Színház

A férfiak meg a nő

2010.08.27. 23:33
Ajánlom
Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult! – a Mohácsi János rendezte előadás címe jutott eszembe a Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál negyedik napján. A napközbeni ritmustalan monotóniából este egy álmodozó titkárnő lendített ki.

A Figurina Animációs Kisszínpad História című előadásának díszlete egy hatalmas, sokfiókos, többpolcos, hajló, hullámzó íróasztal. Tele van zsúfolva tárgyakkal, amelyek a régmúltból maradtak itt - tintatartó, töltőtoll, papírvágó kés, tinta felszívására alkalmas párna -, és erre, a Gutenberg-galaxis szinte már elfeledett korára utal a kinyitott kódex, amelynek egyik lapjáról ember formában hiányoznak a betűk. A szövegemberke mint egy harcos indul útjára az íróasztal egyik rejtekéből, megküzd az ellenséges tárgyakkal - az egyik szét akarja vágni, a másik átlyukasztaná, a harmadik megsemmisítené rajta az írást -, a szélfuvallat képében érkező szerencse is melléáll, így tudja betölteni jogos és méltó helyét a könyvben. Oly sok viszály és harc után győzelem után érünk a História tanulságos végére, s ez a harc nem csupán a színpadon, de a nézőben is tombol. Igaz, benne a dühvel vegyesen.

06361635-F6C8-4D60-BFF9-2B3A9B531E83

Figurina Animációs Kisszínpad: História -

A történet a régi szép idők nosztalgiájára épül - elfogadható alapállás. Igaz, ebből a gondolatmenetből és vizuális világból kilóg az asztalra tett - igaz, fába burkolt - televízió, ami egy ponton be is kapcsolódik, hogy azon megengedhetetlenül ostoba, invenciótlan animációt lássunk. Hacsak nem a hetvenes-nyolcvanas évekre gondolunk a megszépítő emlékezet segítségével, mert bizony azok az évtizedek leggiccsesebb, leggagyibb, legötlettelenebb zenéinek élő esszenciáját kapjuk némi lakodalmas fílinggel nyakon öntve. Mintha az Egér a Marson, a Cicavízió és a csehszlovák filmek vállalati ünnepségeinek - tudják, amikor az üzemi ebédlőben nejloningben, nejlonruhában simulnak egymáshoz a párok - lebutított verzióját zúdítanák az összes hallójáratainkba. Ha távirányító lett volna a kezemben, a tizedik perc tájékán már megnyomtam volna a mute gombot. Pedig akkor még negyven perc állt előttünk. Még negyven hosszú perc, mire megvívta összes harcát az összes útjába akadó gonosz írószerrel a mi kis papírunk. Mindegyikkel. Ugyanúgy, ugyanolyan ritmusban. Ha minőségi zenével, kevesebb ellenséggel, változó harcmodorral és rövidebben tenné, mindenki jobban járna.

A Ljubljanai Bábszínház Tiltott szerelmek címmel görög mitológiai történeteket dolgozott fel. Pygmalionét, aki beleszeret művébe, Narcisszuszét, aki saját tükörképébe lesz szerelmes, Parsiphea királynőét, aki az isteni bika iránt táplál gyöngéd érzelmeket, valamint e sorból kilógóan Daedalosz és Ikarosz mítoszát. A rendező ezeket az össze nem függő történeteket úgy kapcsolja össze, hogy ezeket az eszelős karaktereket egy steril, hátul a teljes színpadot betöltő fehér vászonnal lezárt térbe helyezi. A díszletelemek és a bábok arctalan, élettelen, fehér és nyírfaszín figurák, a színészek pedig amikor nem mozgatóként, hanem színészként vannak jelen, úgy viselkednek, mint egy pszichiátria katatón vagy mániás depressziós állapotba zuhant, esetleg kényszeres cselekvő betegei. Különben hogyan értelmezzük azt, ha csak azért tol be valaki egy asztalt a színpadra, hogy ugyanazzal a lendülettel ki is tolja onnan? A színpad előterének két oldalán fellógatott fehér zsákokból eközben a homok (gríz?) csak pereg, csak pereg. Erre rímelően ugyanilyen egyhangúan zajlanak az mitológiai események is.

