Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végig beszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.
Nemcsák Károly és Rékasi Károly A gyertyák csonkig égnek című előadásban (Fotó/Forrás: József Attila Színház / Kállai-Tóth Anett)
„Induljunk ki abból, hogy ezt a regényt mindenki ismeri. A regény színpadi változata azért fogja meg az embert, mert talán az egész magyar irodalomban az egyik legmélyebben tárgyalja a barátságnak az életünkre gyakorolt furcsa és fontos mibenlétét. Lehet-e igaz barátság, lehet-e érdek nélküli barátság, lehet-e barátságot kijátszani? Megszakíthat-e egy nő két férfi közötti barátságot? Milyenné válik ez a barátság egy esetleges félrelépés, szakítás után? - teszi fel a kérdést a rendező, Csiszár Imre és hozzáteszi:
Egy csomó olyan kérdést vet föl, amelyik, úgy érzem, nem a mához vagy holnaphoz, vagy tegnaphoz kötődő, hanem örökérvényű kérdés, és ezt Márai olyan mélyen és sokrétűen járja körül, hogy szerintem ez a magyar irodalom egyik legizgalmasabb műve.”
A dráma egyik legemblematikusabb feldolgozása az Iglódi István rendezésében színpadra állított előadás volt, Avar István és Agárdi Gábor főszereplésével. Csiszár Imre bátor rendezői döntése, hogy a színészóriások után; Konrád és Henrik megformálását a jóval fiatalabb Nemcsák Károlyra és Rékasi Károlyra bízza. Habár a dráma szerint 41 év telt el az utolsó találkozást követően, Csiszár rendezésében az időtlenség kap főszerepet. Az önmagukban vívódó és környezetükkel elszámoló férfiak találkozása Márai drámáját belső monológgá magasztosítja. Az előadás során a vázlat a szemünk előtt képpé érik, amelynek megfejtése nem korlátozódik a színházi estére, annak elmultával napokig ízlelhetjük a kapott élmény-bonbont.
Bemutató: 2018. október 12.
Címlapkép: Kállai-Tóth Anett
hírlevél
