A Független Színházak Szövetsége (FSZSZ) és a Befogadó Színházak Társulása (BESZT) nevében május 12-én a Merlin Színházban megrendezett szakmai összejövetelnek az volt a célja, hogy a független színházi szcéna képviselő a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI) által a független színházak működési támogatására kiírt pályázat visszásságait és ellentmondásait a pályáztató, azaz a NEFMI elé tárják. Mindezt annak a reményében tették, hogy a korábban képviselőiktől megtagadott, illetve felülírt szakmai egyeztetést ebben az utolsó utáni pillanatban pótolva a kiíró ezt a pályázatot az evidens és vitathatatlan szakmai megfontolások alapján sürgősen módosítja. Mivel a NEFMI képviselői a találkozón nem jelentek meg, továbbra is csak a kérdések maradtak.

A kiinduló helyzet

2011. május 6-án - június 6-i postára adási határidővel - írta ki a nemzeti erőforrás miniszter, dr. Réthelyi Miklós azt a pályázatot, amely a VI-os kategóriában nyilvántartásba vett független színházak tevékenységének támogatására szól, és nettó 759,05 millió forint keretösszegű. A pályázat megvalósítási és felhasználási ideje: 2011. március 2.-2011. december 31., és négy - színházi, illetve táncművészeti alkotók, továbbá infrastrukturális és egyedi pályázati cél - kategóriát tartalmaz.  A táncművészeti kategóriában a pályázati kiírás megjelöl a szakmai javaslattevő bizottság javaslatára - pályázatuk alapján - néhány társulatot, amelyek kiemelt - 20 millió forint vagy annál nagyobb - támogatási összeget. Ezek a társulatok: Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány, Bozsik Yvette Alapítvány, Erős Táncért Alapítvány, Kortárs Balettért Alapítvány, Artus Kortárs Művészeti Egyesület, Közép-Európa Táncszínház Egyesület, Rivalda Stúdió Művészeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft, Magyar Fesztiválbalett Alapítvány.

Ugyanekkor jelent meg a színházak számára, kiemelt művészeti célok megvalósítására szóló pályázat - megvalósítási határidő: 2011. január 1. - 2012. március 31. (sic!)- nettó 218,5 millió forint keretösszeggel. Ide tartozik a professzionális határon túli magyar előadó-művészeti szervezetek támogatása; a Katona József drámaprodukciós írói és Weöres Sándor bábszínházi pályázat; a gyermek- és ifjúsági előadások létrehozását ösztönző pályázat; valamint a hazai hivatásos táncművészeti szervezetek támogatása. Ez utóbbi - nettó 71,25 millió forint keretösszeggel takarja - a kiemelkedő jelentőségő táncelőadások országos vendégjátékának elősegítését (előadások országos forgalmazása, olyan táncelőadások befogadása, melyek repertoárt bővítenek; továbbá hazai hivatásos táncművészeti szervezetek nemzetközi fesztiválon, fórumon, versenyen, konferencián, vendégjátékon való részvétele, és táncelőadások befogadása), valamint a hazai hivatásos tánc és színház-művészeti szervezetek országos jelentőségű táncművészeti fesztiváljainak szervezését.

Az egyeztetés előzményei

A függetlenek meghívólevelének megfogalmazása szerint: "A 2008-as előadó-művészeti törvény nyomán a hazai színházi szakma történetében először fordult elő, hogy egy pályázat európai módon, végig átláthatóan és számonkérhetően zajlott le egy olyan kiváló kuratóriumnak köszönhetően, melynek tagjait független szakmai szervezetek delegálták és az Előadó-művészeti Tanács (EMT) javasolta.

Csak remélhetjük, hogy a pályáztató egyetért azzal a meggyőződésünkkel, hogy a nyolcvanas évek minisztériumi előszobázásai, borközi mutyijai és átláthatlan feudális alamizsnái helyett továbbra is az áttekinthető, tisztességes, egyenlő esélyeket kínáló pályáztatást részesíti előnyben, hogy minden regisztrált szervezet tiszta, csakis szakmai szempontok alapján eldőlő versenyben állhassa meg a helyét, s hogy a kiírást ennek megfelelően sürgősen módosítja.

