Színház

"A mi szakmánkban még nyugdíjba sem lehet vonulni"

2016.09.03. 07:30
Ajánlom
Személyesen most találkoztak először, holott mindketten Felvidékről származnak. István a Magyarországon dolgozó felvidéki színészekről írta a diplomamunkáját, Ági pedig a Komáromi Jókai Színházban játszott, ahol István édesanyja a varrodát vezette.

Idén szeptember 17-én rendezik meg a Színházak Éjszakáját, harminc budapesti színház részvételével. Az eseményhez kapcsolódóan új sorozatot indítottunk, amelyben a résztvevő intézmények egy-egy művészét ültettük le egymással beszélgetni. A mai páros:

Gubík Ági – Karinthy Színház

Ficza István – Örkény István Színház

Mit jelent nektek a Színházak Éjszakája? Milyen élmények fűződnek hozzá?

Gubík Ági: Fantasztikus kezdeményezésnek tartom, nézőként is szívesen részt vennék benne, nem csak bennfentesként. Mindig izgalmas, amikor kicsit más fénytörésbe kerül színész és néző kapcsolata. Főleg filmes meg tévés munkáim voltak az elmúlt nyolc évben. Tavaly tértem vissza a deszkákra a Karinthy Színházban és a Madách Színházban, illetve korábban alternatív produkciókban léptem fel a Zsámbéki Színházi Bázison. Sajnos még semmilyen Színházak Éjszakájával kapcsolatos eseményen nem vettem részt.

Ficza István és Gubík Ági

Ficza István és Gubík Ági (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája)

Ficza István: A kezdetektől részt veszek benne. Az első évben nagy attrakció volt mind a közönségnek, mind nekünk. Körbevittünk csoportokat a színházban, szendvicseket készítettünk és kínálgattunk az előcsarnokban, közben folyamatosan ment az éneklés a kisszínpadon. Ám azt vettem észre, hogy az emberek kezdenek telítődni. A társulatoknak nagyon oda kell figyelni, hogy mi újat tudnak még megmutatni a közönségnek.

GÁ: Sajnos mindenben megnyilvánul az érdektelenség. Nincs meg bennünk a gyermeki kíváncsiság, nem csak a kultúrára, a színházra, hanem semmire sem. Azt látom a fiataloknál, hogy hiába van előttük a legszebb vízesés, akkor is a mobiljukat nézegetik. Valamiféle virtuális álvilágban élnek, ezért nehéz bármiféle újat mutatni.

Mennyire meghatározó számotokra, hogy Felvidékről indultatok? Miben tapasztaltátok meg az előnyét, illetve a hátrányát?

GÁ: Pozsonyban végeztem, szlovákul, mivel ott nincs magyar képzés. Az elején óriási nehézséget jelentett, úgy éreztem, képtelen vagyok felvenni a versenyt a szlovák anyanyelvű osztálytársaimmal. Idővel ez átfordult, és elkezdett izgatni, feladattá válni, hogy idegen nyelven beszélek, fejezem ki az érzéseimet a színpadon. Könnyen indult a pályám, elsőre felvettek a főiskolára, nagy színházi szerepeket kaptam, nagyon jól éreztem magam a szlovák közösségben. Amikor átjöttem Magyarországra, több mint tíz éve,

mindent elölről kellett kezdenem.

Amikor elkezdtem magyarul játszani, olyasfajta idegenséget éreztem, mint az elején a szlovák nyelvvel.

Mi volt az első hazai színházi felkérésed?

GÁ: A Nemzeti Színház nyitóelőadásába, Az ember tragédiájába hívott Szikora János, Cluvia szerepére. Majd leszerződtetett Szolnokra, de amellett sokat jártam vissza Komáromba meg filmezni Pozsonyba. Fontosnak tartottam, hogy megtartsam az ottani szakmai életemet is.

