A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:
Törőcsik Mari (Fotó/Forrás: Rózsa Erika / Nemzeti Színház)
Engem nagyon elkényeztetett a sors meg az Isten, hiszen a halálból is visszajöttem.
Én nagyon sok örömet kaptam ezen a pályán, de most büszkén szeretném elmondani, hogy hatvanéves korom után megkaptam ezt a díjat kétszer, és most 75 éves vagyok, és megkaptam harmadszor. Ennek nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok rá” – mondta 2010-ben a csak rá jellemző örök gyermeki mosollyal a legjobb női főszereplőnek járó Színikritikusok Díja átvételekor Törőcsik Mari. Amire utalt, az egy 2008-as esemény, amikor egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a keringése, és kómába esett, amelyből szinte a csodával határos módon, hatalmas akarat- és életerővel épült fel. Azóta 12 színházi bemutatója volt, és közel ugyanennyi filmben játszott.
Tudjátok, én képtelen vagyok szeretet nélkül élni.
Minden áldott nap, amikor felkelek, arra gondolok, hogy mennyire csodálatos dolog az a rengeteg szeretet, amely engem körülvesz. Ezért vagyok itt most köztetek, és ezért tudtam visszajönni onnan, ahonnan mások már nem” – mondta az Origónak nyolcvanadik születésnapjának ünneplésekor szülőfaluja templomában.
Mit lehet mondani róla, aki az 1956-os Körhinta Marija óta megkerülhetetlen a magyar színház- és filmművészetben? De nyugodtan használhatnánk az „európai” jelzőt is a valaha volt legtöbbet díjazott hazai színésznő esetében, akinek a színházi kiugrás csak 1968-ban jött. Addig azt írták, ne kísérletezzenek vele. Azóta pedig... bátran vág bele ő maga a kísérletezésbe. Kitüntetéseit hosszan sorolhatnánk a szokásos ranglétra Jászaitól az érdemes és kiváló művészen át a Kossuth-díjig, a Balázs Béla-díjtól a cannes-i filmfesztivál díjáig, díszpolgári címektől életműdíjakig, a Halhatatlanok Társulatának tagságától a Prima Primissimán át a Nemzet Színésze címig.
A Körhintában, Soós Imre oldalán (Fotó/Forrás: Budapesti Klasszikus Film Maraton)
Készültek róla dokumentumfilmek. Az első portrékötet 1975-ben jelent meg, az eleddig utolsó, egy beszélgetőkönyv Bérczes Lászlóval 2016-ban. (Azért, mert a lánya kérte. Hogy ne olyanokat írjanak róla, ami nem igaz.) A kettő között pedig további négy könyv alanya és tárgya. Törőcsik Mari nem ismeretlen ismerősünk. Jó hat évtizede éli a nyilvánosság előtt szakmai és magánéletét. Legenda, a velünk élő történelem, aki nem valami felérhetetlen piedesztálról oktat, hanem összetéveszthetetlen hangján nagyon is emberien mesél, tanít.
Psota Irén és Törőcsik Mari a Macskajátékban
Rengeteget tudunk róla. Szerepeit és szerelmeit, mestereit és pályatársait, életét a pélyi templom oltárától a velemi diófáig. A bázisokat, Pilinszkyt, Maár Gyulát. Úgy hisszük, mindent és mindenkit. És aztán jön egy újabb mondat, egy újabb fotó, és meglepődünk. „Én annyi szöveget őriztem a fejemben a hatvan év alatt, hogy én kidobom, ami már nem kell. Én például nem tudom, hogy miről beszéltem. Lehet, hogy a legfontosabb dolgokat kifelejtettem. De hát ami benne van, az meg benne van.” Félmosolya, megcsillanó tekintete nem elbizonytalanító. Sőt. Tökéletesen megerősíti az olvasót – rajongót? – abban, hogy ez csakis így lehet kerek, egész, fontos.
„Csudálatos egy figura – unikális stílusa a színpadon és azon kívül a személyiség fontos jegye. (...) Törőcsik reflektált figura, miközben a spontaneitást játssza; úgy tesz, mintha ott, a velemi kertben bóklászna, vagy inkább szökellne az emlékei közt, de közben nemcsak azt tudja, mit mesél el, hanem azt is, hogy miért” – írja a 2016-os könyvről szóló recenzióban Csáki Judit a Revizor Online-on.
Törőcsik Mari az Aurora Borealis - Északi fény című filmben (Fotó/Forrás: Vertigo Média)
Ősöreg bölcs és a világra naivan rácsodálkozó, annak megfejtését vehemensen kutató gyermek. Ártatlan derűje mögött a sokat megéltek tapasztalata. Bohóc és átváltozóművész. Ártatlan és frivol mindentudó. Madárcsontú törékenységében hatalmas erő összpontosul. Nézzük a színpadon – szerencsére még mindig nézhetjük –, ahová egy életet visz föl, és ahol semmi mást nem mutat meg, mint egy embert. Ennél nagyobb csodát színész nem tehet.
hírlevél
