Színház

A háromarcú istennő

2008.11.20. 00:00
Ajánlom
Mint egy indiai istennő: több arcát mutatja Ladányi Andrea, aki pályáján betöltött szerepei szerint egyszerre koreográfus, díjnyertes színész és saját módszert kidolgozó, egyetemi tanár; a kortárs magyar táncművészet kivételes ikonja. INTERJÚ

Ladányi Andrea (fotó: Gordon Eszter)

Fidelio Súgó: Sokféle szerepben láthattunk már: koreográfusként, tanárként, legutóbb színészként Claire Zachanassian szerepében és a Piaf, Piafban (vak lányként) – mégis egységes a kép, mindegyikben markánsan benne van Ladányi Andrea. Hogyan különülnek el benned a más-más szerepek? Egyáltalán elkülönülnek?

Ladányi Andrea: Amikor táncosként vagy színészként állok a színpadon, akkor az alkotó szándéka érdekel. Óriási felelősség van az adott karakter megformálóján – a rendezővel karöltve. Az alkalmazott koreográfiákban felismerhetőek a stílusjegyeim; például a teret ’kortársul’ használom: jobban szeretem ezt a formát, mint a hagyományos revükompozíciókat. A saját koreográfia egészen más. Azzal mindig dolgom van; az adott kor, állapot, zene vagy a velem szemben álló emberek inspirálnak. Bizonyára van egy ladányis mozgás, vagy ladányis gondolkodásmód – így például az absztrakció sokkal inkább az én világom.

FS: Kimaradt a felsorolásból a pedagógusi szerepvállalásod, pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanszékvezető tanáraként új módszereddel más alapokra helyezted a színésznövendékek táncoktatását.

LA: Nagyon izgalmas dolog volt számomra, hogy teljesen új metodikát építhettem fel, amelyben tizenkétféle táncstílust tanulnak a hallgatók három hetes kurzusokon, és ez állandóan visszatér a négy év során. Öt éve kezdtem el a módszert bevezetni, itt az ideje a kisebb változtatásnak. Eddig inkább a testtudatra és a test dinamikájára építettem, most nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni a kortárs technikákra.

FS: Mindenki nagy meglepetésére visszautasítottad a Lábán-díjat is, amit épp az ebben a képzésben színpadra állított, nagy sikerű 44 feetért ítéltek oda neked és az előadóknak.

LA: Azért utasítottam vissza, mert azt gondolom, ez egy képzési forma, ami nem azonos rangon és minőségben működik a kortárs tánccal. Amikor a magyar táncéletben professzionális művelői vannak ennek a műfajnak, mint például Nagy József, de bárkit említhetnék, akkor én nem adnék díjat annak, aki egy iskolai képzésen vesz részt, és az oktatási folyamat keretében hoz létre ilyen jellegű produkciót. Ha az iskola után néhány hallgató mégis erre a pályára lép, akkor ismerjék el a munkáját tíz év múlva.

FS: A LA Dance Company-val van saját tréninged?

LA: Igen. Az alapja az a kortárs tréning, amit még Finnországban tanultam, de azóta sokat gazdagodtak a gyakorlatok, változtak, hozzáépültek elemek, így alakult ki a saját gyakorlatsorom. Hangsúlyt helyezek a színpadi jelenlét fejlesztésére is: ami tíz-tizenöt éve működött, az mára elavult, másra van szükség.

FS: Mi változott?

LA: Alapvetően vett más irányt. Hideg, száraz, elidegenedett, magányos, nemtelen… ezek jelenlevő színpadi magatartások, a darabok lényegét átszövő motívumok, melyek a darabvilág egészét határozzák meg.

FS: Legfőbb alkotótársaddal, Jormával közel húsz éve tart ez a komoly művészi kapcsolat. Hogyan változott a viszony köztetek a két évtized során?

