Színház

A mizantróp: Elmúlt pontosan

2012.08.27. 09:08
Ajánlom
A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza Quimby-dalokkal, Szinetár Dóra énekhangjával és Makranczi Zalán játékával igyekezett a fiatalok számára is csalogató Mizantrópot létrehozni. De mi történik akkor, ha a zenekart nem halljuk, az énekesnő nem énekel, a prózai színész pedig dalra fakad?

Mindenkinek megvan a maga Alceste-je. Van, akinek Gábor Miklós volt, van akinek Lukáts Andor vagy épp Cserhalmi György, és akad olyan is, aki szerint Mucsi Zoltánnál jobb embergyűlölőt a világ (színház) még nem hordott a hátán, bár jelen sorok szerzője megingathatatlanul hisz abban, hogy évtizedek múltán is Fekete Ernő mellett fogja letenni a voksát. A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy ebbe a meglehetősen erős mezőnybe becsatlakozva, a fiatalabb generáció számára is közelebb hozza, megérthetővé teszi Molière remekét.  (Aki Molière kötelező tananyag - már ha még az.) Azoknak a fiataloknak, akikről egy félreértés miatt elterjedt, hogy nem járnak színházba, nem olvasnak, legfeljebb csak interneteznek és rendetlenkednek.

A társulat vezetője, az előadás megálmodója, Perjés János biztos recepthez nyúlt. A Quimby zenekarról egy Centrál színházi Vízkereszt... óta tudható, hogy - rendezés ide vagy oda - zenéjük színpadképes (még akkor is, ha ezúttal csak dalaikkal járultak hozzá az esthez, jelenlétükkel nem.) Szinetár Dóra énekhangjával még a magyar popzene Kilencedik szimfóniájává előléptetett Most múlik pontosan is tartogathatott volna meglepetéseket, Makranczi Zalán pedig jóval ritkábban kap főszerepet, mint azt megérdemelné. Így hát minden adott volna egy maradandó esthez.

Bori Tamás rendezői nem a darab aktualizálását tűzte ki céljául - még ha Petri György fordítása ebbe az irányba is tolja el a szöveget-, sokkal inkább a nagy örök igazságok felmutatását és kidomborítását tartotta fontosnak. Ennek megfelelően a színpad központi elemének egy biciklikből szép lassan összeálló körhintát alakított ki - körforgás, mozgás, ami végeredményben mégiscsak egyhelyben toporgás marad.  A dicséretes koncepció azonban mintha mégis működésképtelennek bizonyulna: a játék közben ki- és beguruló kerékpárok nem töltődnek fel jelentéssel, csupán ötletszerű eszközökként vannak jelen, amelyeknek célja inkább válik kiolvashatóvá a belépő mellé csatolt szóróanyagból, mintsem magából az előadásból. Hasonlóképp kijátszatlanul marad a játéktér: érezzük, hogy a mindent beborító fehérség amolyan steril, terméketlen teret hoz létre (díszlet, jelmez: Árva Nóra), ahova színt legfeljebb az ipari mennyiségben elfogyasztott vörösbor képes behozni, a színészek mégis mintha ennek a mindent felőrlő ridegségnek az ellenében dolgoznának. Arrogáns, céltalan, semmibe tartó alakok helyett meglepően szimpatikus szerethető és ezzel együtt esendően infantilis felnőtteket kapunk.

A darab másik nagy hiányossága - jóindulattal megkockáztatva - technikai jellegű. Miközben a Quimby azon a ritka hazai zenekarok sorába tartozik, amelyek kivételesen nagy gondot fordítanak az igényes megszólalásra, addig a Városmajorban lejátszott dalaikról ugyanez nem volt elmondható.  Az előadás két és fél órája alatt gyakorlatilag egyetlen értékelhető szám nem hangzott el.  Ennek legfőbb oka pedig nem az előadói kvalitás hiánya volt (esély sem volt rá, hogy ez kiderüljön) sokkal inkább, hogy az énekesek monitor hangfalak hiányában saját hangjukat sem hallották. Így történhetett meg, hogy a Don Quijote ébredése gyakorlatilag alig volt több egy dob és egy tangóharmonika bizonytalan párharcánál. Az énekhangokról nem lehet érdemben értekezni: hiába villantotta meg Jászberényi Gábor legjobb értelemben vett karcos, tábortűzi énekhangját, hiába tanúskodnak felvételek Makranczi zenei képességeiről, a közönség mindebből semmit nem kapott. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy Szinetár Dóra minden várakozásunk ellenére sem énekelt.

