Színház

A kibeszéletlen múlt mesélője - interjú Mohácsi Jánossal

2019.03.24. 09:50
Ajánlom
Testvérével, Mohácsi Istvánnal és Závada Pállal közösen vehette át február végén a Kortárs Magyar Dráma-díjat az Egy piaci nap rendezéséért, amely a II. világháború utáni kunmadarasi zsidóellenes pogromot dolgozza fel. Mohácsi Jánossal beszélgettünk.

Miért tartod ennyire fontosnak a kibeszéletlen történelmünk színrevitelét?

Az elhallgatott, kibeszéletlen történetek szerintem egész egyszerűen mérgezik a társadalmat, ráadásul azt is gondolom, hogy a nemtudás nagyon veszélyes, ezoterikus vizekre terelheti az embereket. Mint ahogy ezt látjuk is, teszem azt a politikai kampányokból, hogy mennyire könnyű a nemtudással manipulálni. Ez ellen szeretnék menni, mert

a tudás, a kibeszélés és a párbeszéd híve vagyok.

Sok minden járul még ehhez hozzá, például az, hogy alighanem ezt a színházi, drámai nyelvet elég jól beszéljük, legalábbis tűrhetően öntjük színpadi formába.

A saját színházi nyelv alatt azt érted, hogy szívesen rendezel tömegjeleneteket?

Kedvelem, ha sok emberrel dolgozhatok, a munkát magát és a végeredményt is, mert jóval gazdagabbá teheti az előadást. Nagyon jól esik amikor sokan vannak a színpadon és mindenkit a levegőben lehet tartani.

EgyPiaciNap14_VenerOrsolya-113110.jpg

Egy piaci nap (Fotó/Forrás: Véner Orsolya)

Hogyan válhat a színpadon elviselhetővé a sok szörnyűség?

Én nem elviselhetővé szeretném tenni a borzalmakat, hanem megélhetővé és átélhetővé.

Nagyon sok eszköze van ennek, meg szoktunk állapodni Isóval, a testvéremmel abban, hogy mi lesz az előadás legfontosabb nyelve. A Számodra helynél ez a humor volt. Különben egészen egyszerűen nem megy le a néző torkán az a naturális iszonyat, ami például Kamenyec-Podolszkijban történt. Ép ésszel felfoghatatlan és elviselhetetlen, és nemcsak a nézők, de az alkotók számára is. Volt olyan az Egy piaci nap próbái során, hogy Lovas Rozi azt mondta, egész egyszerűen nem tudja elképzelni azt a vegytiszta gyűlöletet, ami kirobban az emberekből. Márpedig a színészeknek ezt is fel kell kutatniuk magukban, hiszen ezért színészek. Nyilván a nézőkben is lehetnek ilyen gondolatok, holott a sorsok, a halottak, a számok elég egyértelműen beszélnek a rettenetről.

EgyPiaciNap04_VenerOrsolya-113108.jpg

Egy piaci nap (Fotó/Forrás: Véner Orsolya)

A humor mellett ezért fontos eszköz a zene is?

A zene rettenetesen jó színpadi és egyben dramaturgiai eszköz. Például az Egy piaci nap befejezését rendezhetném én ide-oda, ha nincs ott az a zene a végén, Kovács Márton zenéje, ami Magyarországról szól és annyira gyönyörűséges. Azt fejezi ki, amit nem lehet prózában megfogalmazni, talán még a tánc lehet ilyen, de ahhoz egyáltalán nem értek, csak messziről csodálom.

_DSC7022-153004.jpg

Mohácsi János (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Ritkán nyúlsz Shakespeare-hez, de most A velencei kalmárt rendezed Miskolcon. Te választottad?

Béres Attila kért fel rá, ez a harmadik Shakespeare rendezésem.

Most azon dolgozunk, hogy radikálisan végigvigyük a darabon a mellékszereplőket, hogy ne csak hírnökök legyenek,

vagy mindenféle alabárdosok, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a színpadon. Ezért hívom be őket olyan jelenetekbe is ahol eredetileg nem lennének ott. Ilyenkor aztán nagyon kell figyelnem rájuk, hiszen, ha sokan vannak a színpadon, könnyen beindul egy társaság.

Úgy láttam, hogy A velencei kalmár 18 éven felülieknek szól. Miért?

A színház ragaszkodik hozzá valamiért, csúnyán beszélnek benne, de nem különösebben. Nem káromkodnak annyit, mint például a szombathelyi Revizorban, ahol azért rontottuk úgy meg a nyelvet, mert teljesen áttettük a mába a darabot. Az mobiltelefonos, tabletes világban játszódik, amivel együtt jár a káromkodás. Általában a 18-as karika az explicit meztelenségnek szokott járni, vagy még az annál is vadabb dolgoknak. Én azt nem szeretem a színpadon, életemben egyszer alkalmaztam, a Csak egy szögben, de akkor, ott, nem találtam más formát – és nem tettem kötelezővé. Szóval nem tudom, hogy miért van ott a 18-as karika.