Ficza István

Ficza István (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája)

FI: Érsekújváron születtem, és abban a szellemben nevelkedtem, hogy Budapest a fővárosunk. Én is felvételiztem Pozsonyba, ahol kimondottan szerették a magyar jelentkezőket. A harmadikos-negyedikes hallgatók direkt beültek hozzánk a másodrostán, hogy ellessék a magyar temperamentumot. A magyar színészek voltak számomra a sztárok, ezért én is Magyarországon akartam színész lenni. Amikor Pestre kerültem, idegennek éreztem magam, nehezen akklimatizálódtam. Mindig könnyebben szót értettem a határontúliakkal. Borbély Alexandrával, Andrusko Marcellával, Lajos Bandival megvolt a közös nyelvünk. Amikor nem vettek fel a Színművészetire az első három próbálkozásra, azt hittem, azért van, mert határontúli vagyok. Még negyedszerre is óriási kérdőjel volt számomra, hogy bekerülök-e Máté Gábor osztályába. Végig rettegtem.

GÁ: Én meg külföldnek éreztem Budapestet. Nem terveztem, hogy átjövök. A magyar színészek voltak számomra az istenek. A szlovák színészeket nem ismertem annyira, ezért semmiféle félelemérzetem nem volt.

Hol tartotok szakmailag ahhoz képest, amit valaha elképzeltetek a színészi pályáról?

FI: A mai napig úgy érzem, hogy be kellene hoznom az elmaradásaimat. Eleve évvesztes voltam, Szlovákiában kilenc év az általános. Sokáig emésztettem magam, mire ráláttam, nem véletlen, hogy negyedszerre éppen Máté Gábor osztályába kerültem. Nem éreztem, hogy idősebb volnék az elsőre felvett osztálytársaimnál.

Bizonyos értelemben kamasz szinten maradtam.

Pályám elején járok még, és hát nehéz mindjárt nagy szerepeket kapni. Még várom a nagy lehetőségeket. Régi vágyam, hogy egyszer eljátszhassam Lucifert.

Ficza István és Gubík Ági

Ficza István és Gubík Ági (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája)

GÁ: Igazán nagy feladatokat cseh filmekben kaptam, jelenleg is forgatok Prágában. Reménykedem a színházi lehetőségekben. Elkeseredett vagyok, mert senki nem mondta, hogy a létfenntartás ennyire nehéz lesz. Gyakran rossz döntéseket hozok csak amiatt, mert finanszíroznom kell a létemet. Azt hittem, hogy majd csak azt vállalom el, amit szeretnénk, olyan felkérések jönnek, amik művészileg kielégítenek. Most éppen a Spirit Színház Tétel című előadásra készülök Pasolini Teoréma filmje nyomán Telihay Péter rendezésében. Ki voltam már éhezve arra, hogy hangos beszéd helyett a nagy színpadon, finom árnyalatokat is kifejezzek egy szűkebb térben.

Szolnok után újra kipróbálnád magad társulatban?

GÁ: Igen, szívesen. Ficánkoló típus voltam, nem bírtam sokáig a kötöttséget, de azt hiszem, mostanra lenyugodtam, megértem arra, hogy társulati tag legyek. Az Örkény Színház világa, szellemisége például nagyon közel áll hozzám.

István, amilyen döcögős volt az indulásod, olyan jó helyzetben vagy az ország egyik legnívósabb társulatában, az Örkényben.

FI: Valóban, bejártam a ranglétrát, stúdióztam az Új Színházban, a Kolibriben, a Centrálban. Kialakult bennem egy rangsor, hogy a Katona, az Örkény és a Radnóti felel meg leginkább az ízlésemnek. Azt gondoltam, de jó lenne ezek közül valamelyik színházba kerülni. Másodikban aztán Dömötör András, az osztályfőnök-helyettes tanárunk ránk, a hat fiúra, bízott egy hírnök szerepet az Örkény Színház Homburg hercege előadásában. És azt éreztem, otthon vagyok, ez a helyem, ide tartozom. Harmadikban oda is hívott gyakorlatra Mácsai Pál igazgató, végül leszerződtetett. Lehet, hogy én is azt sugároztam magamból, hogy oda szeretnék kerülni.

