„Szörnyű az élmény, elszorul a torok. Az embert megrohanják az emlékek, és a tehetetlenség miatt szinte meg sem tud szólalni. Holott tisztában kell lenni azzal, hogy az élet véges, egyszer elmúlik” – mondta el a műsorban Szacsvay László.
Benedek Miklós január 9-én, méltósággal viselt betegség után hunyt el. A Kossuth Rádió Örökzöld című műsorában felelevenítették a művész pályafutását. 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hozták létre a Budapest Orfeum című zenés produkciót, amit különböző színpadokon csaknem négyszázszor játszottak el egy évtizeden át, és bejárták vele a világot is. „Hosszú idők tapasztalata összegzi azt, hogy mi a jó partnerség – vallotta meg korábban Benedek Miklós a Fideliónak adott interjúban. – Nagyon fontos ez mind a saját sikerünk, mind az egész előadás sikere szempontjából. Sokat lehet a másik szeméből kiolvasni, jól lehet közösen improvizálni. Ugyanakkor nagyon hátráltathat egy magamutogató, folyton szólózó partner, aki csak magával van elfoglalva. A legfontosabb, hogy odafigyeljünk, a másik mit mond.”
Szacsvay Lászlóval éveken át voltak egymás meghatározó színpadi partnerei.
A budapesti Katona József Színház művésze általános iskolás kora óta ismerte Benedek Miklóst, szoros barátság fűzte őket egymáshoz. „A lelkünk volt közös, sok mindenről hasonlóan gondolkodtunk” – mondta Szacsvay László a Kossuth Rádióban, ahol barátja személyes tragédiáira is kitért. „Miklós élte első nagy traumája édesapja elvesztése volt, ezt élete végéig nem tudta feldolgozni. (…) másik nagy tragédiája fia elvesztése volt, ami – mint Szacsvay László fogalmazott – a fél szívét elvitte.”
Forrás: hirado.hu
Fejléckép: Császár Angela, Benedek Miklós, Szacsvay László színművészek és Orosz István, a Budapest Orfeum című előadás zongorakisérője Vitray Tamással az MTV stúdiójában 1980-ban (fotó/forrás: Kanyó Béla / Fortepan)
hírlevél
