A karantén óta most játsszuk először. Az élet utánozza a művészetet, tartja a mondás, ez történt velünk is. Egy véletlen hozta, A gyáva c. tantermi előadásunkat játszottuk egy kórházban, ahol a főnővér megkérdezte, miért nem csinálunk előadást a kézmosás fontosságáról. Marhaságnak tűnt, egy hétig viccelődtünk rajta. Nem drámai, nehezen színpadra vihető téma, de végül belevágtunk. Kezdetben csak azt éreztem, legyen zenés, méghozzá rap-számokkal. Elmentünk Semmelweis Ignác egykori szülőházába, az Orvostörténeti Múzeumba, ahol a Semmelweis kiállítás egyik kurátora órákon át mesélt az életéről. Lenyűgözött Semmelweis figurája, drámai fordulatokkal teli élete. Tudtuk, ez erős szála lehet a darabnak, a magyar orvoslás külföldön szinte egyedül elismert orvosáról, akit a saját kora nem igazán ismert el. Egy valaki hitt benne, Markusovszky Lajos, a Rókus kórház akkori igazgatója, aki maga mellé hívta dolgozni. A kétszereplős darab egyike egy ANTSZ-es orvos, aki a kézmosás fontosságáról beszél a gimnazistáknak, a másik egy baktérium, aki folyamatosan kampányol ellene azzal, hogy neki is joga van az élethez, a boldogsághoz. A humor minden előadásunk fontos vivő anyaga, a legkeményebb témákban is megpróbáljuk megtalálni. Gyulay Eszterrel hat tantermi előadást csináltunk, vannak, mint a Kézmosás fontosságáról, amit mi írtunk és regényekből adaptált előadásaink is, mint a családi erőszakról szóló Soha, senkinek. Még ebbe a legdurvább témába is belecsempésztünk egy csipetnyi humort.
A Kézmosás fontosságáról előadást a Covid, a karantén új kontextusba helyezte. Nem véletlen, hogy ment élő közvetítésben, s hangjáték változata rádióban. Átértékelte, más hangsúlyúvá tette a korábbi előadásotokat?
Március óta most játsszuk először. A B32 színház egy livestream közvetítést készített, de nem igazán tetszett, iszonyatosan hiányoztak belőle a nézők. Az előadásokon a baktérium folyamatosan szórakozik a közönséggel, de ez leugrott a közvetítésről, ami üres nézőtér előtt ment. Az első pillanattól kezdve azzal játszottunk, hogy
a baktérium elmeséli, felmenői is az egészségügyben dolgoztak, befektetésekkel foglalkoznak, embereket „fektetnek be” elsősorban kórházakba.
A steril világ ellen baktérium-dzsihádot indítanak, a baktérium bemegy a nézők közé, hozzájuk ér, hogy megfertőzze őket. Ez nagyon vicces jelenet… volt.
Katona László és Molnár Gusztáv (Fotó/Forrás: Nézőművészeti Kft.)
A játékot felülírja az élet. Ezt hogy lehet majd színpadra vinni?
Fogalmam sincs. Érzem, máshogy szól, mint korábban. Az is lehet, hogy át kell alakítanunk ezt a részt. Vagy a baktériumot alakító Molnár Guszti felvesz talán egy maszkot. Játszottuk anno Angliában a Krétakörös Sirájt, amiben füstgépet is használtunk. Az angolok annyira félnek a tűztől, hogy előre tájékoztatnunk kellett erről a nézőket. Ez is egy lehetőség, de nem tudom mi lesz, ezt le kell tesztelni.
A színház halála, ha a meglepetés erejét az óvatosság váltja fel.
Valóban. Két dolog történhet a Kézmosás fontosságáról előadásunkkal, vagy elképesztően népszerű lesz, egyelőre azt látjuk, hogy hihetetlen nagy az érdeklődés iránta. Vagy……
Egy évekkel ezelőtt született előadásotok, Tasnádi István darabja, a Nézőművészeti Főiskola azzal indul, hogy bezárják az összes színházat. Sokszor nálatok a vízió és a valós között nagyon szűk a mezsgye. A víruson kívül is fenyegetett a színházi szcéna. Lehet, hogy mindez nem is vízió?
Azzal indul, hogy a kormány 2025. október 23-án az összes színházat bezáratja. Idén márciusban – persze más okból – ez megtörtént. Mindenki vágyik a színházra, de sok a félelem, miközben nekünk meg kell terveznünk az évadot. Lesznek új bemutatóink, többek között Tasnádi egy darabja, a Kartonpapa. Évek óta kacérkodom Karinthy Utazás a koponyám körül regényével, hogy abból egy monodráma-szerűséget csináljunk sok zenével. A betegségé lenne a főszerep. Ez most duplán aktuális.
Katona László és Molnár Gusztáv a Kézmosás fontossága c. darabban (Fotó/Forrás: Nézőművészeti Kft.)
A Nézőművészeti Kft-nek igen komoly repertoárja van, sok helyszínen játszotok. Az egyik nagyon erős lábatok a tantermi előadások. Hogyan látjátok a következő hónapokat?
Különböző helyekről különböző gondolkodású, különféle problémákkal küzdő emberek beülne egy színházi térbe, ahol az előadás olyan közös pontot szólít meg bennük, amitől hasonlóan kezdenek el reagálni, együtt élik át az előadást.
Ez a közösségi élmény, a pillanat művészete a színház igazi ereje. Nem nagyon tudom máshogy elképzelni, csak így.
Szkeptikus vagyok, hogy valóban elindulhatnak majd a színházak. Ha igen, akkor is limitált nézőszámmal, amit bármikor tovább csökkenthetnek. Teltház nélkül nagyon nehéz rentábilisra kihozni az előadásokat. De optimista is vagyok, kaptunk támogatásokat, igaz kis pénzek ezek, de biztosítják a tovább élésünket. Ügyesek vagyunk a koprodukciós előadások létrehozásában, keresgéljük ezeket a lehetőségeket. A sikeres előadásaink jól eladhatók, ami nagyon nem megy, azt levesszük. Az is előfordulhat, hogy egyszer le kell húzni a rolót, bármi miatt, nem csak a vírusért, de egyelőre bizakodó vagyok.
Pörögsz, ezer fokon, ezer fele. Hogy bírtad a nagyobb csendet?
Elsőre nagyon ijesztőnek tűnt, húszon éve folyamatos pörgésben vagyok. A márciusi havi program még mindig kint van a faliújságon, ránézek és látom, hogy nyolcvan előadásom maradt el azóta. Meredek, ugye? De kicsit kipihentebb vagyok, most a Balatonon élünk, s rájöttem, hogy van élet Budapesten kívül is. Beletanultam házfelújítási munkákba, kertépítésbe. Jöttek online munkáim, dolgoztam következő előadásokon. Nem is telt olyan nehezen, mint ahogyan elsőre látszott.
szerző: Marton Éva
Részletes információ: www.benczurkertiestek.hu
Fejléckép: Scherer Péter /Fotó: Szarka Zoltán
hírlevél