Gubík Ági

Gubík Ági (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája)

Ági, hiszel abban, hogy képes vagy bevonzani a szakmai vágyaidat?

GÁ: Nagyon hiszek a sorsszerűségben, sőt vallom is, hogy tervezés helyett inkább nyitott akarok maradni, figyelni a jeleket. Persze kell tenni bizonyos lépéseket, hogy megtaláljon az, amit szeretnénk.

Óriási sikered van A nadrág című bohózatban a Karinthy Színházban. Felfedezték végre a humoros, komikai oldaladat?

GÁ: Nagyon hálás vagyok Karinthy Mártonnak, hogy volt bátorsága rám osztani a komikát. Magyarországon leginkább a végzet asszonyát játszatják velem. Még tanulom ezt a műfajt, a poentírozás ritmusát, törvényeit. Partnerem, Kerekes József nagy tudója ennek a stílusnak, sokat tanulok tőle.

István, nálad alkati adottság a komikum, a nevettetés.

FI: Mortimer a Stuart Máriában például drámai szerep volt, azt is élveztem. Szokták mondani, hogy a színpadon vicces vagyok. Nem feltétlenül akarom, hogy nevessenek rajtam, mégis valahogy ezt váltom ki az emberekből. Mellesleg igazán úgy lehet tragikussá válni, ha még a legdrámaibb helyzetekben is tudsz nevettetni. Nagyon örülök, hogy a 2016-os évadban is kaptam az Örkényben egy komolyabb szerepet, Happyt Az ügynök halálában.

Mácsai rendezésében erősen megfogalmazódik az illúzióvesztettség, a kilátástalanság.

FI: Megértem szegény ügynököt, igyekszik, de nem bírja utolérni magát, és inkább az öngyilkosságot választja. Természetesen nem szeretném, hogy ez legyen a minta. De nagyon anyagias világban élünk.

A mi szakmánkban még nyugdíjba sem lehet vonulni.

Mindenki „űzi az ipart”, amíg bírja és működik az agya.

Ficza István és Gubík Ági

Ficza István és Gubík Ági (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája)

Veszélynek tartjátok, hogy a kreativitás, a művészi munka kárára megy az elanyagiasodás?

FI: A közönséget muszáj bevonzani. Mi színészek a kultúráért felelünk és gondolkodtatni szeretnénk az embereket, de nem biztos, hogy egy tragédiára mindenki bejön. Más prózai színházakban is azt látom, hogy elővesznek zenés darabokat, hogy több réteget megszólítsanak.

Kissé lazulunk, hogy becsalogassuk a nézőket.

GÁ: Optimista vagyok abból a szempontból, hogy főleg Budapesten, nagyon sokan járnak színházba. Ezt tapasztaltam a Karinthyban és a Madáchban is. Utóbbiban Szente Vajk kért fel a Váratlan vendégre, és senkit nem tudtam elhívni az előadásra, mert olyan előre eladták a jegyeket.

Hogyan álltok az ismertséggel?

GÁ: Egy rendező tanár mondta a pozsonyi főiskolán, hogy két dolgot nem bír elviselni egy színész: ha felismerik az utcán, és ha nem ismerik fel. Nem akarok mindenáron jelen lenni, ma már tudatosan távol tartom magam ettől. Szeretnék igényes munkákban részt venni.

FI: Egyelőre jólesik, ha felismernek, de ez nem sokszor fordul elő velem. Pogány Jutka szokta emlegetni, hogy régen, ha lementek vidékre, a nézők tudták ki az a Pogány Judit, mert mindenkihez eljutottak azok a filmek, amikben játszott. Ma pedig ha nem szerepelsz a médiában, nem vagy benne egy sorozatban, nem tudják, ki vagy.