A 2010-es működési pályázat hatalmas és évtizedek óta várt előrelépés volt a független színházak támogatásában. E folyamat visszafordítása jóvátehetetlenül, évtizedekre vetné vissza a területet."

Az FSZSZ és a BESZT álláspontja szerint az állami és önkormányzati színházi struktúrán kívül működő előadó-művészeti szervezetek állami támogatása nem kegy, hanem a művészi szabadságot, a művészeti élet sokszínűségét, a művészet fejlesztését és a kortárs művészet iránt érdeklődő állampolgárok művelődéshez való jogát biztosító törvényi kötelezettség.

A szervezetek képviselői elmondták, 2011 januárja óta számos esetben fordult elő, hogy a FSZSZ és a BESZT az általa képviselt terület érdekeit sértő kezdeményezések háttere iránt érdeklődött a NEFMI-nél. A Kulturális Államtitkárság illetékesei azonban rendre kitértek az egyeztetés elől.

Véleményük szerint a NEFMI úgy vonta el a független színházi és tánctársulatok által 2010-ben elnyert pályázati támogatás összegének 34%-át, hogy arról a mai napig nem egyeztetett az érintettekkel, és az elvonás jogszerűségét sem igazolta. A NEFMI úgy írta felül az EMT-nek a pályázati kiírás szövegére, a kuratórium összetételére és a pályázható támogatás belső ágazati arányaira vonatkozó, szakmai egyeztetéssel és háttérkutatással igazolt ajánlását, hogy azt sem az EMT-vel, sem az FSZSZ-szel nem egyeztette. A Kulturális Államtitkár törvényi kötelezettségének, miszerint az EMT-vel ellentétes döntését indokolnia kell, a mai napig nem tett eleget. A nyílt pályázatban, a kiírás megjelentetése előtt, nyolc szervezet kiemelésére került sor, mindenféle szempontrendszer egyeztetése nélkül, ami összefonódás gyanúját veti fel egyes pályázók és a kiírást készítő NEFMI képviselői között.

Az FSZSZ és a BESZT képviselőit a Parlament Kulturális Bizottsága fogadta, és egyeztetett velük az Előadó-művészeti Törvény módosításának kapcsán. A 2011. május 10-én létrejött találkozón L. Simon László elfogadta a megjelent színházvezetők két legfontosabb javaslatát, amelyek ezután szöveg szerint kerültek bele a törvénymódosításba. A két javaslat a következő volt: a törvény ismerje el a művészetpedagógiát mint önálló előadó-művészeti tevékenységet, és támogassa azt; az ágazati miniszter a kuratóriumok felállítása során a szakbizottságok jelöltjei mellett a pályázati úton működtetett előadó-művészeti szervezetek delegáltjait is köteles figyelembe venni. Az FSZSZ és a BESZT reményeit fejezi ki, hogy a jövőben a NEFMI képviselői is hasonló természetességgel és bizalommal állnak majd a terület képviselőivel való egyeztetések elé.

Az egyeztetés, 2011. május 11., 10:00-12:00, Merlin Színház

A május 12-i egyeztetés meghívottjai voltak a NEFMI kulturális vezetése - Szőcs Géza a NEFMI kulturális államtitkára, Hammerstein Judit, a NEFMI kulturális helyettes államtitkára,  Elekes Botond kabinetfőnök -; a tavaly, három évre felkért, szakmai szervezetek által delegált kuratórium tagjai: Gáspár Máté (elnök), Deme László, Fodor Antal, Hegedűs Sándor, Sirató Ildikó, Szabó György, Tompa Andrea; a kiírásban megjelölt új kuratóriumi tagok: Kiss János, Kozma András, Kutszegi Csaba, Mihályi Gábor, Regős János; az EMT színházi és tánc kollégiuma; a Táncszövetség teljes elnöksége.

Az összejövetel moderátora, Schilling Árpád, a Krétakör művészeti vezetője. Az alábbiakban a teljes terjedelmében közöljük a találkozó felvetéseit, a független terület NEFMI-hez szóló kérdéseit. A zárójeles szövegrészekben a megjelentek reakciói olvashatók.

