Miként a cím is felfedi, a folytatásban kiderül, mi történt a három párizsi nővel és lakótársaikkal három évvel később. Ők hárman: Martine (Náray Erika), Annie (Györgyi Anna) és Micky (Auksz Éva). Persze megvannak a „régi” fiúk is, Guillaume (Ozsgyányi Mihály), Loïc (Héricz Patrik), és új szereplőként csatlakozik a csapathoz Pablo (Sztarenki Pál). A rendező most is Szarka János. Nem kell ahhoz az „első részt” látni, hogy a „második” is világos legyen, hiszen önálló színdarab mindkettő. A szerzőtől, Jean-Marie Chevret-től annak idején kikövetelték a folytatást a párizsi nézők, ő maga egyébként igazi színházi ember: játszott is, rendezett is.
Náray Erika szerint a vígjáték akkor jó, ha vannak mélységei:
Az Amazonokat történetesen csak azért nevezzük vígjátéknak, mert arányaiban valóban több benne a vígjátéki helyzet. De nem egy bohózat, nem akarjuk, hogy a nézők minden percben vastagon hahotázzanak.
Az általa megformált Martine, a negyven körüli háziasszony, akit a férje elhagyott egy huszonéves szőkeségért, ma már boldogan él argentin szerelmével, Pablóval, főz, mos, vasal, és hagyja, hogy Pablo dédelgesse.
Györgyi Anna bolondos Annie-ja időközben férjhez ment egy idős milliomoshoz, aki tényleg önmagáért szerette őt, de a férfi hamar meghalt, ugyanakkor rengeteg pénzt hagyott Annie-ra, aki bolondosabb (de tisztánlátóbb), mint valaha, és az egyik furcsa holmit vásárolja a másik után. A folytatás Györgyi Anna szerint a változásról is szól:
Mindhárman rendkívül büszkék a függetlenségükre, miközben tartozni is szeretnének valakihez. Illetve vágynak a szeretetre, mert mégiscsak az adja a legnagyobb biztonságot egy kapcsolatban.
„De hogyan lehet társat találni a szuverenitás feladása nélkül? Erről is szól a darab. Meg talán arról is: a férfiakban van egy tétovaság annak kapcsán, jelenleg milyen elvárásoknak kellene megfelelniük. A nők viszont valahogy mindig megoldják a kínos vagy kritikus helyzeteket is, amelyekbe belelavírozzák magukat.”
Auksz Éva, Micky megformálója szerint az új történet is „elképesztően jó korrajz”, amiben régóta fantaszitikusak a francia szerzők.
Ez a darab is könnyed, tele zseniális és nagyon mai mondatokkal, mégis van benne egy humorral körbevont mély kritika is a korról, amelyben élünk. Nem leleplez, hanem szellemesen és elegánsan megmutatja, milyenek is vagyunk.
„Elgondolkodtat, miközben nem terrorizálja az elmét. Nyilván arról is szól: nem elég megszerezni egy férfit, vagy egy nőt, egy barátot, könyörtelenül kell azon dolgozni, hogy egy kapcsolat kiállja a „krízispróbákat”. Ez a legnagyobb ereje a „mongúzoknak”, vagyis az amazonoknak is, hogy nem tudja őket úgy elsodorni az élet, hogy ne legyenek megbocsátók egymással. Bármi történhet velük, egymás támaszai maradnak.”
Micky, a folytatásban eltűnik, a könyörtelen üzletasszony kerüli a barátait. Vajon miért? Guillaume és Loïc viszont továbbra is bérlik Martine hatalmas párizsi lakásának felső szintjét, az álomlakásukat építgetik, és a tökéletes boldogságukat nem zavarja meg semmi. De valóban olyan tökéletes minden? Tényleg mindnyájan beeveztek a boldogság révébe? Az Amazonok folytatása fordulatokkal teli, és sok meglepetés vár még a nézőre, mire választ kap ezekre a kérdésekre.
Amazonok - Három év múlva
- Martine: Náray Erika
- Annie: Györgyi Anna
- Micky: Auksz Éva
- Guillaume: Ozsgyáni Mihály
- Loïc: Héricz Patrik
- Pablo: Sztarenki Pál
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Rendező: Szarka János
Bemutató: 2018. december 13.
Rózsavölgyi Szalon