Gubík Ági és Ficza István

Gubík Ági és Ficza István (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája)

Felidéznétek azt a pillanatot, érzést, amikor legbelül eldőlt, csakis a színészet lehet a hivatásotok?

GÁ: Hetedikes vagy nyolcadikos lehettem. A tábortűz mellett rögtönözni kellett egy műsort. Mindig jártam szavalóversenyekre, rengeteg verset, prózát tudtam. Elkezdett zuhogni az eső, az emberek ültek és vártak, annyira lekötöttem a figyelmüket. Olyan erős volt ez az élmény, hogy kiállok valahová, hatással vagyok az emberekre, én pedig egy kicsit másik dimenzióba kerülök, hogy igazán ezt kerestem, keresem ma is.

FI: Negyedikben bekerültem a gimnázium mellett működő amatőr színjátszó körbe. Azt éreztem, hogy biztonságban vagyok a színpadon. Belső nyugalmat adott. Amíg nem szólaltam meg, tele voltam aggodalommal, félelemmel, de aztán a második mondat körül azt éreztem, hogy uralom a teret, hogy az enyém. Folyamatosan ezt az érzést kerestem, amíg nem vettek fel a színműre. A színpad nekem egy szent hely. Megtaláltam a hivatást, amiben jól érzem magam.

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a PORT.hu felületén!

forrás: Színházak Éjszakája

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Nézze meg ingyenesen az európai film legjobbjait a Lux-díj online csatornáján

A Lux Közönségdíj online mozicsatornáján május 16-ig ingyenesen megtekinthető három sokszorosan díjazott európai film: az Oscar- és Európa-díjas Még egy kört mindenkinek, az Oscar-jelölt Kollektíva és a Corpus Christi című alkotás. A közönség szavazatait is várják.
Könyv

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Klasszikus

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Színház

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Klasszikus

A Liszt Ferenc Kamarazenekar Juliane Banse operaénekessel és Várdai Istvánnal búcsúztatja az évadot

Nemcsak különleges vendégekkel, hanem izgalmas átiratokkal is készül a 2020/21-es zeneakadémiai évad online szezonzáró koncertjére a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az együttes május 14-én először Várdai Istvánnal Bach-szonátát játszik kamarazenekari felállásban, ezt követően a világhírű Juliane Banse közreműködésével Mendelssohn jól ismert dalai csendülnek fel új köntösbe bújtatva.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház

Gyabronka József, Háy János és Alföldi Róbert az újranyitó Átrium színpadán

Május 21-től újra élő előadásokat tart az Átrium. A budai intézmény első produkciója a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab Gyabronka József előadásában, ezt követően egy Háy János-premierrel, valamint a Mefisztó című kortárs zenés kabaréval várják a közönséget.
Színház hír

Nagyszabású gálaműsorral segíti a THEALTER Fesztivált a Szegedi Nemzeti Színház

Szeged Napja alkalmából május 21-én gálával kedveskedik nézőinek a Szegedi Nemzeti Színház, melynek bevételével a nehéz helyzetbe került THEALTER Fesztivál fennmaradását is támogatja.
Színház hír

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Színház hír

Rusznyák Gábor kapta a Déryné-díjat

Miskolc Város Napja alkalmából a közgyűlés idén is díjazta a város hírnevét öregbítő, legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó személyeket, szervezeteket. A május 11-i ünnepségen átadták a Déryné színházi díjat is, melyet ezúttal Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője vehetett át.
Színház hír

Új bemutatókkal kezdi jubileumi évadát a Vígszínház

Több mint 90 éves hagyományát követve a Vígszínház május 1-jén megkezdte a következő évad bérleteinek értékesítését. Bár egyelőre csak decemberig hirdettek műsort, az elmúlt időszak közönség előtt be nem mutatott előadásai mellett újdonságokat is tartogat a 2021/2022-es szezon.