Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa, a doktrína védelmezője, János Pál hű örököse alig nyolcéves pápasága után – magyarázata szerint hajlott kora miatt – lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet.

Ismerjük a folytatást is: a vatikáni Sixtus kápolna ajtaja bezárult, a bíborosi konklávé pár nap múlva a karizmatikus, argentin Jorge Bergogliót választotta pápának. Az 1,28 milliárd hívőt számláló katolikus egyház új lelki vezetője a Ferenc nevet vette fel pápaként. 1415 óta nem volt arra példa, hogy egyszerre két pápa legyen. Az pedig példanélküli, hogy nem európai pápát választottak. Egyébként

ő azért választotta az emeritus pápa címet, hogy a sajtónyilvánosságtól örökre védje magát, ugyanis ha visszavenné a bíborosi címét, folyamatosan ki lenne téve a sajtó kérdéseinek. Kérdés persze még ma is: egy ultrakonzervatív hitvédőnek egyáltalán hogyan juthatott eszébe lemondani, ráadásul ő tényleg pontosan tudta, hogy a progresszív Jorge Bergoglio ül majd Szent Péter székébe, aki személyiségében, nézeteiben is lényegesen különbözik tőle. Nagy talány. És ez mind foglalkoztatta az új-zélandi születésű írót, Anthony McCartent, aki előbb regénnyé, majd színdarabbá írta (film később lett belőle) a „furcsa pápapár” történetét, akiknek sorsa összefonódott, és kölcsönösen nagy hatással voltak egymás életére.

Molnár Piroska és Lukács Sándor A két pápa olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

(ő élesztette fel a vörös cipő viselésének pápai hagyományát, saját illatot kevert ki számára egy parfümkészítő), aki az egyház változásainak ellenállt, szerinte épp a rugalmatlanság a szervezet legnagyobb erőssége, időtállóságának a titka. A világtól elvonuló teológus. Semmilyen sportért nem rajong. A dogmák védelmezője az igazságot szolgálja (érsek korában egyesek Isten rottweilerének is nevezték), Ferenc pápának ugyanakkor az irgalom a jelszava.

(húsz évig ugyanazt a fekete cipőt hordta, s még mindig egy Swatchot visel), a liberális teológia védelmezője. A nép kedvence. Régebben kidobóemberként is dolgozott egy tangóklubban. Nagy focirajongó.

A vatikáni ügyek mindig is sok embert érdekeltek, már csak azért is, mert számos olyan dolog történik ott a falak közt, amelyekre nincsen rálátásunk. Anthony McCarten darabjában mindkét pápa életében a „bűn” a központi téma; pontosabban az a megváltás és bölcsesség, ami abból fakad, ha egy bűnös beismeri tévedéseit. Bölcsebb, értékesebb tanító, vezető egy olyan ember, aki az emberi gyengeséget, hiányosságokat személyesen megéli, de idővel képest felülemelkedni ezeken a helyzeteken, hogy tisztábban lásson rájuk. Jorge Bergoglio nyíltan bűnösnek nevezi magát, és úgy véli, a gyónás rítusa nem elég, az embernek gyakorlati lépéseket is kell tennie, mély és valódi változásokat elérnie, hogy jóvátegye az elkövetett bűneit. Ahogyan ő fogalmaz:

Ez az észjárás valódi reformista hozzáállásra utal, és ez a beismerés sorsdöntő állomás a Vatikán történetében. S vajon ha Ferenc őszinteségét logikailag kiterjesztjük a hit és a dogma összes területére, hol érnek majd véget az átértelmezések? McCarten ügyesen kiemeli a hevesen konzervatív Benedek és a progresszív Bergoglio közötti különbségeket a teológián kívül is: az egyik Mozartot játszik, a másik Abbára táncol. (Itt jegyezzük meg: a Vatikán Benedek pápa jóváhagyásával kiadott egy top 10-es listát minden idők legjobb dalairól, és az első a Beatles Revolver című száma volt.)

Molnár Piroska, Jordán Tamás és Lukács Sándor A két pápa olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

Anthony McCarten a filmművészet egyik legjelentősebb életrajzi írója. Csak néhány remek forgatókönyve: A legsötétebb óra (Winston Churchillről) A mindenség elmélete (Stephen Hawkingról), Bohemian Rapsody (Freddie Mercuryról). A két pápáról szóló könyvéhez ugyancsak komoly kutatásokat végzett. Az antitézisek és párhuzamok vonzzák. A két pápa a lelkiismeret-krízis drámája. Mindkét nézet egyenlően kitámasztott érvekkel, miközben

McCarten a saját aggodalmaikat mondatja ki velük. Ez nem a film színpadi változata, nem is dokumentumjáték: elképzelt teológiai vitáikat mutatja be. A színdarab középpontja Benedek és Bergoglio Rómában zajló találkozója. A mű elmélkedésre késztet, jelentős témákat boncolgat, de mer humoros is lenni. Valós történések alapján készült, de nem a valóság hű ábrázolása a célja.

McCarten darabját a northamptoni Royal & Derngate Színház mutatta be először 2017-ben. A premieren egyházi emberek is jelen voltak, akik azt mondták a szerzőnek: műve fontos dokumentum az egyházon belüli vita megnyitása szempontjából.