"Ahogy azt a sajtóhoz és a találkozó résztvevőihez eljuttatott tájékoztatóban megírtuk, az elmúlt egy évben többször sérültek a független színházak és táncos szervezetek érdekei. Először zárolták a támogatásuk egyharmadát, majd 2%-kal csökkentették a támogatásukra vonatkozó törvényi garanciát, aztán elvonták a zárolást, több hónapos csúszással írták ki a működési pályázatukat, eltávolították a három évre kinevezett kuratóriumot, megváltoztatták a támogatás teljes összegén belüli ágazati arányokat. Miután ezek az események mind a NEFMI érdekeltségi körébe tartoztak, és mivel az elmúlt évben komolyan akadozott a kommunikáció a minisztérium és a NEFMI között, ezért a minisztérium tartózkodott attól, hogy felvegye a kapcsolatot a független szcénát képviselő FSZSZ-szel, sőt sorozatosan kikerülték az FSZSZ elnökével való találkozót, időnként még a telefont sem vették fel, most, a pályázat kiírása után úgy döntött az elnökség, hogy meghívja a NEFMI képviselőit, ezzel teremtve meg a lehetőségét annak, hogy tisztázzák az érintettek egymás között, ki hogyan látja a felsorolt eseteket. Nemcsak a NEFMI-t, hanem az ügyben érintett összes szervezetet: EMT, Táncszövetség, volt és jelenlegi kuratóriumot is meghívták a szervezők, hogy senki se hivatkozhasson arra, hogy nem képviselhette nyilvánosan az álláspontját. A NEFMI reakciója a meghívóra a következő volt, ők kérték, hogy olvassuk fel levelüket:

Tisztelt FSZSZ és BESZT Elnöksége!

Szőcs Géza államtitkár úr, Hammerstein Judit helyettes államtitkár asszony és Elekes Botond kabinetfőnök úr köszönettel megkapta meghívásukat a 2011. május 12-én 10 órára, a Merlin Színházba szervezett találkozójukra.

Sajnálatos módon a holnapra szóló meghívó csak tegnapelőtt, 2011. május 9-én, 12 óra 7 perckor érkezett, anélkül, hogy a meghívást bármiféle előzetes időpont-egyeztetés megelőzte volna. Mindhárom vezetőnek a szóban forgó időpontban már hetekkel ezelőtt leegyeztetett, halaszthatatlan házon kívül szakmai feladatot kell teljesítenie, melynek következtében az Önök által szervezett eseményen nem tudnak részt venni.

Örömmel láttuk, hogy időközben megérkezett a találkozó témájával kapcsolatos írásos anyaguk is, amelyet természetesen az ágazat át fog tekinteni.

Kérem, a fentiekről levelem ismertetésével tájékoztassák a találkozó résztvevőit!

Üdvözlettel:

Dr. Péli Erzsébet

titkárságvezető

(A NEFMI képviselő számára fenntartott asztal a nyilvános egyeztetés időtartama alatt üresen maradt. A szakmai szervezetek asztalánál Hudi László, Márta István, Mucsi János, Goda Gábor, Szögi Csaba, Lőrinc Katalin foglaltak helyet, a kurátorok feliratú asztalnál Hegedűs Sándor, Regős János, Kozma András, Tompa Andrea, Gáspár Máté, Szabó György ültek.)

"Az FSZSZ elismeri, hogy a meghívást nem előzte meg egyeztetés, de sajnos a rendkívüli helyzet tette szükségessé a rendkívüli lépést. A pályázati kiírást hosszas halogatás után múlt hét végén tette nyilvánossá a NEFMI, a pályázatok leadási határideje pedig június 6. Miután az érintett szervezetek a hónap második felében már a pályázatok szövegezésével lesznek elfoglalva, a Szövetség úgy döntött, egy későbbi találkozó már nem lesz időszerű. A találkozó ötlete nem a számonkérés, hanem a tisztázás igényével született meg. Miután az FSZSZ hónapokon keresztül igyekezett felvenni a kapcsolatot a NEFMI-vel azért, hogy egyeztessen az érintettekkel, a találkozó szervezői meglehetősen cinikusnak érzik a NEFMI érintettjeinek az egyeztetés elmaradására való hivatkozását, és kitérő válaszukat nem fogadják el.

