„Karikó Katalin Nobel-díjas tudós péntek este – a meghívásunkra – eljött megnézni A Díj című előadásunkat – olvasható a Rózsavölgyi Szalon bejegyzésében. – Minden pillanat, amelyet vele tölthettünk az előadás előtt és után, felemelően fantasztikus volt. Minden érdekelte a színházunkról. Az is, hogyan bukkantunk rá A Díj című darabra, hogyan választottuk ki a színészeket, a rendezőt...”

A Rózsavölgyi Szalonban idén februárban bemutatott előadás szövegét a francia író, Cyril Gely vetette papírra, aki márciusban személyesen is megtekintette a produkciót. Herendi Gábor a premiert megelőzően adott interjút a Fideliónak, amelyben elárulta, hogy a két friss Nobel-díjast is várják az előadásra. Így is történt: a magyar származású fizikus, Krausz Ferenc nem sokkal a bemutató után látogatott el a Szalonba, az előadás után pedig arról beszélt, mennyire tiszteli a darab női főszereplőjének, Lise Meitnernek személyét, kutatásait és eredményeit, és – mint elárulta – bele fogja írni egy, a Nobel-díja kapcsán készülő tudományos publikációjába is.

Kapcsolódó

„Lise Meitner nagy tisztelője vagyok” – a Nobel-díjas Krausz Ferenc a Rózsavölgyi új bemutatóján járt

Herendi Gábor rendezésében mutatta be két nagyformátumú ember és különleges tudós, az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát február 16-án a Rózsavölgyi Szalon.

Lise Meitner és Otto Hahn közösen jutottak el az atommaghasadás felfedezéséig, de a fizikusnő talált rá elméleti magyarázatot. Barátok voltak, kutatótársak, a magánéletükben is összejártak, a nácik hatalomra jutása miatt azonban Lise Meitnernek 1938-ban zsidóként menekülnie kellett Berlinből. Stockholm fogadta be. Otto Hahn egyetlen cikkében, későbbi interjújában sem tett arról említést, hogy az atommaghasadás felfedezése közös volt vele. A Nobel-díjat is egyedül Hahnnak ítélték oda. A Díj című darabban a fizikus professzornő a díj átvétele előtt a stockholmi szállodában készteti számvetésre a kémikust – tudományról, barátságról, árulásról, egyenrangúságról, háborúról, maradásról, menekülésről, atombombáról, igazságról és felelősségről. Herendi Gábor rendezésének főszerepeit Kiss Mari és Seress Zoltán alakítja.

Karikó Katalin A Díj című előadás után a Rózsavölgyi Szalonban (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

„Az előadás végén, a tapsot megszakítva Seress Zoltán köszöntötte Karikó Katalint, és színpadra kérte – folytatódik a Rózsavölgyi Szalon beszámolója. – A nézők nagy része állva tapsolta a professzor asszonyt. Aki aztán elmondta,

és arról beszélt, milyen nagyszerű A Díj, mennyi gondolat van benne... Majd a két szereplő története kapcsán elmesélte, neki nem kellett megosztania a labort mással, egyedül dolgozott, ezért nem is mondhatta más, hogy ő jött rá valamire, sőt még a hűtőt is saját maga olvasztotta le, asszisztensei sem voltak. Beszélt arról is, hogy

kísérleteket, amelyek őt is terelték, és a felfedezésig juttatták. Hiszen a tudomány közös, és minden kutató hozzátesz valamit. Ő leginkább azt nézi, hogyan tud jót tenni az emberekért.”

Karikó Katalin A Díj című előadás után a Rózsavölgyi Szalonban (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

Karikó Katalint a színfalak mögött is köszöntötte a Rózsavölgyi Szalon csapata, de a nézők is kérdezhették a Nobel-díjas professzor asszonyt, aki készségesen válaszolt, és dedikálta a róla szóló könyvet is. Az előadást követően a Rózsavölgyi Szalon köszönőlevelet is kapott Karikó Katalintól, amelyben így fogalmazott: „Nagyszerű előadás A Díj a legkiválóbb művészekkel. A művészet és a tudomány szoros kapcsolatban van, több olyan díj van, mint például a Vilcek-díj, amelyet művészek és tudósok is kapnak. Az életünk sivár lenne előadó- és alkotóművészek nélkül. A kutatóknak különösen szükségük van inspirációt meríteni a művészetekből. Minden jót a színházatok összes alkotójának...”

Fejléckép: Herendi Gábor, Kiss Mari, Karikó Katalin, Seress Zoltán és Szorcsik Kriszta A Díj című előadás után a Rózsavölgyi Szalonban (forrás: Rózsavölgyi Szalon)