Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.

Nézze meg a legújabb részt itt:

Lőrinc Katalin

Lőrinc Katalin egy személyben képvisel mindent, amire a mai magyar táncművészetnek szüksége volna.

Táncpedagógusként paradigmaváltást vitt véghez, amikor a Magyar Táncművészeti Egyetem első modern évfolyamának élén egy teljesen új, növendékközpontú szemléletet vezetett be, szembemenve az intézmény sok évtizedes tradícióival, erősen hierarchikus rendszerével. Az első végzős évfolyam 2018-ban a Müpában tartott bemutató előadást, ahol érett, koreográfiai alkotásra is kész húszéves növendékei revelációkent, üde tavaszi záporként hatottak a közönségre. Mindeközben Lőrinc Katalin előadóként újra és újra rácáfol arra az erős sztereotípiára, hogy csak a húszéveseké a táncszínpad.

Lőrinc Katalin (Fotó/Forrás: Kincses Gyula)

Így volt ez a Duda Éva rendezte, Utópia című 2018-as előadásban és a Székesfehérvári Balett Színház Naplementéjében is. Minden bizonnyal törékeny, kislányos alkatának és emberi-előadói bölcsességének különös szintézise hat olyan erővel a színpadon, hogy az ember a létezés új dimenzióiba kap beavatást általa. És van még egy harmadik aspektusa az ő megkerülhetetlenségének: táncteoretikuskent azért is sokat tesz, hogy szavakat találjunk a karok és lábak poézisének verbalitáson túli mibenlétére.

2018-ban jelent meg A test mint szöveg című kötete, amelyben az előadói, pedagógusi és elméleti tapasztalatait összegezte, új definíciókat keresve az itthon még gyerekcipőben járó táncszakírás bizonytalan terminusai helyett. Lőrinc Katalin tehát minden szinten lefedi a mai magyar táncművészetet, amihez kétségtelenül hozzájárult, hogy rengeteg időt töltött nagynevű európai társulatoknál, és így szert tett egy valóban nyitott gondolkodásmódra.

(szerző: Szász Emese)

Hegymegi Máté

Szereti az erős állításokat a színpadon. Woyzecke a részvétnélküliség és a kiszolgáltatottság drámája. Jeanne d’Arc-előadásával is közös gondolkodásra hív minket a jelenről. Mindkettőt 2018-ban rendezte kihagyhatatlanná.

Öt nappal a köztársaság kikiáltása előtt született 1989-ben Hegymegi Máté. Húszévesen vették fel színházrendező, fizikai színházi koreográfus-rendező szakra. Horváth Csaba és Lukáts Andor voltak az osztályfőnökei. Hegymegi is adott egy megfejtést a fizikai színházra: szerinte „beszélő mozgás”, prózával vagy nélküle, s nem lényege a gyönyörködtetés.

Öt éve diplomázott. Minden megnyilvánulása egyedi – hatásos formai elemekkel, képekkel, különös fényekkel –, akár a k2 csapatával, akár a Katonával, akár a Stúdió K-val dolgozik. Utóbbi társulattal kultikussá rendezte a kőbányai pincerendszerben a Peer Gyntöt.

Hegymegi Máté (Fotó/Forrás: Tokár Tamás)

Woyzeck-előadása azt firtatja, mitől veszíti el egy ember a kontrollt a döntései fölött, s lép meg olyan dolgokat, amelyeket józanul gondolkodva fel sem vetne magában. Büchner darabjának szakadozott, töredezett jelenetei közé mázsányi csendet rak Hegymegi. Testekkel, mozgásokkal is alakítja a teret. Rövid jelenetekben hosszú utat járnak be a színészei. Cipelik magukkal a díszletelemeket – folyvást változtatva az előadás látószögét.

Állandó alkotótársával, Garai Judit dramaturggal formálta a Woyzecket, akárcsak a Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében című előadás szövegét. (Anouilh, Shaw, Schiller darabjait és az eredeti per anyagát is használták.) Jeanne d’Arc egy kettészakadt gyűlöletországot akar összehozni hitével, elszántságával. Előbb kihasználják, majd cserben hagyják, eltüntetik. Hegymegi Máté színháza viszont nem engedi eltűnni a problémákat, amelyek minket érintenek. Előadása arról is szól: ha feladjuk meggyőződésünket, elsősorban magunkat áruljuk el.

(szerző: Karácsony Ágnes)