Hogy fogadták a nézők a Spamalotot?
Imádták, jól sikerült, bár a péntekit elmosta az eső, a szombatinak pedig a második felvonásán tört ki a vihar, úgyhogy összességében vasárnap csináltunk egy bemutatót, harmadik nekifutásra. De a közönség szerette, hisz van benne minden: móka, kacagás, jó zene.
Korábban azt mondta, a Monty Python-musicalt feltöltötték helyi elemekkel, ezt hogy kell elképzelni?
Egy ilyen anyag színpadi adaptációja nagyon szabályozott, komoly szerződéseket kellett nekünk is aláírni, de pont a Spamalot második felvonásában engedélyezett a helyi elemek használata. Így a magyar verzióba már korábban bekerült például „a vármegye legjobb jobbágya”-szöveg, itt, Zalaegerszegen beleszőttük a ZTE-indulót is. Egyébként ez az egész Gyalog galopp-világ tele van rengeteg jó ötlettel, ami valójában végtelen szabadságot ad.
Jelenet a zalaegerszegi Spamalot-előadásból (Fotó/Forrás: Kvártélyház)
Mennyire illeszkedik az előadás a Kvártélyház repertoárjába?
Abszolút, és nyitott is rá a közönség. Mindenki mondja, hogy az angol abszurd nem a legkönnyebben fogyasztható, de a humor szerintem ennél univerzálisabb. Számomra olyan ez a munka, mintha Örkényt, Karinthyt és Rejtőt gyúrtuk volna egybe. Játszottunk már itt Játék a kastélybant, A kaktusz virágát, Komámasszony, hol a stukker?-t, megvan a helye ennek is.
Régóta készül arra, hogy Monty Pythont hoz a Kvártélyház színpadára?
Évek óta, hiszen tinédzserkori mániám, még egykoron, a 80-as években, az osztrák csatornán láttam a Repülő Cirkuszt, ugyanis itt, Zalában fogtuk az osztrák adást. Ma már elképzelhetetlen, milyen volt az éj leple alatt egy ilyen műsort angol eredetiben, német felirattal befogadni. De nagyon jó volt! A mostani közönség leginkább a filmeket ismerheti, de hát mind a Gyalog galopp, mind a Brian élete klasszikusok, és ez a humor-vonal tovább él ma is a BBC-n, például a Cunk On Earth-ben, tehát nem ismeretlen. Egyébként abban hasonlít az előadásunk a Monty Python-filmekhez, hogy szintén nagyon kevés pénzből jött létre, így nálunk is rengetegen játszanak több szerepet.
Mi magunk is „nejlont hegesztünk”, ebben is egyezik a varázs az eredeti filmmel.
Azért is szeretem ezt az anyagot, mert nagyon szabadon lehet általa beszélni a történelemről, humorral tudjuk kezelni a múltat. Például nagyon érdekes, hogy állítólag Lancelotot akár Szent Lászlóról is mintázhatták. Lehet, hogy nem igaz, de érdekes feltevés, és miért ne foglalkoztathatna, ha egyszer embereket még ma is izgat az, vajon hová temették Petőfit. Érdekes az is, hogy miközben abszurdról beszélünk, a világ tele van olyan helyzetekkel, amelyek abszurdabbak a legnagyobb színpadi agymenésnél is. Pont beszéltük a kollégákkal a próbafolyamat alatt, hogy ezeket az alakokat akár az utcán látott eseményekből is föl lehetne építeni.
Jelenet a zalaegerszegi Spamalot-előadásból (Fotó/Forrás: Kvártélyház)
Társalkotóként gondol a színészekre?
Természetesen, szerintem csak így működhet. Van, aki gombostűnek tekinti a színészeket, és azt képzeli, ha különböző színűeket egymás után rak, akkor majd kijön az általa elképzelt izgalmas minta, de ez nem így van. Nyilván vannak elképzeléseim, de nem akarok ráerőszakolni a színészekre semmit. Azt sem várom el, hogy mindig legyen mindenre ötletük. A színész agya a próbaidőszak elején saját magára koncentrál, és az tök jó, abban a pillanatban, hogy elkezd foglalkozni a másikkal, a körülményekkel, megtörténik egy, az előadás struktúráját értelmező gondolati paradigmaváltás. Én azt szeretem, ha jó hangulatú a munka, egyébként remek csapat jött össze idén is, aminek nagyon örülök. Visszatérő alkotó Szakály Aurél, Bot Gábor, Dura Veronika, Támadi Anita, Cseh Richárd, az újak közül kiemelném a nemrég végzett Foltányi Edinát, a még hallgató Bartus Botondot és a Békéscsabáról érkezett Lévai Attilát, akik mind nagyon jól dolgoztak együtt. Szoktuk mondani, hogy kicsit olyan a nyári próbafolyamat, mint egy színjátszótábor, mindenki belead a közös alkotásba. Az egyetlen, amit elvárunk, hogy ne legyen hiszti, azt senkitől nem fogadom el.
Hét alkalommal látható a Spamalot, ennyi előadással is számol?
Gazdasági koncepció szerint gondolkozom, tehát nem, biztosan játsszuk később is, ahogyan A padlás is 2008 óta megy minden nyáron, több ezer ember látta már. Ugyanígy nagy siker volt a Meseautó, ami headliner volt az EgerszegFeszten. Ez nagy szó ám, azt jelenti, hogy péntek este valamelyik ismert előadó helyett minket választott a nézők nagy része. Ebben pedig benne van sok év munkája, az is, hogy odafigyelünk a sokszínűségre. Amire van igény, azt előbb-utóbb meg tudjuk valósítani. Hol gazdagabban, hol szélesebben, hol szűkebben, de minden évben megrendezünk egy kortárs színházi fesztivált is, ez a ZA-KO, tehát a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál.
Nagyon érdekes dolog, hogy az emberek nyáron is keresik a komolyabb programokat, amikor meg vannak, akkor meg nem találnak oda.
Létrehoztunk egyébként felnőtteknek szóló beavató előadást is a ZA-KO részeként, ennek keretében feldolgoztuk például az Antigoné cselekményét egy bírónő és természetesen színészek részvételével. Nagyon kíváncsiak a nézők ezekre a személyes találkozókra.
Jelenet a zalaegerszegi Kvártélyház A padlás c. előadásából (Fotó/Forrás: Kvártélyház)
Gondolkodik a következő évadban, vannak konkrét vágyai, elképzelései?
Persze, vannak terveink, álmaink, amiket remélem, hogy meg tudunk valósítani. Jó tudni és érezni, hogy van ránk igény, hogy a város szívén viseli a nyári színház ügyét, nekünk pedig az a lényeg, hogy olyat hozzunk létre, amire itt helyben is szükség van.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Tompagábor Kornél (forrás: Kvártélyház)
hírlevél
