Egy játszóház látszólag harmonikus környezetében találkoznak gyerekek és felnőttek. Azonban sokszor nem is sejtjük, hogy a körülöttünk lévő idegenek milyen fájdalmakat, titkokat hordoznak magukban. Elég két marakodó gyermek, egy félresiklott pillantás vagy egy folt egy szimpatikus idegen csuklóján és máris beindul a képzeletünk – ebből az alapötletből indul ki Botos Éva új rendezése, az Átrium és a Terminal Workhouse Játszóház című előadása, amelyet a nézők a Mentőcsónak Egység játszóhelyén láthatnak, a Jurányi Inkubátorház 123-as laborjában láthatnak.

Az Andrusko Marcella és Ivanics Tamás szereplésével készülő darab olyan súlyos témákkal foglalkozik, mint a családon belüli erőszak vagy a káros prekoncepciók. A darab rendezője, Botos Éva elárulta,

Ivanics Tamás a Játszóház című előadásban (Fotó/Forrás: Kovács Milán)

Hozzátette, úgy látja, mostanában egyre többet foglalkozunk a családon belüli erőszak és a téves prekoncepciók témájával, de sajnos még mindig nem eleget. „Érzékenyítő előadásnak hívom a Játszóházat, mert ahogy az alcímben is benne van; ez nem játék, egy részben. Nagyon nehéz megfogalmazni, hol kezdődik az erőszak, de igyekszünk rá valamifajta választ adni. Tágan értelmezhetők a határok, ezért is nehéz definiálni. Leginkább azt mondanám:

Ez igaz a gyerekekre is! – fogalmazott a rendező a darab kapcsán.

Az előadásról egyúttal elárulta, hogy a történet kezdetén egy csetepaté kellős közepén találjuk magunkat a főhősök gyerekei között. A kiindulópont azért is izgalmas, mert Andruskó Marcella és Ivanics Tamás a szülők mellett saját, történet szerinti gyerekeiket is alakítják.

Andrusko Marcella egyebek közt arról beszélt, hogy bizonyos szempontból hasonló a helyzete, mint az általa alakított Évának „. Igazi logisztika az életem; ovi, próba, különóra aztán munka, nincs megállás.

– mondta.

Andrusko Marcella a Játszóház című darabban (Fotó/Forrás: Kovács Milán)

Ivanics Tamás pedig arról beszélt, hogy egy korábbi ötletükből született a Játszóház, korábban ugyanis Michał Walczak Homokozó című darabját olvasva vetődött fel benne és Andrusko Marcellában, hogy milyen izgalmas helyzet, ha kisgyerekek játékán keresztül derül ki, hogy milyen családban élnek. „Végül azonban rájöttünk, hogy a saját történetek mindig izgalmasabbak, ezért csak az alapötletet tartottuk meg. Az improvizációk alatt rengetegszer gondoltam vissza akár a saját gyerekkoromra, akár a körülöttem élő családok mindennapjaira. Azt elárulhatom, hogy van benne saját sztorink, vagy egy olyan történet, ami hatott ránk. A hatást fontos kiemelni, mert sajnos látjuk és halljuk, hogy mennyire nem beszélnek a családon belüli bántalmazásról, miközben egyre több gyereknek, nőnek és férfinak van szüksége segítségre, legyen szó verbális vagy fizikai erőszakról” – mondta.

Fejléckép: Ivanics Tamás és Andrusko Marcella a Játszóház című előadásban (Fotó/Forrás: Kovács Milán)