Színház

A NAGY VIDORLÁS - Nulladik nap

2009.08.28. 11:38
Ajánlom
Ráadásul, mintha mindez nem volna elég, holnap indul a nagy fesztivál, amikoris minden este másik társulat lép föl a színpadon, eközben persze a három rendező tovább próbálja majd a paralell mesedarabot a színészekkel. - Forgách András blogja a VIDOR Fesztiválról

Gosztola Adél kijön elém a pályaudvarra. Úgy nézek rá, csodálattal, mint az orosz háborús filmek hősnőire (anyákra, ápolónőkre és az otthonhagyott kedvesekre, azokra a piszeorrú lányokra, akik könnytől maszatos arccal futnak a frontra induló katonaszerelvény mellett, és még órák múlva is integetnek), amikor bent a színházban, miután csomagomat betettem a portáshoz, megmutatja a próbatáblát. Ilyen sűrűségű és ennyire apróbetűs próbatáblát még életemben nem láttam. Lehet, hogy hívni kéne egy közjegyzőt, hogy a Guiness rekordkönyvébe bekerüljenek.

Nem veszem elő a szemüvegemet, csak most zuhantunk be a színházba, a társulat, tizennyolc órakor, a próbateremben mindjárt föl fog olvasni három egyfelvonásost - ez lenne a Móricz-maraton, amiben én is érdekelve vagyok -, hogy legalább a párhuzamosan próbáló színészeknek és rendezőknek valami halvány fogalmuk legyen, miről szól a többi darab. Egyszerre hat darabot - még ha egyfelvonásosakat is - próbálnak a színházban, három rendező próbál párhuzamosan, de minden a nagyszínpadon lesz, a három rendező paralell négy díszlet- és jelmeztervezővel dolgozik, sőt, Adél maga is, miközben koordinálja az eseményeket, nekem odakészített borítékban adja például oda az összes jegyeimet, habár megjegyzi, hogy nem lesz baj, ha otthonfelejtem őket, mert ő minden este tudni fogja én hol ülök, szóval Adél is föllép az egyik paralell darabban, hallottam este a nagymonológját.

Pompás nagymonológ, arról szól, hogy mennyit kell dolgozni egy szerencsétlen asszonynak, de miközben beszél, közben ráér még kommentálni Annuska (ez az egyik darab címe és főhősnője egyben) öltözködését, haját - Annuska ugyanis esküvőre készül, pedig még gyerek szinte, ezzel már el is mondtam az egyik Móricz-maraton-mű rövid cselekményét. Amikor Adél kocsijának csomagtartója feltárul, látszik, tele van szórva mindenféle gyermekjátékokkal, és boldogan fedez föl az egyik sarokban egy piros kardigánt, ami már napok óta nem volt meg.

Ráadásul, mintha mindez nem volna elég, holnap indul a nagy fesztivál, amikoris minden este másik társulat lép föl a színpadon, eközben persze a három rendező tovább próbálja majd a paralell mesedarabot a színészekkel. A büfében már érezhető az esemény előszele, a színészbüfé ilyenkor az egyik centrum, Avass Attila jön oda hozzám, és megölel, régen ismerjük egymást, ő az én darabomban játszik majd, meg is nyugszom ettől a gondolattól, és intézkedem, ami elképzelhető, hogy kínos következményekkel jár majd, hogy ne kelljen minden egyes rendelésnél fizetnem a büfében, hanem "csapják a többihez". Tartok tőle, nem lesz könnyű az ébredés, elutazás előtt, amikor a végösszeggel szembesítenek, mert kapásból meg is hívom - de ez már a felolvasás után van - az én rendezőmet, Gábort, ahogy dukál, már csak azért is, mert kissé boldogtalan voltam - milyen legyen a szerző, ha nem nárcisztikus és hiú - a felolvasás után, mert vagy megijedtek tőlem, vagy nem tudom, mi történt, de néhányan úgy döntöttek, hogy nem markíroznak, nem blattolnak, nem hozzák a figurát, hanem úgy tesznek, mintha életükben először látnák a szöveget, sőt, kissé unalmasan és színtelenül olvasnak. Szerencsére A. A. hozza a figurát, és így felsejlik, hogy talán mégis valami használhatót és színházszerűt írtam én is.

