A KULT50 bemutatja: Thuróczy Szabolcs

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Thuróczy Szabolcs (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás)

A diplomája szerint jogi doktor Thuróczy Szabolcs Gaál Erzsi és Zsótér Sándor rendezéseiben lépett először színpadra Nyíregyházán.

A közel két évtized alatt színházi produkciókkal itthon és a határokon túl megannyi rangos fesztiválon mutatkozott be, nevét, arcát, karcos hangját az utóbbi évekből egy film, a Tiszta szívvel, de még inkább két sorozat, a Társas játék és az Aranyélet tette országosan ismertté. A Pintér-produkciókat az elmúlt évtizedekben számos díjjal jutalmazták, így a kollektív elismerések egy része értelemszerűen az övé is, színészként csupán az Öl, butít Kis Miklósáért tüntették ki. Ezzel szemben a Tiszta szívvel Rupaszovjáért megkapta a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál és a Thesszaloniki Filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó elismerését, továbbá a Magyar Filmkritikusok Díját; és van neki egy Arany Medálja is.

Rengeteget játszik, hiszen Pintér Béla és Társulatának előadásai elképesztő szériákat élnek meg: a 2002-ben bemutatott, a balladisztikus történetet operaként feldolgozó, a zenében az erdélyi magyar népdalok, a barokk opera és a rock világát egészen egyedi módon ötvöző Parasztopera még mindig műsoron van, de ugyanígy látható az egy évvel későbbi Gyévuska, a 2005-ös Anyám orra, és egészen hosszú felsorolással juthatunk el a legfrissebb, 2017. március végén bemutatott Szívszakadtigig. Vendégként időnként beugrik a TÁP Színház, a Nézőművészeti vagy épp egy, az Átriumban dolgozó szabadcsapat produkciójába. Aki pedig látta, hallotta őt a David Bowie-tribute-koncerten, az meggyőződhetett arról, hogy

Thuróczy Szabolcs (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás)

Volt már színpadon férfi és nő, Allah-hívő és maga Kossuth Lajos, de hívják őt bárhogy színházi vagy filmes stáblistán, biztos, hogy valami titok lappang a Thuróczy Szabolcs játszotta karakterben. Látszólag eszköztelen színész, holott minden alakításában izgalmasan billeg a mélyre leásó lélektani realista és a kívülről figyelve analizáló, egy-egy tulajdonságot felerősítő, kissé eltávolító, stilizáló és a reflexiót, kommentárt nélkülöző játékmód között.

Ahogy a színházban Pintér-színész, úgy annak ellenére, hogy más rendezőkkel is dolgozott, a moziban Thuróczy elkönyvelhető Tilla-színésznek. A tévés személyiség sokféle zsáner között ugráló filmjei, a Csicska, a Pánik, a Tiszta szívvel erősen építenek a karakterére. Ez utóbbi Rupaszovját, ezt a börtönből jött, lebénult tűzoltó-bérgyilkost tartja élete alakításának. Indoklása szerint a komplexitása miatt, mert „vad és gyengéd, tudatos, és óriási szíve van, vagyis minden olyan férfitulajdonság benne van, amit szeretsz”.

A HBO első siker-remake-jében, a Társas játékban az egyik főbb szerepet, a nőcsábász reklámügynökség-vezetőt alakította, ettől azonban még végig kellett járnia a castinglétrát az Aranyélethez. „Az emberek kötnek bizonyos szerepeket színészekhez, az én esetemben ez a kép az Aranyélettel most biztosan törlődni fog” – mondta a hazai sorozatgyártást új dimenziókba helyező első évad forgatását követően az Origónak. És valóban, ahogyan Miklósi Attila a mélyből felkapaszkodik, majd visszazuhan, ahogyan a legtisztességtelenebb pillanataiban is önmarcangolóan küzd a morállal, ahogyan mikroközösségére, családi és baráti kötelékeire a törvénytelenség elkövetéséig is hat a külső megfelelési kényszer, fajsúlyos színészi munkát követel.

Thúróczy Szabolcs és Szamosi Zsófi a Titkaink c. előadásban (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

Ám ez a sokrétegű figura nem jöhetett volna létre az emlékezetes és súllyal bíró színpadi epizódszerepek és a jelenkorra pengeélesen, de sosem direkt szókimondással reagáló Pintér Béla-előadások nélkül, amelyekben családok történeteit itatja át a politika. Erről az általánosításokat kerülő módszerről arspoetica-szerűen vallott a hvg.hu-nak: „Nincsenek csak rossz vagy csak jó emberek.

Szerintem az ilyen összetett karakterek miatt igazán átélhető a művészet.

Persze nem lehet mindig katartikus pillanatokat felmutatni, de törekedni kell rá, nem megúszni a feladatot.”