Telihay Péter Lila ákáca nem nevezhető hagyományos előadásnak. Semmilyen értelemben. Az általa használt Guelmino Sándor átirat frissebbé tette Szép Ernő kissé hömpölygő stílusát, ami önmagában kérdéseket vet fel. Vajon annak a tábornak van igaza, akik azt mondják: Szép Ernő maradjon az, aki? Vagy annak, aki úgy vélekedik: a fiatalok sosem néznének meg ilyen jellegű történetet, ha az nem szólítaná meg őket.
Telihay – aki maga is egy tinédzser apukája – ez utóbbi tábor mellett voksolt, amikor az 1980-as évek underground zenéit használta, mintegy magyarázatként vagy az értelmezést segítő elemként. A kiválasztott slágerek jól rímelnek a történetre – a rendezői szándék szerint tovább mesélve egy-egy jelenetet.
A Lila ákác jelenete (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Természetesen az előadás is más hangsúlyt kap.
A habos-babos szerelmi történet helyett a mai korra rímelő probléma kerül fókuszba: a pénz hatalom, amivel bárki képes a saját érdekei mentén alakítani akár egy másik ember történetét. Vajon egy tehetséges, de szerényebb körülmények közül érkező lány labdába rúghat-e az előkelők és gazdagok világában? Vajon észrevesszük, ha mi magunk eszközzé vagy épp célponttá válunk?
A Lila ákác jelenete (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
A fent említett zenék a történetmesélés fontos eszközei. Talán ezért is döntött úgy a József Attila Színház, hogy nem mindennapi módon, a január 29-i előadásra jegyet váltóknak
egy extra meglepetéssel kedveskedik: az Európa Kiadó ad koncertet közvetlenül az előadás után.
A jelszó: „Szabadíts meg a gonosztól” kétszer – fröccs lesz!
Támogatott tartalom
hírlevél