Megszólítom tehát a NEFMI-t.

2010 júniusában a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, mint az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogutódja, a gazdasági helyzetre való hivatkozással határozatlan időre zárolta a független színházak működését biztosító pályázaton nyertes pályázók támogatásának 34%-át. A 2010. nyári nyilatkozatok és demonstrációk hatására az akkori helyettes államtitkár ígéretet tett arra, hogy a zárolt összeget vagy részben, vagy egészben később visszautalják az érintetteknek. Egy 2010. december 31-i hatállyal életbe lépő kormányrendelet azonban a teljes zárolt összeget elvonta a területről. A Kormányrendeletről a Magyar Közlöny ugyan tájékoztatott, de a NEFMI csak március 8-án tette ki honlapjára az értesítést, ráadásul az elvonással sújtott terület érdekképviseleti szervezetével, az FSZSZ-szel, azóta sem egyeztetett a kérdésben.

1. Amennyiben a gazdasági helyzet indokolta a sürgős zárolást, az miért csak a független színházakat érintette, és az önkormányzati színházakat - amelyek támogatásához arányítja a törvény a függetlenek szubvencióját, és amelyek esetében nyilvánvalóan jóval nagyobb összeg lett volna megspórolható - nem?

2. Hogyan volt lehetséges egy törvény által garantált állami támogatás egyharmadát törvénymódosítás nélkül elvonni?

3. Miért nem értesítette az Államtitkárság az FSZSZ-t, és rajta keresztül az érintett szervezeteket az elvonás tényéről?"

(A NEFMI-től mivel nem voltak jelen képviselői, nem kaptak választ a jelenlevők, a szakmai szervezetek és a kurátorok azonban reagáltak saját kérdéseikre.

Az FSZSZ-t képviselő, EMT-tag Hudi László azt emelte ki, hogy jogi aggályok is felmerültek, ugyanis a függetleneknek járó összeg nem összegszerűen, hanem arányban van meghatározva, és a minisztérium költségvetésében címkézetten jelenik meg. Más joghelyek determinálják ezt a költségvetési sort, tehát a törvényi garanciát nem teljesíti a minisztérium. Hudi szerint ez alkotmányossági problémát is felvet, hiszen diszkriminatívan érint egy bizonyos kört. Hangsúlyozta: egy szakma van, ami összefügg, ám ahogyan látható - jelen esetben is -, van, aki nem azt gondolja.

Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke, árnyalva az előző képet, felhívta a figyelmet arra, hogy a teljes minisztériumi fejezet harmada, a kőszínházak kompenzációs kerete is zárolva van, az elvonás tehát az egész színházi területet érinti, természetesen nem vitatva, hogy a legérzékenyebben a függetleneket érinti a helyzet. Az MSZT egyébként novemberben rákérdezett a minisztériumnál, mi történik a zárolt összeggel, érdemi választ azonban azóta sem kaptak.)

"A 2011. évi független színházak támogatását célzó pályázat kiírásakor az Előadó-művészeti Tanács javaslatait a kulturális államtitkár a törvényben kötelezően előírt szakmai indoklást mellőzve írta felül. A pályázati kiírás előkészítése során az államtitkárság kabinetfőnöke nem fogadta az Előadó-művészeti Tanács független színházakért felelős tagjait, akiket semmilyen formában nem értesítettek a változtatásokról. A Kulturális Államtitkárság a nemrég nyilvánosságra hozott pályázat kiírásában hivatkozik egy szakmai tanácsadó testületre, amelynek tagjait nem nevezi meg. Az Előadó-művészeti Tanács, mint a szakmai képviselet legfelsőbb fóruma, amellyel a NEFMI képviselőinek a törvény értelmében egyeztetniük kell minden, a területet érintő kérdésben, semmit sem tud az említett testület létezéséről.

