Szabó Sebestyén László (Fotó/Forrás: Takarékbank / Fidelio)

1991-ben született Debrecenben. A kultúraszerető város markánsan alakította Szabó Sebestyén László művészet iránti elköteleződését. Édesanyja társulatával már fiatalon belekóstolhatott a színpadi életbe. „Ötéves voltam, amikor megalakult a Kuckó Művésztanya amatőr színitársulat, ahol mindenki a színházért létezhet a hétköznapi munkája mellett. Itt tapasztaltam meg először, milyen egy összetartó közösségben létezni, máig ezt jelenti számomra Debrecen.”

A diákéveket követően egyenes út vezetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2016-ban végzett Bagossy László, Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályában. „Bagossy Lászlótól az elméleti tudást kaptuk meg, azt a fajta igényességet, hogy egy szerep soha nem lehet teljesen készen, mindig mélyebbre kell ásni benne, és megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, amikkel azonosulni tudunk. Így válik egy karakter organikussá a színész számára. Pelsőczy Réka és Rába Roland mindezt a gyakorlati tudással egészítette ki: számos olyan módszert, technikát elleshettünk, amelyeknek folyamatosan hasznát vesszük a színpadon.”

Gyakorlati éveit az Örkény István Színházban és a Nemzeti Színházban töltötte, az egyetem után szerződött a Vidnyánszky Attila vezette teátrumhoz. „Szeretem, hogy sokféle emberrel találkozom, izgalmas feladatok találnak meg, és bízom benne, hogy még sok lehetőség áll előttem a színházban.

A színházban az itt és most varázsa izgatja a legjobban. „Többféle helyzetben kipróbálhattam már magam a vásári színjátszástól kezdve a nagyszínpadi jelenlétig, de a legfontosabb mindig az, hogy ráhangolódjunk a közönség rezdüléseire, és ebből az energiából építkezzünk. A színjátszás az én felfogásomban semmiképp sem valami rutin vagy technikából megoldott dolog, hanem friss, egyszeri és megismételhetetlen. Én ezt szeretem a színházban. Attól élvezem, hogy igazából sosem lehet tudni, mi fog történni.”

Szabó Sebestyén László a Woyzeck c. előadásban (Fotó/Forrás: Bea Bar Kallos / Nemzeti Színház)

Ifj. Vidnyánszky Attilával még az egyetemen kezdődött a közös munka, amely mára népszerű és fontos előadások sorát eredményezte a Sztalker Csoport zászlaja alatt. „Attila szerette volna megrendezni Shakespeare Athéni Timonját, ehhez verbuvált fiúkat az egyetemen, ekkor dolgoztunk először együtt, azóta pedig folyamatosan, amikor csak lehetőségünk van rá, összehozunk egy új előadást. Egy generáció vagyunk, hasonlóan gondolkodunk a világról, ugyanazok a problémák foglalkoztatnak minket, és mozgatják meg az alkotói fantáziánkat.” A mai napig sikerrel futó Liliomfi volt az első közös munkájuk az egyetem falain kívül, a Budaörsi Latinovits Színházban, azóta definiálják magunkat Sztalker Csoportként.

A Nemzeti Színház Egri csillagok-előadásában Tinódiként egyszerre van benne a cselekményben és meséli a nézőknek a történetet kívülről. Ugyancsak itt látható a Sztalker Csoporttal közösen 2018-ban bemutatott Woyzeck, amiben a Doktort alakítja. Legutóbbi bemutatója idén szeptemberben a Vidnyánszky Attila rendezésében készült Rocco és fivérei volt, amelyben Rossit formálja meg. „A tavalyi évad során a próbákkal párhuzamosan bokszedzésekre is jártunk, ami nagyon sokat adott hozzá a felkészüléshez. Noha az én karakterem nem bokszol a darabban, de az állóképességemnek és a kondíciómnak mindenképpen jót tett, ami az előadás robosztus díszletének mozgatásánál remekül jön.”

A figyelemreméltó zenei tehetséggel is megáldott színész több hangszeren játszik. Hol gitárt, hol hegedűt, hol pedig kobozt vesz kézbe, amelyekre zenét és dalszöveget is ír, ezen alkotások megismerésére azonban még várnia kell a szélesebb publikumnak.

Október közepén a David Doiasvili rendezte Tartuffe-fel bővül a repertoárja: ebben Orgon fiát, Damis-t alakítja. Januárban a Tizenhárom almafa munkacímen futó Trianon-előadásban szerepel majd, Vidnyánszky Attila rendezésében, végül pedig a Sztalker Csoporttal közösen készül majd a Kodály-módszer című előadásra.