"Kati, úgy gyere be, hogy közben mondod a szöveget! Ne bent kezdd el!" - hangzik az instrukció Ilan Eldadtól. Takács Katalin beviharzik, őt rögtön követi Margitai Ági, aki egy picit belegabalyodik az „Ida, add ide a táskámat" kezdetű mondatba, aztán egy kis trükk, az Ida után leheletnyi szünet, és már meg is van. Ivan Menchell Sírpiknik című komédiájának próbái egy hete folynak a Thália Színházban. (Az interjú május végén készült. - a szerk.)

A szereplők névsora impozáns. Gálffi László - aki egy látványhentest, egy "hús-designert" játszik - a központi figura, az ő kegyeiért verseng három özvegy: Bánsági Ildikó, Margitai Ági, valamint egymást váltva Takács Katalin és Egri Márta. Persze egy fiatal nő még jobban megkeveri a szálakat, őt Létay Dóra alakítja. A júliusi bemutató különlegessége, hogy ők még soha nem álltak együtt színpadon, sőt, a legtöbben egyáltalán nem játszottak együtt színházi előadásban.

A próbaszünetben beszélgetünk. Egy kicsit olyanok, mint a gyerekek karácsonykor, csak ők egymás ajándékai. Szinte röpködnek egymás körül, hevesen gesztikulálnak, egyikük folytatja a másik gondolatát. A beszélgetés központjában - akárcsak a darabban - Gálffi László áll. Talán rá is játszanak (naná!), talán egy picit "húzzák" is ezzel, ő mindenesetre majdnem zavarba jön.

Margitai Ági: Nagyon örülök a csapatnak! Mindig öröm összetalálkozni olyan kollégákkal, akikkel még soha, vagy csak több évtizeddel ezelőtt játszottam. Takács Kati és Létay Dóra már többször is volt partnerem, a többiekkel még soha nem dolgoztam színházban. Ha hozzáveszem azt is, hogy - egytől eltekintve - hosszú ideje nem volt ennyire komédiázós, mában játszódó szerepem, ez nekem duplán jó élmény!

Takács Katalin: Gálffi Laci osztálytársam volt a főiskolán - a darabban egyébként szintén így van -, azóta csak egy röpke időt töltöttünk együtt színpadon. És most végre megint! Ráadásul a darab szerint az enyém lesz a végén, ez még külön jó dolog.

Egri Márta: Azért nagy öröm a Gálffival játszani, mert hat évig voltunk partnerek Ruszt Józsefnél. Tizenöt év után újra találkozhatunk. Ugyanazt a szerepet játszom, mint Kati, úgyhogy ketten "osztozunk" rajta.

Bánsági Ildikó: Én még soha nem játszottam vele, csak filmen. Legjobban a Zokogó majom című film forgatására emlékszem, hogy együtt bóklászunk egy temetőben... Fehér Gyurinál a Szenvedélyben is temetői jelenetünk volt. És itt is egy temetőben találkozunk! Volt néhány év, amikor mindketten a Vígszínház tagjai voltunk. Én figyelem őt, azóta is.

Gálffi László: Ezek után szóhoz sem tudok jutni... Mindig kérem a dramaturgokat, hogy két koncepció alapján keressenek nekem darabot. Az egyik, hogy legyen benne egy húszéves lány, aki szerelmes belém. A másik, hogy én legyek egyedül férfi, és mindenki legyen szerelmes belém. És most hirtelen itt van egy ilyen színdarab. Azért egy kicsit félek tőle, szerintem nagyon nagy csatáknak nézünk elébe. Kíváncsi vagyok. Még jó, hogy nyár van, ilyenkor az ember fölszabadultabb. Ezt csak lazán lehet csinálni.

Mint mondják, egyelőre rettenetesen élvezik a próbákat. Beszélgetnek, fecsegnek, sztoriznak közben - ez jót tesz, hiszen inspirálóan hat a szituációra és egymásra is. Gálffi Lászlót kérdezem, hogyan bír négy ilyen energikus nővel. Nevetve válaszol: "Van három sírkő a színpadon. Csak arra kell vigyáznom, nehogy az enyém is odakerüljön a próbafolyamat végére..." Bánsági Ildikó komolyabbra fordítja a szót: "Most még felhőtlenül próbálunk, ez a keresés időszaka. Amikor majd beáll a dolog, sokadszorra mondjuk ugyanazt a szöveget, akkor nem lesz minden nap ilyen boldogság. Reméljük, hogy a végén persze szárnyra kel és elrepül. De ennek vannak fázisai." Beszélünk a szövegről is. Parti Nagy Lajos magyarította. Gálffi László most nagyon otthon van ebben, hiszen néhány hónapja mutatták be a Jógyerekek képeskönyvét az Örkényben; Gálffi ott dr. Roboz intelmeit tolmácsolja Parti Nagy-módra. Egri Márta szerint isteni a szöveg, nagyon jó mondani, és ezzel Margitai Ági is egyetért, bár hozzáteszi, az ő szövege tele van érdekes szavakkal: a "bizsuzsizsegés" például egyelőre szinte kimondhatatlan.

Az Ilan Eldaddal való közös munkáról is egyezik a vélemény. Leginkább azon csodálkoznak - ami persze öröm -, hogy nem lehet vele összeveszni. Ahogy Takács Kati fogalmaz: "Nagyon fontos, főleg egy ilyen komédiánál, hogy akármilyen borúsan is jövök be reggel próbálni, ő rám néz, és azonnal mond valamit, amitől jó kedvem lesz. Jó hangulatot teremt ahhoz, hogy tudjunk dolgozni." Ilan azt mondja, szerinte a rendező legfőbb feladata olyan atmoszférát teremteni, hogy minden egyes színész kreatívvá váljon. És persze, szerepet osztani is tudni kell. "A szereplőválasztás az egyik legsorsdöntőbb. Nem szabad tévedni. Meg merem reszkírozni, hogy most nem tévedtem."