1. Mi volt az oka az egyeztetések elmaradásának?

2. Melyek voltak az államtitkár szakmai indokai az EMT javaslatainak felülbírálásakor?

3. Kik alkotják az államtitkár szakmai tanácsadó testületét?

4. Milyen jogon adnak tanácsot a független színházakat érintő kérdésekben?"

(A Trafót vezető volt kurátor, Szabó Györgyben "sértődöttség nincs, a szakszerűséget hiányolom". Arra hívta fel a figyelmet, hogy az új kuratórium tudnia kellene, mi a döntési kompetenciája, s ha ez a jelenlegi ügy nem tisztázódik, akár nagyban is megtörténhetnek hasonló események, és a nyilvánossági garanciák fontosságát és szükségességét jelezte.

Márta István EMT-tag az erős szakmai összefogás szükségességét hangsúlyozta, különösen azért, mert a kulturális területtől kétszer annyi pénzt vontak el, mint a NEFMI felügyelte többi területtől. Márta a Pannon Várszínház esetét emelte ki példaképp arra, hogy garanciák most n/sincsenek - mint ismeretes, az Országgyűlés a 2011-es állami költségvetésben a Pannon Várszínháznak teljesítménye alapján számított normatív támogatásából egyéni képviselői javaslatra 50 millió forintot csoportosított át a Petőfi Színház javára, s ez az összeg a Pannon Várszínház állami költségvetése ötven százalékának elvonását jelentette -, hiszen amikor erre a lépésre az EMT indoklást várt, azt a választ kapta, hogy ez jogszerűen történt, mivel a parlament mint a népképviselet legmagasabb szerve felülírhatja a kormány döntését.

Goda Gábor jelezte: a Táncszövetség elnökségének nincs tudomása arról, hogy a szövetség nevében bárki járt volna a minisztériumban. Azok, akik ezt magánemberként megtették, a szakma megkerülésével, a "demokratikus döntéshozás lehetőségét megtorpedózva" tették. Goda szerint a helytelen vagy alkalmatlan kurátor kijelölése nem a kurátor hibája, de azért, hogy a megbízást elfogadták, hibáztathatók. Az általa vezetett Artus bár a kiemelt alkotók között található, a listázással nem ért egyet, különösen azzal nem, hogy a népes társulatok - Magyar Fesztiválbalett, Szegedi Kortárs Balett, Experidance -, amelyek jogilag ide pályázhatnak, valódi függetlenségük/alternativitásuk megkérdőjelezhető.

A régi-új kurátor, Hegedűs Sándor megjegyezte, a kiemeltként kezelendőknek nincs garantált minimum, csak adható támogatás.

Gáspár Máté a legnagyobb problémák egyikének a pályázati kiírás "slendrián megfogalmazását" tartotta, ami a bizottság kijelölését és a feladatok körülírását is jellemezte.)

"Az Előadó-művészeti Tanács (amely mind a tánc, mind a színház képviselőit magába foglalja) a pályázati kiírás előtt javaslatban fogalmazta meg a független területen belül jelentkező, a befogadó infrastruktúrát biztosító, valamint a színházi és tánc szervezetek támogatási arányát, melyet szakmai érvekkel, statisztikai adatokkal támasztott alá, miután egyeztetett az érintett szakmai szervezetek képviselőivel. A Kulturális Államtitkárság a Táncszövetséggel folytatott külön tárgyalás után megváltoztatta a pályázat belső támogatási arányait: a tánc számára - a színház és a befogadó helyek rovására - kiemelt támogatást biztosított.

A tavalyi arányok: Tánc: 28,5%, Színház: 34%, Infrastruktúra 37,5%

Az idei arányok: Tánc: 35%, Színház: 31%, Infrastruktúra: 31%, Egyedi: 3%

A táncművészeti szervezetek reprezentáltsága (költségeik, számuk) a független szcénán belül jóval kisebb a színházi és az infrastruktúrát biztosító szervezetekéhez képest. A változtatás alátámasztására semmilyen háttértanulmány nem készült. A változtatást kilobbizó Táncszövetség képviselői és tagsága döntő hányadban az állami-önkormányzati struktúrában érdekeltek, így a szövetség már a független szcénához tartozó táncegyüttesek és alkotók érdekképviseletében sem tekinthető kompetensnek, de arra semmiképpen nincs joga, hogy az egész független szcénát érintő ügyekben eljárjon.

1. Milyen statisztikai adatok birtokában döntött úgy az államtitkár, hogy megváltoztatja a pályázat belső támogatási arányait?