A színészi játékot alapvetően a két főszereplő jelenléte határozza meg. Makranczi Zalán ígéretesen indítja a vad, brutális és minden bizonnyal folyamatosan részeg Alceste-jét, ám a rendezői következetlenségek hamar felülkerekednek alakításán. Csak egy példa: akár termékeny ötlet is lehetett volna a Becsületbíróság tisztjének Halállal történő azonosítása, ha éppenséggel nem az előadás közepén viszi el magával a főszereplőt. Makranczi néhány jelenettel később mintha mi sem történt volna, sétál vissza a színpadra és kezd bele Célimène leveleinek olvasásába. Szinetár Dóra tolószékbe kényszerített, plüssmackókkal körbevett Célimène-je okosan egyensúlyoz a hisztérikus gyermek és az infantilis femme fatale között. A záróképből bölcsen kivágott Most múlik pontosan-jával végeredményben mégiscsak az est legnagyobb ziccerét hagyta ki. Már csak azért is, mert az előadás egy pillanattal sem tartott tovább a tapsrendnél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabó István filmje nyitja a ma kezdődő Magyar Mozgókép Szemlét

A szombatig tartó rendezvényen 59, Magyar Filmdíjra jelölt művet, valamint számos versenyen kívüli filmet vetítenek a Corvin moziban.
Vizuál

Szabó István nem veszi át életműdíját

Az Oscar- és Kossuth-díjas rendező kitüntetését a közelmúltban többen kritizálták Szabó István ügynökmúltja miatt.
Klasszikus

A lipcsei kántor, aki mindannyiunkat összeköt – Jön a Bach Bridges fesztivál

Bach és Beethoven lesz a főszereplője az idei Bach Bridges Fesztiválnak március 31. és április 3. között a Budapest Music Centerben. A két korszakalkotó zseni munkássága a jelenkor perspektívájából és a nyugatitól eltérő esztétika fénytörésében is megmutatkozik a fesztivál változatos programjában.
Klasszikus

A mi Kodályunk – Zenés ismeretterjesztő film a mozikban

Március 6-a Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és népzenekutató halálának évfordulója. A 20. század korszakalkotó zenetudósa előtt tisztelegve, március 11-től érkezik a mozikba A mi Kodályunk című rendhagyó dokumentumfilm, amely Kodály kevéssé ismert fiatalkorát dolgozza fel két kimagaslóan tehetséges ifjú muzsikus szemszögéből, egy 1910-es szerzői estet állítva középpontba.
Színház

Három alkotás szerzői kaptak idén Kortárs Magyar Dráma-díjat

Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya szövegét díjazták a Radnóti Zsuzsa által alapított elismeréssel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Egy színház akkor működik jól, ha együtt fejlődik a nézőkkel”

Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színművésznő, Magyarország Kiváló és Érdemes Művésze, az MMA rendes tagja idén ünnepli 60. születésnapját. A Nemzeti Színház Stúdiójáról, a vidéki színházak feladatairól és fővárosi megjelenési lehetőségeikről beszélgettünk.
Színház hír

Hogyan pályázzunk? – Gyakorlati színházi képzést indít a Manna

A nyolc alkalmas képzés célja, hogy az előadó-művészeti területen működő menedzserek, művészek, alkotók közelebb kerüljenek a szervezési, pályázati és adminisztratív feladatokhoz, amelyek szerves részét képezik az előadások létrehozásának.
Színház hír

Testi vágyak és lelki kötődések a Pinceszínházban

A pillanatnyi testi vonzódást és a több évtizedre szóló lelki kötődés a témája a Pinceszínház két tavaszi bemutatójának.
Színház hír

Jordán Tamás a Nemzet Színésze

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Andorai Péter helyére Jordán Tamás választották meg.
Színház hír

Három alkotás szerzői kaptak idén Kortárs Magyar Dráma-díjat

Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya szövegét díjazták a Radnóti Zsuzsa által alapított elismeréssel.