118E7CF5-F5B7-49EB-AD74-7C4E5253E716

Ljubljanai Bábszínház: Tiltott szerelmek -

Még szerencse, hogy a melankolikus, lelassított bossa novát néha felváltja a szoftosított ipari zene, így legalább nem alszunk el, és a humor sem hiányzik az előadásból, már ha humornak tudjuk tekinteni azt a jelenetet, amikor az akkurátusan kifaragott nemiszervű bika két lábra áll, és a rácsos-abroncsos tehenet nagy elánnal hágja. "Silvan Omerzu, a rendező és művész, határozottan otthagyta kézjegyét az előadáson - egyfajta aszketikus, ám csodálatos művészeti formát, változatos bábok minimalista animációját és a főhősök szíveit, akik végzetes eseményekben vezették be." Ezt küldték ajánlás-/leírásképp a ljubljanaiak. Ha eddig nem értettük volna, honnan ered a nárcisztikus kifejezés, ebből és a produkcióból már értjük.

Hogyan kelti fel a figyelmet egy szerzői előadás, ha ismeretlen az előadója? Például úgy, hogy érdekes a szinopszisa, és izgalmasnak tűnik a képek alapján. A rizikó persze benne van, hogy kielégületlenül távozunk, mert valaki jól írta meg a szöveget, és mindössze két szép pillanata van a produkciónak, amit aztán a jószemű fotós elkapott. Az izraeli Yael Rasoolytól azonban azt kapjuk, amire a műsorfüzet alapján számítunk.

Főhősünk egy titkárnő, aki szerelmes a főnökébe. A hatvanas években járunk, titkárnőnk azonban a negyvenes évek fekete-fehér filmjeinek álomvilágában él, ahol ő a Nő, főnöke pedig a Férfi. Egy, az irodában töltött éjszakán - hát istenem, a nagy, munkával és álmodozással töltött nap végére úgy elfárad az ember, hogy íróasztalára borulva alszik el - azonban rémes dolgok történnek, majdnem pontosan úgy, mint ahogyan egy Hitchcock-moziban. Ruthból így lesz a Manderlay-ház - esetleg Thornfield Hall - második asszonya... Az ébrenlét azonban ennél is szörnyűbb, hiszen ott várnak a szerződések, a lefűzni- és elrendeznivalók. Néhány centivel a föld fölött járva persze, hogy hibázik az ember lánya. És kirúgják. Fő azonban az optimizmus, üvöltsünk hát rá egyet az MGM oroszlánjához hasonlóan, pakoljuk össze a ceruzáinkat, és távozzunk emelt fővel. Jó, nem happy end, epizódvégnek viszont tökéletes, mert benne rejlik a folytatás lehetősége.

Yael Rasooly papírfigurákkal dolgozik (innen a cím: Paper Cut, ám ez a filmes utalást sem nélkülözi), a kivágott férfiak és nők elegánsak, fekete-fehérek, akár ha hollywoodi skatulyából húzták volna ki őket. Szuggesztív egyéniség, rendkívül játékos a színésznő - aki egyébként írta is a darabot -, jól énekel, egyszerre bájos és végzet asszonya, és remek humora van. Ő is belesző néhány magyar mondatot a szövegébe, és tőle is elfogadjuk, Budapestet nászút állomásaként jelzi, és ugyanitt feltűnik minden politikai inkorrektséget mellőzően Palesztina, Egyiptom turistaarca. Ökonomikus, meglepetésekkel operáló ez a 35 perces, egyszemélyes előadás, és a ritmusváltásoknak köszönhetően minden percében leköt. Talán mert nő készítette.?!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.