2. Kinek a megbízatásából járt el a Táncszövetség, amikor nyomást gyakorolt az államtitkárra a támogatások belső arányának megváltoztatása érdekében?"

(Gáspár Máté, a feloszlatott kuratórium elnöke - ez csak lebonyolító szerepet jelentett, extra jogosítvány nem járt vele - leszögezte, személyesség nincs benne, a múlt heti pályázati kiírás kapcsán azonban etikai és szakmai kérdések is felmerültek. Véleménye szerint a feszültségek egyik forrása az, hogy tánc és színház külön kuratórium volt, majd a kettőt összevonták, a táncosok pedig nem tudták feldolgozni, hogy más, színházi szakemberek szempontjai is beleszólnak a döntésbe. Szerinte azonban minél több a szempont, annál cizelláltabb a döntés. Feszültséggócnak számított az "átmeneti pályázók" köre, akik pusztán jogi megfontolásból kerültek ide, finanszírozási igényük viszont szétfeszítette a keretet. A nagy támogatást igénylő társulatokat másképp kell támogatni, de az idei kiírásokat látva ennek teljesülése továbbra is hiú ábránd marad csak Gáspár Máté szerint, aki számokkal igyekezett megvilágítani a színházi és a táncszcéna támogatásának arányát, és vázolt lehetséges jövőképeket, amelyek a színházak számára nem biztatóak. A színházi alkotók - tavaly 29-et támogattak - számára nincs fejlődési lehetőség, nincs lehetőség arra, hogy új belépők legyenek a rendszerben. A táncban ezzel szemben benne van a fejlődés, új belépők is jöhetnek, és nem feltétlenül kell kigolyózni a tavalyi 20 támogatott közül senkit sem. Kizárólag a táncos alkotók számára megnyitott mobilitási keret aránytalan és megmagyarázhatatlan, különösen azért, mert a színházaknak ez nem áll rendelkezésére. Az infrastruktúra kategóriában sincs fejlődési lehetőség vagy potenciális új belépő, szervezetek válhatnak áldozattá. Míg az előző kuratórium támogatta, hogy a helyeket, és ne csupán a társulatokat támogassák, ugyanis a befogadó helyszínek produkciók létrehozásába is beszállnak, úgy idén a csökkenő támogatás miatt a produkciós büdzsé is kisebb, két-három áldozat Gáspár Máté szerint bele van kódolva a rendszerbe különösen azért is, mert összességében a tavalyi 107-ről 145-re ment fel idén a VI-os kategóriába regisztrált szervezetek száma.

Hegedűs Sándor a torzító arányokra hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy bár az elvonás nem megnyugtató, de ha a három évvel ezelőtt szétosztható 555, és a jelenleg szétosztható 750-800 millió forintot összehasonlítjuk, dinamikus fejlődést látunk.

Tompa Andrea volt kurátor - arról, hogyan változott meg a kuratórium összetétele a kritikus itt ír - az előző kuratórium munkája kapcsán elmondta, ők az alkotói oldal felől fogalmazták meg a területet, nem adminisztratív fiókok szerint, és nem eleve eldöntött arányok mentén. Véleménye szerint a pályázati kiírásnak azt kellene inspirálnia, hogy az átjárások legyenek. "Dilettáns dolognak tartom a megosztást" - jelentette ki, hiszen az átjárás a mai kortárs színházi és táncéletben folyamatos. Elmondta, kurátorként folyamatosan figyelve a területet azt tapasztalta, hogy a magyar független színházi produktumok és alkotók jelentősebbet, mint amit a tánc tud felmutatni, ezért az arányok módosulását nem támogatja.)

"A Kulturális Államtitkárság, az Előadó-művészeti Tanács javaslatával ellentétben, döntő mértékben megváltoztatta a kuratórium összetételét, miközben a 2010-ben felkért kurátorok megbízatása 3 évre szólt. Továbbá a mai napig nem kötött szerződést velük, járandóságukat nem fizette ki, miközben munkájukat tavaly már elvégezték, törvényileg előírt beszámolási kötelezettségüknek eleget tettek. Nem beszélve arról a nem elhanyagolható körülményről, hogy miután a NEFMI illetékesei a pályázat kiírásáig, vagyis múlt hétig nem tájékoztatták döntésükről a tavalyi kuratórium tagjait, azok egész évben, kötelességüknek eleget téve látogatták a független társulatok előadásait. A jelenlegi kuratórium tagjai viszont, miután csak múlt héten értesültek a kijelölésükről, értelemszerűen nem látogatták feladatszerűen az érintett előadásokat.

