A Politika című belgrádi napilap a legjobb rendezőnek járó díjat Urbán András szabadkai rendezőnek ítélte oda, valamint a közönségdíjat is az Újvidéki Színház produkciója nyerte el az igen magasnak számító 4,65-ös osztályzattal.
Az előadás Végel László Kossuth-díjas író művéből, a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című regényből készült. A darab a vajdasági Újvidék történelmét és az ott élő emberek sorsát mutatja be úgy, hogy a történeteket a jelen eseményeihez köti. A rendező korábban úgy nyilatkozott, hogy a provokatívnak mondható darab azt próbálja felkutatni, ami az Újvidékről alkotott idilli kép mögött megbújik. Foglalkoztak az ott élő nemzetek egymás közötti kapcsolataival, a többség és a kisebbségek viszonyával nemzeti, művészi, intellektuális és szexuális vonatkozásban is. Az előadás júniusban megnyerte az 59. Sterija Játékok elnevezésű szerbiai színházi fesztivál fődíját is.
Az előadás idén júniusban elnyerte az 59. Sterija Játékok elnevezésű szerbiai színházi fesztivál fődíját. Nyáron a hazai közönség is találkozhatott az újvidéki produkcióval a szegedi THEALTER Fesztiválon, amelyről Papp Tímea így írt: Az Újvidéki Színház Neoplantája először vendégszerepelt Magyarországon, reméljük, hogy nem utoljára. Végel László városregényét Gyarmati Kata és Urbán András adaptálta színpadra. Azt mondja az író, szabadkezet adott nekik, mert biztos volt abban, hogy a regény szellemiségéhez hű marad az előadás. (Egyébként nem csupán a szellemiségéhez, hanem a mondataihoz is tökéletesen hű maradt a dramaturg és a rendező.) A 18. századtól a máig ível a várostörténet, mozaikrészleteket látunk az évszázadokból, magán- és köztörténeti szilánkokat, közönnyel kezelt és elhallgatott szörnyű titkokat, látszólag behegedt, de könnyen felfakadó sebeket, megannyi tragikus és tragikomikus pillanatot, megannyi röhejesen kisszerű és őszintén szánnivaló emberi sorsot. Mindig vannak jók és rosszak, mindig vannak hatalmi pozícióban levők és elnyomottak, és valahogy a szereplők ezekben a játszmákban gyakran ugyanazok, épp csak a viszonyok változnak időről időre. Ahogyan az környékünkön oly megszokott és ismerős, a játszmák végén meg valahogy mindig az jön ki, hogy az újabb és újabb bevonulásokon, az újabb és újabb felszabadításokon a kisember rajtaveszt. A túlélési ösztönt egyetlen dolog működteti, a hit, ami tulajdonképp kegyes hazugság, hogy ez az ígéret földje. Végel könyvéről Takács Ferenc azt írta: "Reménytelen könyv, mégis páratlan erejű alkotás." Ennél jobban az újvidéki előadást sem lehet jellemezni.
Az idei Belgrádi Nemzetközi Színház Fesztivál (BITEF) fődíját az Aleksandra Zec című előadás kapta a horvát Oliver Frljic rendezésében. A produkció a délszláv háború idején 12 évesen meggyilkolt Aleksandra Zec történetét és a gyilkossági ügyben folyó nyomozást meséli el, illetve Frljic korábbi munkáihoz hasonlóan a délszláv népek "párhuzamos" történelemszemléletére világít rá. Frljic az első olyan rendező, aki sorozatban másodszor nyerte el a BITEF fődíját, tavaly a Zoran Djindjic szerb miniszterelnök meggyilkolásáról szóló előadásával vívta ki a zsűri elismerését. A fesztivál különdíját a Hol a forradalom, barmok? című előadás kapta a horvát Borut Separovic rendezésében.
hírlevél