LA: Sehogy! Amikor megláttam Szófiában egy bárban… amit akkor gondoltam róla, ahogy megismertem, az pontosan ugyanaz volt, mint ahogyan most látom, ahogyan most gondolok rá és ahogyan ennyi év után viszonyulok hozzá. Bonyolult, elszakíthatatlan, kivételes emberi és művészi kötelék van közöttünk.

FS: Ez a bemutató – melyben táncos-színészi minőségben vagy jelen – kissé elhalványította a nyíregyházi premiert, amit koreográfusként jegyzel Tasnádi Csaba mellett…

LA: A két premier egy napra esett, ezért nem lehettem ott a Kőműves Kelemen első előadásán. Tasnádi Csaba rendezővel egészen másképp álltunk ehhez a dologhoz, nem koreográfiakészítésről volt szó, hanem egy merőben más munkafolyamatról, amelynek végeredménye a fizikai színházhoz közelít. Páratlan színvonalon dolgozott és dolgozik benne a tizenkét fiú.

FS: Az öreg hölgy szerepében ismerhettük meg először a színész Ladányi Andreát, és a POSzT-on azonnal díjjal ismerték el az alakításodat. Ha nem Zsótér Sándor rendezte volna az előadást, akkor is elvállaltad volna a szerepet?

LA: Azt hiszem, nem. Korábban már kértek föl prózai szerepre, és akkor nem vállaltam el. Zsótérban vakon megbíztam és tudtam, hogy ha ő hisz benne, hogy meg tudom csinálni, akkor meg tudom csinálni… Ettől függetlenül rengeteget dolgoztam, a külső szemlélő nem is sejtheti mennyit…

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Engedd, hogy a dolgok megtörténjenek veled! – születésnapi beszélgetés Horgas Eszterrel

„Úgy érzem, másképp fuvolázom. Mást gondolok minden egyes hangról, mint korábban” – vallotta meg interjúnkban Horgas Eszter, aki A nő arcai címmel ad koncertet – Koós Réka társaságában – augusztus 2-án, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Zenés színház

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Könyv

Több mint tizenöt év kutatás és felkészülés előzte meg Grecsó Krisztián új regényét

Novemberben jelenik meg a József Attila-díjas író, költő legújabb, Apám üzent című család- és identitásregénye, amelyben a szerző a családi múlt felkutatására tesz kísérletet.
Színház

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.
Jazz/World

„A zene lényege a töltekezés” – beszélgetés Weisz Gábor jazzszaxofonossal

A koronavírus idején asztalosnak állt, de az állandóan zsongó kereskedelmi rádió elkergette a műhelyből. Szerencsére Weisz Gábor ismét a szaxofonjával keresi a kenyerét. Számos formációban játszik, egyre sikeresebb, és már pontosan tudja, hogy a zene nem csak technikai tudásból áll.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház gyász

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.
Színház ajánló

Margaret Atwood az asszonyi hűségről szóló mítoszadaptációját is bemutatja a Gyulai Várszínház

A Gyulai Várszínház fesztiválprogramjának fontos csomópontjai a saját bemutatók, idén például négy olyan előadás, amelyet a színház részben saját fejlesztésben, részben koprodukciós partnerrel hoz létre.
Színház interjú

„Minden este hazaviszek én is valamit” – interjú Schell Judittal

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket.
Színház interjú

Lábnyomok előttem és mögöttem – beszélgetés Bérczes Lászlóval

Tavaly jelent meg Kötőszavak címmel Bérczes László könyve, amiben a szerző ezúttal magáról ír. A kötet apropójából ültünk le beszélgetni a Jászai-díjas rendezővel.
Színház hír

Egyeztetést sürget a Színházi Dolgozók Szakszervezete a kiözelmúltbeli balesetek miatt

A szakszervezet közleményt bocsátott ki, amelyben leírták, csak azokban az esetekben tudnak aktívan fellépni, ha szakszervezeti tag az érintett, ugyanakkor kezdeményezik, hogy más színházi szervezetekkel közösen dolgozzanak ki protokollt a hasonló esetekre.