Sokfelé rendezel az országban, nagyjából állandó helyeken. Mi szerint válogatsz?

Aki felkér engem, annak igent mondok, nem szoktam sakkozni a színházigazgatókkal, és általában ugyanonnan hívnak. A jövő évadban két új helyre is megyek, Kecskemétre és Szegedre.

a__black_comedy_cds_9284-164827.jpg

Jelenet a Black Comedy c. előadásból (Fotó/Forrás: Kiss László / Vörösmarty Színház)

Székesfehérváron újra megrendezted a Black Comedy-t. Milyen változtatások születtek?

Ez a harmadik találkozásom a darabbal, Kaposváron rendeztem először, aztán kifejezetten bohózatot kért tőlem Jordán Tamás Szombathelyen, hát bedobtam neki. Szerettem azt az előadást, de talán még az is lehet, hogy a mostani székesfehérvári sikerült a legjobban.

A Black Comedy olyan bohózat, amihez a svájci óra pontossága nagyon kevésnek bizonyul, ebben atomóra-szerű pontossággal kell a színészekkel dolgozni

és abban a pillanatban, amikor egy másik színpadra kerül, ugyanazok a gegek már nem élnek meg. Mást kell kitalálni. Meg az is történt, hogy végre engedtem az öcsémnek, Isónak, hogy a kedvére húzzon a szövegből. Így jóval rövidebb lett, és azt hiszem, hogy ennek a darabnak ez az igazi hossza.

_DSC6832-152901.jpg

Mohácsi János interjút ad (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Az előadás szerzői utasításra sötétben indul, hasonlóan A Dohány utcai seriff című rendezésedhez, amely teljes egészében sötétben játszódik. Szívesen dolgozol ezzel az eszközzel?

Természetesen, nagy örömmel. Akkora találmánya Schaffernek a sötétség és világosság megkeverése! Általában jól viseli a közönség is, bár Kaposváron egyszer le kellett állítanom egy diákbérletes előadást, mert olyan tűrhetetlen zajt csaptak a sötétben, most Székesfehérváron pedig a nyugdíjas bérlet közönsége kezdett el randalírozni, hogy meg kellett állítanom a főpróbát.

A sötét, ugyanolyan színpadi eszköz, mint a fény. Mindkettőt szeretem, de a sötéttel nem lehet úgy játszani. Vagy vaksötét van, vagy nincsen, mert a visszahúzott fény az nem sötétség. Bizonyos előadásoknál hisztizni is szoktam amiatt, hogy mindent kapcsoljanak le, még a jelzőfényeket, ügyelői monitorok fényeit is.

Mivel a színházat érzéki dolognak tartom, nem szeretem, ha a nézőnek az eszével kell gondolkodnia: gondolkodjon a szívével.

Ugyanakkor, ennek semmi köze nincs A Dohány utcai seriffhez. Az az előadás úgy született, hogy egy vizsgaelőadásra kértek fel még Kaposváron, méghozzá egy rádiójátékra, ami egyáltalán nem érdekelt. Erre találtam ki, hogy a színészeknek csak a hangjuk működjön. Igazából azt szerettem volna, hogy a nézők ne tudják emberhez kötni, hogy kinek a hangját hallják a színpadról.

Azt mondtad, hogy bárhol rendezel, ahova hívnak. Kaposvárra is visszamennél?

Azért mondhatok könnyűszerrel igent, mert erre semmi esély nincs. Egyébként azok miatt az emberek miatt, akik még a régiek közül ott vannak, bizony elmennék. 

 

Fejléckép: Mohácsi János (Fotó: Kaszás Tamás / Fidelio)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Az anya – Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével készül bemutató a Karinthy Színházban

A budapesti Karinthy Színház várakozással teli izgalommal jelenti be Florian Zeller Az anya című fekete komédiájának budapesti ősbemutatóját. Az előadás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával együttműködésben valósul meg, amit az üzbég származású, nemzetközileg elismert rendező, Talgat Batalov állít színpadra.
Színház ajánló

Idén is Szegeden láthatók a legizgalmasabb színházi előadások – jön a THEALTER

Július 27. és augusztus 2. között rendezik meg a 34. THEALTER színházi fesztivált Szegeden. A jól ismert fellépők mellett új formációkkal, fiatalokból szerveződő csapatokkal is találkozhatnak a szegediek és az ide látogató nézők.
Színház gyász

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.
Színház hír

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Színház gyász

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.