Színház

A háromarcú istennő

2008.11.20. 00:00
Ajánlom
Mint egy indiai istennő: több arcát mutatja Ladányi Andrea, aki pályáján betöltött szerepei szerint egyszerre koreográfus, díjnyertes színész és saját módszert kidolgozó, egyetemi tanár; a kortárs magyar táncművészet kivételes ikonja. INTERJÚ

Ladányi Andrea (fotó: Gordon Eszter)

Fidelio Súgó: Sokféle szerepben láthattunk már: koreográfusként, tanárként, legutóbb színészként Claire Zachanassian szerepében és a Piaf, Piafban (vak lányként) – mégis egységes a kép, mindegyikben markánsan benne van Ladányi Andrea. Hogyan különülnek el benned a más-más szerepek? Egyáltalán elkülönülnek?

Ladányi Andrea: Amikor táncosként vagy színészként állok a színpadon, akkor az alkotó szándéka érdekel. Óriási felelősség van az adott karakter megformálóján – a rendezővel karöltve. Az alkalmazott koreográfiákban felismerhetőek a stílusjegyeim; például a teret ’kortársul’ használom: jobban szeretem ezt a formát, mint a hagyományos revükompozíciókat. A saját koreográfia egészen más. Azzal mindig dolgom van; az adott kor, állapot, zene vagy a velem szemben álló emberek inspirálnak. Bizonyára van egy ladányis mozgás, vagy ladányis gondolkodásmód – így például az absztrakció sokkal inkább az én világom.

FS: Kimaradt a felsorolásból a pedagógusi szerepvállalásod, pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanszékvezető tanáraként új módszereddel más alapokra helyezted a színésznövendékek táncoktatását.

LA: Nagyon izgalmas dolog volt számomra, hogy teljesen új metodikát építhettem fel, amelyben tizenkétféle táncstílust tanulnak a hallgatók három hetes kurzusokon, és ez állandóan visszatér a négy év során. Öt éve kezdtem el a módszert bevezetni, itt az ideje a kisebb változtatásnak. Eddig inkább a testtudatra és a test dinamikájára építettem, most nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni a kortárs technikákra.

FS: Mindenki nagy meglepetésére visszautasítottad a Lábán-díjat is, amit épp az ebben a képzésben színpadra állított, nagy sikerű 44 feetért ítéltek oda neked és az előadóknak.

LA: Azért utasítottam vissza, mert azt gondolom, ez egy képzési forma, ami nem azonos rangon és minőségben működik a kortárs tánccal. Amikor a magyar táncéletben professzionális művelői vannak ennek a műfajnak, mint például Nagy József, de bárkit említhetnék, akkor én nem adnék díjat annak, aki egy iskolai képzésen vesz részt, és az oktatási folyamat keretében hoz létre ilyen jellegű produkciót. Ha az iskola után néhány hallgató mégis erre a pályára lép, akkor ismerjék el a munkáját tíz év múlva.

FS: A LA Dance Company-val van saját tréninged?

LA: Igen. Az alapja az a kortárs tréning, amit még Finnországban tanultam, de azóta sokat gazdagodtak a gyakorlatok, változtak, hozzáépültek elemek, így alakult ki a saját gyakorlatsorom. Hangsúlyt helyezek a színpadi jelenlét fejlesztésére is: ami tíz-tizenöt éve működött, az mára elavult, másra van szükség.

FS: Mi változott?

LA: Alapvetően vett más irányt. Hideg, száraz, elidegenedett, magányos, nemtelen… ezek jelenlevő színpadi magatartások, a darabok lényegét átszövő motívumok, melyek a darabvilág egészét határozzák meg.

FS: Legfőbb alkotótársaddal, Jormával közel húsz éve tart ez a komoly művészi kapcsolat. Hogyan változott a viszony köztetek a két évtized során?

LA: Sehogy! Amikor megláttam Szófiában egy bárban… amit akkor gondoltam róla, ahogy megismertem, az pontosan ugyanaz volt, mint ahogyan most látom, ahogyan most gondolok rá és ahogyan ennyi év után viszonyulok hozzá. Bonyolult, elszakíthatatlan, kivételes emberi és művészi kötelék van közöttünk.

FS: Ez a bemutató – melyben táncos-színészi minőségben vagy jelen – kissé elhalványította a nyíregyházi premiert, amit koreográfusként jegyzel Tasnádi Csaba mellett…

LA: A két premier egy napra esett, ezért nem lehettem ott a Kőműves Kelemen első előadásán. Tasnádi Csaba rendezővel egészen másképp álltunk ehhez a dologhoz, nem koreográfiakészítésről volt szó, hanem egy merőben más munkafolyamatról, amelynek végeredménye a fizikai színházhoz közelít. Páratlan színvonalon dolgozott és dolgozik benne a tizenkét fiú.

FS: Az öreg hölgy szerepében ismerhettük meg először a színész Ladányi Andreát, és a POSzT-on azonnal díjjal ismerték el az alakításodat. Ha nem Zsótér Sándor rendezte volna az előadást, akkor is elvállaltad volna a szerepet?

LA: Azt hiszem, nem. Korábban már kértek föl prózai szerepre, és akkor nem vállaltam el. Zsótérban vakon megbíztam és tudtam, hogy ha ő hisz benne, hogy meg tudom csinálni, akkor meg tudom csinálni… Ettől függetlenül rengeteget dolgoztam, a külső szemlélő nem is sejtheti mennyit…

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház poszt 2018

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Színház magazin

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Színház gyász

Elhunyt Paudits Béla

Szerda délután a kórház intenzív osztályán érte a halál a 68 éves színészt.
Színház fesztivál

Improvizáció, felolvasószínház, asszonysorsok – feljegyzések a POSZT első napjairól

A fesztivál jó, mert aránylag rövid idő alatt egy helyen lehet látni számos előadást, amelyekért különben sokszáz kilométert kellene utazni. A fesztivál rossz, mert semmit sem lehet a neki való helyen látni, úgyhogy amit látunk, az szinte sohasem az igazi. Szóval mindennek megvan a színe és a visszája.
Színház angyalok amerikában

Harry Potter és az Angyalok taroltak a Tony-n

A zenekar látogatása című közel-keleti témájú musical, a Harry Potter-darab és az Angyalok Amerikában vihette haza a legtöbb díjat a vasárnap este a New York-i Radio City Hallban megrendezett 72. Tony-díjátadó ceremónián.