Tudni kell persze, és ez régi törvény, hogy aki az olvasópróbán jó, az nem biztos, sőt ritka eset, hogy az előadáson is jó. Magyarázom Gábornak, kint, két felolvasás szünetében, hogy a felolvasó-színház csakis és kizárólag a humorból él meg. Szenvedélyesen vitatkozunk semmiségeken, élvezem, mert közben világos, hogy nagyon jó a szereposztás, és Gábor (Koltai M.) nem hogy érti, amit írtam, hanem még nálam is jobban érti. Igaz, még nem hallotta Daumier nevét, amitől egy kissé elszontyolodom. Próbálom magyarázni neki, hogy van olyan rajz, ami karikatúrának tűnik a felszínen, de mégis mélyre megy. Pozsgai és Tasnádi, a két maraton-futó kolléga most nincs itt, de nagy örömömre (ez itt az „uram zseni lakik önben, uram önben nem különben" helye), az ő munkáik is megállják a helyüket, pompásan szórakozunk én is, a társulat is. Ez egy jó esemény. Szórakoztató és tanulságos. Habár, ha van valami, amit nem kedvelek a színházban, azok a kolléga-röhejek, kolléga-kacajok, kolléga-viháncolások, amikor színész a színész poénján nevet, sokkal hangosabban, mint illendő, jelezve, hogy ő is ott van ám, ebből a fajta nevetésből van itt bőven, de úgy érzem, ebben a helyzetben ez megbocsátható, sőt kötelező. Közben felbukkan az igazgató úr, aki halkan és udvariasan felhívja a társulat figyelmét arra, hogy az egyik szállodában, már nem emlékszem a nevére, másnap, azaz ma, fogadást ad az egyik szponzor, már elfelejtettem a nevét, és akinek van kedve, esetleg tegye ott tiszteletét. Gondolkozom rajta, hogy elmenjek oda én is, de attól tartok, az itteni rokonság amúgyis túl fog táplálni, és nem marad hely a fogadáson esetleg föltálalt kaviáros szendvicseknek, a pezsgőt nem szeretem, meg különben is, vigyáznom kell elvadult vademberi, "se rokona, se ismerőse" attitűdömre, mert egy blogíró nem lehet más, legalábbis, ha én vagyok ez a blogíró.

Úgyhogy most rágyújtok egy szivarra.

Lent, az erkélyem alatt, a lakótelepen - egy rendes blogba kell valami ilyesmi is, úgy érzem - galambok, már-már szédülten totyognak, láthatóan unatkozva, tizenöt-húsz, közepén már kicsipkedett karéj fehérkenyér körül a fűben, teljesen jóllakottan, de még támadják a kenyérbeleket, egyszerűen megszokásból, vagy későbbi nehéz időkre tartalékolva, kicsit mechanikusan, néha fölnéznek egymásra, mint aki azt kérdezi a másiktól: ébren vagyok, vagy álmodom? Úgy látszik, itt most minden az evésről szól. Gabi, a háziasszonyom, a kedvesem édesanyja, most elém teszi a kávét, én pedig megyek vissza Schillert fordítani. Ha még eszembe jut valami, írok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Milyen anya a zsenimama? Online nézhető lányának dokumentumfilmje Martha Argerichről

Az EuroArts Channel YouTube-csatornáján, angol nyelven látható a 'Bloody Daughter' című dokumentumfilm, amely Martha Argerich hétköznapi arcát mutatja meg.
Tánc

Ritka fotók "Ventillátor kisasszonyról", aki Esterházy hercegné lett

Ottrubay Melinda volt az Operaház ünnepelt csillaga, a magazinok kedvence, egyedüli magyarként elnyerte a prima balerina assoluta címet, majd visszavonult a színpadtól és feleségül ment herceg Esterházy Pálhoz. 43 évnyi házasság után a herceg őt tette meg az óriási Esterházy-vagyon örökösének, hagyatéka ma is él.
Klasszikus

Fidelio Matiné: Kakaókoncert a Fesztiválzenekarral

A legkisebbeket célzó vasárnapi sorozatunk mai részében a Budapesti Fesztiválzenekar Kakaókoncertjeinek tegnapi adását ajánljuk, amely most online elérhető.
Színház

A héten már személyesen próbálnak a Nemzeti Színház művészei – Évadot hirdetett Vidnyánszky Attila

A jövő évad kilenc bemutatója között szerepel az Ivanov Szász János rendezésében, Az ajtó a norvég Eirik Stubo színrevitelében, valamint a Rómeó és Júlia, amelyet Vidnyánszky Attila rendez.
Fidelio Tours

8 kirándulóhely a Balaton körül, ahová elmehetsz idén nyáron

A hazai turizmus idén késve ébredezik. Miközben a legnépszerűbb célpontokat ellepik a látogatók, érdemes a kevésbé ismert helyszíneket is felkeresni. Összegyűjtöttünk néhány balatoni kirándulóhelyet, hogy legyen miből válogatni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Művészek saját otthonában játszódnak a Madách Színház online bemutatói

Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, valamint Kovács Lotti és Szemenyei János szereplésével tart élő bemutatósorozatot a Madách Színház az interneten.
Színház hír

A héten már személyesen próbálnak a Nemzeti Színház művészei – Évadot hirdetett Vidnyánszky Attila

A jövő évad kilenc bemutatója között szerepel az Ivanov Szász János rendezésében, Az ajtó a norvég Eirik Stubo színrevitelében, valamint a Rómeó és Júlia, amelyet Vidnyánszky Attila rendez.
Színház hír

Nyolc új taggal bővült a Halhatatlanok Társulata

Négy év kihagyás után választottak új tagokat a Halhatatlanok Társulatába. A szakmai kuratórium ajánlása után végül a közönség szavazata döntött.
Színház hír

Színes gálaműsorral mutatja meg magát a szakmai összefogás a Városmajorban

Két hét leforgása alatt több mint 200 pályázat érkezett a Városmajori Szabadtéri Színpad által meghirdetett Összefogás Gála augusztus 16-i nyitóeseményére.
Színház magazin

Egy imádni való színésznő: Pécsi Ildikó 80 éves

Megannyi kiváló alakítással lopta be magát szívünkbe Pécsi Ildikó, aki egyeseknek Az aranyember Noémijeként volt emlékezetes, mások Csámpás Roziként idézik fel könnyedén az Indul a bakterházból. A Kossuth-díjas színésznő május 21-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját.