Színház

A mizantróp: Elmúlt pontosan

2012.08.27. 09:08
Ajánlom
A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza Quimby-dalokkal, Szinetár Dóra énekhangjával és Makranczi Zalán játékával igyekezett a fiatalok számára is csalogató Mizantrópot létrehozni. De mi történik akkor, ha a zenekart nem halljuk, az énekesnő nem énekel, a prózai színész pedig dalra fakad?

Mindenkinek megvan a maga Alceste-je. Van, akinek Gábor Miklós volt, van akinek Lukáts Andor vagy épp Cserhalmi György, és akad olyan is, aki szerint Mucsi Zoltánnál jobb embergyűlölőt a világ (színház) még nem hordott a hátán, bár jelen sorok szerzője megingathatatlanul hisz abban, hogy évtizedek múltán is Fekete Ernő mellett fogja letenni a voksát. A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy ebbe a meglehetősen erős mezőnybe becsatlakozva, a fiatalabb generáció számára is közelebb hozza, megérthetővé teszi Molière remekét.  (Aki Molière kötelező tananyag - már ha még az.) Azoknak a fiataloknak, akikről egy félreértés miatt elterjedt, hogy nem járnak színházba, nem olvasnak, legfeljebb csak interneteznek és rendetlenkednek.

A társulat vezetője, az előadás megálmodója, Perjés János biztos recepthez nyúlt. A Quimby zenekarról egy Centrál színházi Vízkereszt... óta tudható, hogy - rendezés ide vagy oda - zenéjük színpadképes (még akkor is, ha ezúttal csak dalaikkal járultak hozzá az esthez, jelenlétükkel nem.) Szinetár Dóra énekhangjával még a magyar popzene Kilencedik szimfóniájává előléptetett Most múlik pontosan is tartogathatott volna meglepetéseket, Makranczi Zalán pedig jóval ritkábban kap főszerepet, mint azt megérdemelné. Így hát minden adott volna egy maradandó esthez.

Bori Tamás rendezői nem a darab aktualizálását tűzte ki céljául - még ha Petri György fordítása ebbe az irányba is tolja el a szöveget-, sokkal inkább a nagy örök igazságok felmutatását és kidomborítását tartotta fontosnak. Ennek megfelelően a színpad központi elemének egy biciklikből szép lassan összeálló körhintát alakított ki - körforgás, mozgás, ami végeredményben mégiscsak egyhelyben toporgás marad.  A dicséretes koncepció azonban mintha mégis működésképtelennek bizonyulna: a játék közben ki- és beguruló kerékpárok nem töltődnek fel jelentéssel, csupán ötletszerű eszközökként vannak jelen, amelyeknek célja inkább válik kiolvashatóvá a belépő mellé csatolt szóróanyagból, mintsem magából az előadásból. Hasonlóképp kijátszatlanul marad a játéktér: érezzük, hogy a mindent beborító fehérség amolyan steril, terméketlen teret hoz létre (díszlet, jelmez: Árva Nóra), ahova színt legfeljebb az ipari mennyiségben elfogyasztott vörösbor képes behozni, a színészek mégis mintha ennek a mindent felőrlő ridegségnek az ellenében dolgoznának. Arrogáns, céltalan, semmibe tartó alakok helyett meglepően szimpatikus szerethető és ezzel együtt esendően infantilis felnőtteket kapunk.

A darab másik nagy hiányossága - jóindulattal megkockáztatva - technikai jellegű. Miközben a Quimby azon a ritka hazai zenekarok sorába tartozik, amelyek kivételesen nagy gondot fordítanak az igényes megszólalásra, addig a Városmajorban lejátszott dalaikról ugyanez nem volt elmondható.  Az előadás két és fél órája alatt gyakorlatilag egyetlen értékelhető szám nem hangzott el.  Ennek legfőbb oka pedig nem az előadói kvalitás hiánya volt (esély sem volt rá, hogy ez kiderüljön) sokkal inkább, hogy az énekesek monitor hangfalak hiányában saját hangjukat sem hallották. Így történhetett meg, hogy a Don Quijote ébredése gyakorlatilag alig volt több egy dob és egy tangóharmonika bizonytalan párharcánál. Az énekhangokról nem lehet érdemben értekezni: hiába villantotta meg Jászberényi Gábor legjobb értelemben vett karcos, tábortűzi énekhangját, hiába tanúskodnak felvételek Makranczi zenei képességeiről, a közönség mindebből semmit nem kapott. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy Szinetár Dóra minden várakozásunk ellenére sem énekelt.

A színészi játékot alapvetően a két főszereplő jelenléte határozza meg. Makranczi Zalán ígéretesen indítja a vad, brutális és minden bizonnyal folyamatosan részeg Alceste-jét, ám a rendezői következetlenségek hamar felülkerekednek alakításán. Csak egy példa: akár termékeny ötlet is lehetett volna a Becsületbíróság tisztjének Halállal történő azonosítása, ha éppenséggel nem az előadás közepén viszi el magával a főszereplőt. Makranczi néhány jelenettel később mintha mi sem történt volna, sétál vissza a színpadra és kezd bele Célimène leveleinek olvasásába. Szinetár Dóra tolószékbe kényszerített, plüssmackókkal körbevett Célimène-je okosan egyensúlyoz a hisztérikus gyermek és az infantilis femme fatale között. A záróképből bölcsen kivágott Most múlik pontosan-jával végeredményben mégiscsak az est legnagyobb ziccerét hagyta ki. Már csak azért is, mert az előadás egy pillanattal sem tartott tovább a tapsrendnél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Kapitalista rémuralom és forróvérű balkáni ösztönvilág

Átalakult a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) válogatási rendszere, ennek következtében talán „közönségbarátabb” lett a programja. De szellemiségéből, merészségéből, izgalmasságából mit sem veszített.
Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Színház interjú

„Nevetsz, de közben akár sírhatnál is” – Interjú Vida Péterrel

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja.