online. Aki egyszer megismeri Krúdy rejtelmes, izgalmas, kalandos csodavilágát, az foglya marad, és nem is akar majd szabadulni belőle. Így vagyok ezzel én is. Valahogy már akkor azon gondolkodtam, miként lehetne összeilleszteni a kettőt: Krúdyt mesélve főzni a színpadon. Említettem Szabó Ágnesnek, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatójának, aki le is csapott rá, biztatott, hogy meg fogjuk csinálni. Selmeczi Bea dramaturg állította össze a színpadi adaptációt Krúdy szövegeiből, előtte sokat beszélgettünk erről. Hajdú László rendezi a darabot. Szentendrén afféle előbemutatót tartunk december 14-én, s majd a Gózon Gyula Kamaraszínház tavasszal megnyíló új épületében játsszuk tovább, reméljük, jó sokáig” – jegyzi meg Tóth László.

Az előadás szereplői (Fotó/Forrás: Gózon Gyula Kamaraszínház)

Szerinte Krúdy Gyula a „boldog békeidők lokálpatriótája”. Nemcsak a 20. század eleji Pest vagy épp a Tabán, Óbuda írója, hanem például Poprádról, Késmárkról, Lőcséről is úgy sztorizott, mintha ezeken a helyeken is élt volna, és jól ismerné minden egyes lakosukat. „Feleségemmel bejártuk Krúdy jó néhány helyszínét. Jöttek velünk a novellái is, idéztem belőlük az irodalmi utazásaink során” – említi Tóth László.

S hogy melyik a színész kedvenc Krúdy-étele?

„Pörköltimádó vagyok. És gulyásleves-rajongó is. Azt viszont nem árulom el, mit fogok készíteni előadás alatt. De egyáltalán nem könnyű úgy főzni, hogy éppen akkorra érjek el, mondjuk, a hagyma pirításához, amikor a szöveg és a színpadi történés ezt megkívánja. Óriási koncentrációt igényel ez mindannyiunktól. Érdekes helyzet lesz, hiszen eddig azért főztem, hogy megnyugodjak, kikapcsolódjak” – teszi hozzá.

Tóth Lászlóhoz „szószátyár kukták, kulináris kibicek” csatlakoztak, nevezetesen: Nagyváradi Erzsébet, Juhász Jázmin, Mucsi Kristóf színészek.

„Véremet adtam ezért az előadásért” – jelent ki nevetve Nagyváradi Erzsébet színművész. A próbák elején ugyanis elvágta az egyik ujját: „Eléggé megijedtem, hogy mi lesz így velem a bemutatóig, hányszor fogom még feldarabolni a kezemet. De aztán minden szépen ment,

Nagyváradi Erzsébet azt mondja, Krúdy Gyula szinte minden írásában, novelláiban, regényeiben, komoly jelentősége van az ételeknek, a különféle fogásoknak: „Nem csak egyszerűen az ízek, a zamatok élvezetét adja vissza az író. Étel- és étkezésleírásai megidéznek korabeli hangulatokat, szerelmeket, érzékiséget, sorsokat. Mi is ezt tesszük egy fiatalabb és egy idősebb pár történetén keresztül az előadásban. És természetesen elhagyhatatlanok a Szindbád-jelenetek. Úgyhogy nagyon különleges kis estének nézünk elébe.”

Fejléckép: Krúdy Gyula (fotó/forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum / Wikipedia)