A jövőre tizenötéves Nézőművészeti Kft. – a Centrál Színházban látható Nézőművészeti Főiskola után – nem bízta a véletlenre második produkciójának sikerességét sem, elég megnézni az alkotógárdát: a Krétakörből jól ismert Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Tasnádi István író alkotta tengelyhez színészként az ekkor még elsősorban a Pintér Béla és Társulatából ismert Thuróczy Szabolcs, rendezőként pedig a szombathelyi működése és a Czukor Show által népszerűvé vált Dömötör Tamás csatlakozott.

A fajok eredete nem kevesebbre vállalkozik, minthogy szivacsok és szatyrok rengetegében felrajzolja az ember evolúcióját, ám ez a kísérlet sajátságos módon éppen egyfajta szellemi visszafejlődés körvonalait mutatja. Galambos Péter szakkomentátorként magyarázza az egyes etűdöket, és hát aligha csodálkozhatunk, hogy a szellemességben egymásra licitáló improvizációk mindegyike végül ugyanazt a józan ésszel meg nem válaszolható kérdést teszi fel:

Egy részlet a kommentárból: „Íme tehát az ember, aki az utca mocskából emelkedik ki, harákolva öntudatra ébred, használni kezdi, amit maga körül talál, fokozatosan megtanul artikuláltan kommunikálni, majd kialakul benne a kizárólagos birtoklás igénye. Végül annak is szemtanúi lehetünk, hogy három közül az egyik megeszi a maga készítette tükörtojást reggelire, a maradékot a második kitunkolja, az utolsó pedig belenyugvóan konstatálja, hogy ezúttal sem ő az egyenlők között az első. Kaja helyett viszont rábízzák a motyó jó részének cipelését. Nesze nekünk társadalmi szerveződés.” 

Thuróczy Szabolcs, Scherer Péter és Mucsi Zoltán A fajok eredete előadásában (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / Port.hu)

Az erősen ironikus jelenetsorok ugyanakkor nem csupán a társadalmi kivetettséget és az ezzel összefüggő megállíthatatlan hanyatlást, de az egyre piacosodó művészet fenyegetését is markánsan tematizálják. Ez utóbbi problémafelvetésből bomlik ki a történet másik szála, amely egy igen különös filmforgatási kísérlet útját követi végig.

„Rövid huzavona után – Tasnádi remek párbeszéde az önmegvalósítás fennkölt eszméje és a pénz alpári meggyőző ereje közt – megállapodnak egy új, immár direkte a csirkéknek készítendő pazar és hosszú film elkészítésében, és ekkor veszi kezdetét a klasszikussá vált Kapa–Pepe-páros legújabb nagykomédiája, melyben a producer Scherer egyre hajmeresztőbb csirkeötleteket nyom le a hisztérikusan ellenálló, de végül mindig beletörődő rendező (Mucsi) torkán.

–  írta Csáki Judit a Magyar Narancsban.

Mucsi Zoltán A fajok eredete előadásában (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa)

Dömötör Tamás rendező burleszkszerűen ábrázolja a kommersz szórakoztatás, a kereskedelmi televíziózás és a közönségmanipuláció nevetségesnek tetsző fortélyait, a komikus színésztrió pedig igen pontosan és nagy játékkedvvel dobálja egymásnak a soha le nem eső labdát. Aligha csodálkozhatunk hát, hogy A fajok eredete az elmúlt évek telt házas előadásai során meghódította csaknem a teljes magyar közönséget: többek között Temesvárra, Dunaszerdahelyre, Orfűre, Zánkára, Nagyhasányra, Szombathelyre, a Zsámbéki Zichy-kastélyba és Székelyudvarhelyre is meghívást kaptak az alkotók, akik 2011-ben egyaránt elnyerték a Vidor Fesztivál Fődíját, valamint a Port.hu különdíját is.

A Nézőművészeti Kft. (tagjai: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László, Kovács Krisztián és a művészeti vezető: Gyulay Eszter) még az egykori Sirályban mutatta be az előadást, amely rövid kitérő után állandó játszóhelyre lelt a Szkénében. Az ekkor indult együttműködés máig gyümölcsözőnek bizonyul, hiszen A fajok eredete nemcsak a Szkéné egyik legnépszerűbb előadásává vált, de olyan sikeres koprodukciók előfutáraként is tekinthetünk rá, mint például A gondnok, az EztRád, a Don Quijote és a jelenleg is műsoron lévő A lány, aki hozott lélekből dolgozott, a Kutyaharapás, a Kartonpapa, illetve a tavaly bemutatott Hol a színészünk? is.

Fejléckép: Thuróczy Szabolcs, Scherer Péter és Mucsi Zoltán az előadásban (fotó: Szkárossy Zsuzsa)