1. Miért nem egyeztetett az államtitkár az EMT-vel, amikor felülírta annak döntését?

2. Milyen szakmai indokkal oszlatta fel az államtitkár az EMT által három évre kinevezett kuratóriumot?

3. Miért nem értesítette az államtitkár döntéséről a Kulturális Államtitkárság az érintett kuratóriumot?

4. Mikor fizeti ki a Kulturális Államtitkárság a tavalyi kuratórium járandóságát?

A Kulturális Államtitkárság az új kuratórium tagjaival sem egyeztetett: van olyan kurátor, aki a kiírásból értesült tagságáról.

Az újonnan kinevezett négy tánc kurátorból három, az összes nyolc kurátorból pedig négy az állami, önkormányzati struktúra képviselője. A belső arány 5:3 a tánc javára úgy, hogy a színházi kuratóriumban ül egy tánckritikus is. Ezen felül a színházi kuratóriumba bekerült egy olyan személy is, aki saját bevallása szerint sem ismeri a független területet. Mindezt tetézi, hogy legalább két kurátor közvetlenül köthető pályázóhoz.

1. Milyen szakmai szempontok alapján választotta ki a Kulturális Államtitkárság az új kuratórium tagjait?

2. Miért kellett titokban lebonyolítani a kurátorok kiválasztását és kinevezését?

3. Milyen szakmai szempont indokolja a táncszakértők felülreprezentáltságát a kuratóriumban?

4. Milyen szakmai szempont mentén kerülhetett két olyan kurátor is a testületbe, akik pályázó szervezetekkel és személyekkel állnak munkaviszonyban?

5. Milyen szakmai szempont mentén kerülhetnek olyan személyek a kuratóriumba, akik nem ismerik a független színházi környezetet?"

 (Regős János pontosítást kért: kikre vonatkoznak a kérdések, mivel az új kuratórium sem kapott hivatalos felkérést, csak megnevezték őket.

Az új kuratórium színházi pályázatok esetében: Deme László, Kozma András, Kútszegi Csaba, Regős János; táncos pályázatok esetében: dr. Fodor Antal, Hegedűs Sándor, Kiss János, Mihályi Gábor. - a szerk.

Hudi László jelezte, hogy volt, akivel megtörtént az egyeztetés, de Deme László csak a pályázati kiírásból értesült arról, továbbra is kurátor marad. Deme László azonban lemondott kuratóriumi tagságáról. Hudi felhívta arra a visszásságra a figyelmet - utóbb pontosította: formai dologra -, hogy Fodor Antal Bozsik Yvette beosztottja a Magyar Táncművészeti Egyetemen, Regős Jánost pedig még mint tanácsadót tüntetik fel a Szkéné Színháznál.

Regős János leszögezte, az elmúlt másfél évben nem adott tanácsot, befolyást nem gyakorolt a Szkénében.

A Szkéné Színház anomáliáiról lásd: Mi újság, XXI. század? - a szerk.)

Kozma András új kuratóriumi tag felidézve az egyeztetés körülményeit elmondta, egy telefonhívást kapott, és azt a kérdés, érdekelné-e egy ilyen megbízatás. Ő elvi igent mondott, akkor, ha ennek van szakmai legitimitása, ha a feltételekről, a pályázati kiírásról hivatalos értesítést kap. Kozma leszögezte, az előző kuratóriumot kompetensnek tartja, és hozzátette, ő is kíváncsi lenne jópár dologra.)

"A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Kulturális Államtitkársága a nyitott, tehát nem meghívásos pályázat kiírásában előre megnevezett nyolc szervezetet, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek. A pályázat kiírója tehát előre kijelölte azok körét, akik biztosan nyernek egy nyitott pályázaton. Ez az eljárás a megbízott kuratórium jogait egyértelműen csorbítja.

