A KULT50 bemutatja: Hoffer Károly

A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Hoffer Károly a harmincas generáció egyik legsokoldalúbb színházi alkotója, aki mindössze négy éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Tehetségét rendezőként két Színikritikusok Díja, a gyerek- és ifjúsági színházi szakma kiemelt jelentőségű seregszemléjén, a kaposvári biennálén kapott elismerések és Junior Prima-díj is bizonyítja. A 2016 februárjában bemutatott Az időnk rövid története után így jellemezte őt Csáki Judit a Revizoron: „Hoffer Károly (...) nem most lett karakteres és fontos bábtervező, mégis most éreztem úgy, hogy immár egy saját bábnyelv az, amit létrehozott.”

A Budapest Bábszínház tagja, de meghívottként tervezett a Vígszínházban (Óz, a csodák csodája), a Radnóti Színházban (Mozgófénykép, A párnaember), dolgozott független csapatokkal a Stúdió K-ban (Rosalie elmegy meghalni) és a Szkénében (A halottember).

Hoffer Károly (Fotó/Forrás: Eder Vera)

A tanító–rajztanári diploma után bábszínészként végzett, és bár még mindig játszik – például a hazai, európai és távol-keleti fesztiválokon is sokszorosan díjazott A Hétfejű Tündérben –, idejének egyre kisebb részét tölti fekete próbaruhában a színpadon. Ezzel szemben jóval 

Munkatársai szerint a színészi tapasztalat, az alkalmazott képzőművészi attitűdje, valamint a fa, textil, papír, hungarocell és megannyi anyag, eszköz gyakorlati használata miatt jóval átgondoltabban, funkcionálisabban és empatikusabban áll minden munkafolyamathoz, továbbá képes kommunikálni az előadás minden résztvevőjével és közreműködőjével.

Mivel a báb stilizált jel, az adott karaktereket, azok élettörténetét, személyiségét sűrítenie kell. Hoffer bábjaiban – függetlenül attól, hogy óvodásoknak vagy felnőtteknek készülnek – mély emberismeret, nagyfokú játékosság, humor és – még a negatív figurákban is – valami meghatározhatatlan szeretnivaló van. „Borzasztóan lényegesnek tartom a korszerűséget. A bábelőadásoknak ma már »csupán« a bábos gondolkodás az alapfeltétele, ám a megoldások sora szinte végtelen. A műfajba sok minden belefér; rengeteg új és a mai popkultúrából ismert dolgot emel be a bábszínház a street artos elemektől egészen például a Nylon Group által is használt anyagokig” – fogalmazott egy interjúban. Így aztán a kortárs vizualitásból inspirálódva

Ugyanakkor, ami szintén jellemző a bábosokra, tisztelettel és érdeklődéssel fordul a hagyományhoz, például úgy, hogy ritkán használt technikákhoz nyúl.

Hoffer Károly (Fotó/Forrás: Eder Vera)

így egy alkotó számára egyáltalán nem hátrány, ha minden területen otthonosan mozog. Hoffer – akinek ráadásul a hegedű sem múlt idő – a sokoldalúsága folytán tulajdonképpen logikus, hogy rendez is. Ebből a szempontból helyzete szerencsés és kivételes, hiszen magából fogalmazhat, amolyan alanyi rendezőként arról a témáról készíthet szerelem-előadást, ami épp izgatja. Kamaszokkal és az élet értelmével kezdte (Semmi), a születéstől a halálig tartó emberéleten való töprengéssel folytatta (Egy kiállítás képei), nagyszüleire gondolva készített egy előadást öregekről fiataloknak (Az időnk rövid története), amit gyerekszemszögből bontott tovább (Gengszter nagyi).

Komoly kihívásként tekint tervezői munkáira, köztük az Állami Bábszínház egyik emblematikus produkciójának, a Háry Jánosnak a felújítására, amelyben a Koós Iván tervezte látvány hiteles frissítésének felelőse lesz. 

akinek pedagógiai érzékét – gyakorlatilag visszatérve alapvégzettségéhez – a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező-bábrendező szakos hallgatói szeptembertől osztályfőnökként fogják megtapasztalni.