Színház

A köznapok bűnei

2017.04.25. 09:05
Ajánlom
Gothár Péter nem erősít rá a poénokra, a színészek csak annyit játszanak, amennyi a szövegben benne van. Azt viszont maradéktalanul – írja kritikusunk a Katonában látható Hóhérokról.

Martin MacDonagh népszerű szerző Pesten. Most a Katona József Színház új bemutatójával együtt öt darabja megy nálunk, és alighanem csak a véletlen műve, hogy éppen sehol sem játsszák A kriplit. Amikor az ír dráma John Millington Synge művével, A nyugati világ bajnokával fölbukkant Magyarországon – 1961-ben a Nemzeti mutatta be a Katonában, amely akkor a kamaraszínháza volt –, a színházi sajtó a két nép történelemének hasonlóságával, a gyarmati-félgyarmati múlttal igyekezett rokonszenvet támasztani a darab különös világa iránt, amely elég távol állt a földhöz ragadt realizmusban megrekedt hazai színjátszástól.

Hóhérok

Hóhérok (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Amikor MacDonagh a  Leenane szépé vel 1997-ben eljutott hozzánk, a Vígszínház Házi Színpadára, már jócskán túl voltunk a színházi nyelvújítás sokkján, amelyet a kaposvári színház stílusforradalma indított el a hetvenes-nyolcvanas években. Brutális humorát, gáttalan gúnyolódását már nem kellett magyarázni. Másik darabja,  A kripli  témájánál fogva ugyan némely rendezőt a mozgássérültek iránti részvét okán érzelgősségre csábított, Gothár Péter rendezése a Radnótiban, 2001-ben, viszont éppen a könyörtelen karikírozásból adott emlékezetes leckét.

McDonagh ugyanis eléggé sokrétűen látja és ábrázolja a világot, ami a színházi rendezőket nem ritkán csábítja arra, hogy valamelyik réteget a többi rovására érvényesítsék. Ennek tudható be, hogy a Tháliában A nagy kézrablásból Radnai Márk rendezésében főképp a viccelődés jön elő, míg párnaemberből a Radnótiban, Szikszai Rémusz rendezésében a véres horror takarja el a szellemességet.

Fekete Ernő - Hóhérok

Fekete Ernő - Hóhérok (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Új, két éve született műve, a Hóhérok különös darab a főképp Londonban működő, de korábban mindig Írországot megidéző szerző pályáján. Ezúttal Angliában, egy észak-angol kisvárosban játszódó történetet mesél el, amelynek napja is tudható, akkor törölték el Angliában a halálbüntetést. A helyszín meg különösen alkalmas a téma taglalására: egy kocsmában – amelynek tulajdonosa a helybeli hóhér – élik köznapi életüket a tulajdonos és családja, meg természetesen az elmaradhatatlan törzsvendégek. És ott lábatlankodik a helyi újság szerkesztője is, aki interjút szeretne kapni a nevezetes esemény alkalmából az addigi hóhértól, és meg is kapja. Ám betér egy idegen is, aki elég különösen viselkedik, szállást kér, aztán lemondja, aztán mégis elfoglalná a szobát, a kocsmáros kamasz lánya pedig, akit olykori hallgatagsága miatt dilisnek tartanak, eltűnik. A gyanú természetesen az idegenre terelődik, és mire az elkóborolt leány – aki mellesleg intézetbe zárt barátnőjét próbálta meglátogatni – előkerül, szabályosan föl is akasztják.

Gothár Péter rendezésében az előadás kérlelhetetlen tárgyszerűségével tűnik ki.
Hóhérok