1. Milyen jogon jelöl ki a Kulturális Államtitkárság előre nyertes pályázókat egy nyílt pályázaton?

2. Milyen szakmai szempontok szerint válogatta ki a Kulturális Államtitkárság a nyolc szervezetet?

A pályáztató az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009 (XII.19.) Korm. rendelet 121. § (4) bekezdésére hivatkozva a következő kitételt fogalmazza meg a pályázati kiírásban:

Amennyiben a pályázat pénzügyi elszámolása során az NKA Igazgatósága megállapítja, hogy a támogatott program tényleges megvalósítási költsége kevesebb, mint az adatlapon feltüntetett eredeti összköltség, és a támogatott programhoz biztosított valamennyi költségvetésből nyújtott támogatás együttes összege eléri az 1,5 millió forintot, a támogatás összegének - az összköltség csökkenésével - arányos részét az Igazgatóság visszaköveteli a támogatottól.

A megfogalmazás nem teszi egyértelművé, hogy ezt a kitételt csak azokban az esetekben alkalmazzák-e, amikor a pályázó a teljes, általa igényelt támogatást elnyerte, vagy akkor is, amikor a teljes pályázati összegnek csak egy bizonyos hányadával számolhat projektjének megvalósítása során.

A pályáztatási gyakorlatban ugyanis rendre előáll az a helyzet, amikor a pályázó nem kapja meg az általa vállalt programhoz szükséges teljes összeget. Ilyen esetben az életszerű az, hogy a pályázó a program megvalósítása érdekében szűkíti az eredeti vállalások körét, vagyis csökkenti a költségvetését. A jelenlegi kiírás szerint az NKA igazgatósága törvénytelenségnek minősítheti, ha valaki életszerűen reagál a pályázati eredményre, ha a csökkentett támogatás mellett is megvalósítja programját, hiszen ha az év végi beszámolójában a kisebb költségvetésű program támogatásával számol el, akkor az értelemszerűen kevesebb lesz az adatlapon eredetileg feltűntetett pályázati összegnél.

1. Milyen szakmai szempontok teszik szükségessé a fenti kitétel alkalmazását a pályáztatási és elszámoltatási folyamatban?

2. Miért nem lehet életszerűvé tenni a pályázat feltételeit?"

(Márta István jelezte, a Fesztiválszövetség ezen dolgozik hat napja és a negyedik levélváltáson vannak túl. Az NKA a kérdésben nem dönt, a Nemzetgazdasági Minisztérium állásfoglalását kéri, azét a minisztériumét, amely nem dönt, hiszen a NEFMI rendelkezik a pénz felett - világított rá a helyzet abszurditására Márta István, aki ismét a közös érdekek mentén szólított fel az összefogásra, Kozma András pedig a reális következő lépés megtételét ambicionálta.

Hudi László, aki az FSZSZ képviselőjeként az EMT tagja, a szervezetbeli anomáliát vázolta: a tanácsnak maximális támogatottságú javaslatot kellett letenni, a zeneművészeti terület képviselői azonban "szkepszissel és unalommal" szemlélve "nem értik, miért kell ott ülni, miért kell szavazniuk", ám adott helyzetben ők lehetnek a mérleg nyelve is lehetnek.

Az EMT-ben szintén tag - a Magyar Táncművészeti Főiskola képviseletében a Magyar Rektori Konferencia delegáltja - Lőrinc Katalin arra a kérdésre vár választ a NEFMI-től, mi minisztérium szándéka a tanáccsal, különösen akkor, ha a tanács javaslatai homlokegyenest ellenkeznek azzal, ami a pályázatban megjelent. A táncművész arról a sürgető stresszről beszélt, ami a pályázat minél előbbi kiírását generálta, azt, hogy "csak kapjanak pénzt, akik dolgoznának".)

Az eredmény

A kávészünetet követően az FSZSZ és a BESZT képviselői és tagjai nem sajtónyilvános egyeztetésre vonultak vissza, tehát az biztos, hogy a történetnek folytatása lesz. Komoly jóstehetség nem kell hozzá, hogy vegytiszta happy end nem várható.