Hóhérok (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Nem erősít rá a poénokra, a színészek csak annyit játszanak, amennyi a szövegben benne van. Azt viszont maradéktalanul. Szóval a jellemrajz és a karikírozás egyensúlyban van. Fekete Ernő hóhér-kocsmárosa érzéketlen szakember akár az italmérésről, akár a kivégzések mennyiségéről és milyenségéről legyen szó. Szakmai öntudata van és féltékeny a konkurenciára, aki igazságtalan előnyhöz jutott azzal, hogy a háború alatt németeket végezhetett ki. Rezes Judit a felesége szerepében hisztire hajlamos vidéki asszony, inkább automatizmusok, mintsem érzések vagy jellem vezérlik. Jordán Adél játékában titokzatosan keveredik az ütődöttség a kamaszos rejtőzködéssel. Mészáros Béla főképp az alkoholtól, Bezerédi Zoltán inkább a született ostobaságtól ködös elméjű törzsvendég. Kocsis Gergely helybeli rendőre nem is lát az alkoholtól. Az idegent Tasnádi Bence játékos kedélyű különcnek, nem teljesen e világi, titokzatos vagy titokzatoskodó figurának játssza, lehet, hogy Londonból jött, lehet, hogy messzebbről, lehet, hogy van titka, de lehet, hogy csak megjátssza magát. Rokonszenves derűje mögött lappang valami, amitől erőszakos halála sem érezhető egészen valóságosnak.

Egy másik idegen Máté Gábor. Ő a kocsmába alkalmilag ellátogató konkurens hóhér szerepében mintaszerű epizódot mutat be. Ahogyan megszabadul esőkabátjától, majd az alatta lévő kabátoktól, köpenyektől, amelyeket szolgálatkészen húznak le a hely törzsvendégei, már mielőtt megszólalna, szinte megsemmisíti ellenfelét, a maga körében addig domináns kocsmáros hirtelen mintha ott se lenne. A belátogató kolléga magasabb szintű korlátoltságot képvisel. A darab és az előadás értelmezéséhez is fontos jelenet ez: helyükre teszi a dolgokat.

Bezerédi Zoltán - Hóhérok

Bezerédi Zoltán - Hóhérok (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Gothár Péter díszlettervezőként is igyekszik helyére tenni a történetet, a darabot. Leporelló szerűen nyíló áttetsző műanyagfal helyettesíti a függönyt, mögötte zsúfolódik a kocsma és környezete, beleértve az emeleti lakrészt is, ahonnan hosszú gangon, majd lépcsőn érkezik a csaposi teendőket is ellátó asszony. Az ajtó magában áll, emelvényen a színpad közepe táján, nyomatékot ad az utcáról érkezőknek. Tihanyi Ildi ruháiról lerí a vidéki hétköznapok tompultsága.

A halálbüntetésről és annak eltörléséről valójában nem sok szó esik. Inkább a köznapok bűneiről szól az előadás.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Jazz/World

Borbély Mihály: "Pénzért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni"

A több hangszeren és műfajban jártas Borbély Mihály minden zenei és emberi szituációban az átjárhatóságot kutatja. Legközelebb A népzene ünnepén hallhatjuk őt február 23-án a Müpában, tavasszal pedig új jazzlemezét is bemutatja saját formációjával.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A társulat kérdéseiről – a közös ügyektől a közügyekig

A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozatának vendégei februárban a társulatról beszélgettek. A meghívottak, Kováts Adél, Göttinger Pál és Molnár Áron tapasztalatainak, nézőpontjainak megismeréséből és helyenkénti ütköztetéséből izgalmas kép rajzolódott ki a társulatokat illető lehetőségekről, külső és belső elvárásokról.
Színház ajánló

Mennyiért szülnél, anyuci? – új bemutató a FÉMben

Miklós Zsófiával és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Fém című abszurd drámáját: Miről álmodik a fiatal? Hírnévről, vagy családról?
Színház premier

Nyakunkon a hurok – Hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda

Bagossy László az Orlai Produkciós Iroda színészeivel állítja színpadra Kerékgyártó István szövegét, amely a szerző Puzzle című darabjából és a Hurok című regényből állt össze. A bemutatót február 23-án tartják a Jurányi Házban.
Színház ajánló

Vígjáték vagy dráma: A pillangók még mindig szabadok a József Attila Színház Stúdiójában

Nagy érdeklődés övezi a hazánkban kevéssé ismert Broadway sikerszerző, Leonard Gershe darabját a József Attila Színházban.
Színház ajánló

Az öldöklés istene - Házaspárbaj az Átriumban

Yasmina Reza világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.