A háború annyira közel van, annyira valóságos attól, hogy képekkel, videókkal közvetítik, hogy teljesen zavarban vagyok, van-e ilyenkor létjogosultsága a színháznak – veti fel Gyabronka József. – Talán ilyenkor van a legtöbb, de olyan relatív lesz minden. Mit akarunk most mondani Shakespeare-rel, Csehovval, Dantéval, bárkivel? Nincs értelme, sok a tehetetlenség. Rossz, furcsa érzésem van.

Nádasdy Ádám Dante-fordítását használtátok Török Tamara dramaturggal a Pokol című monodráma színpadra alkalmazásánál. Talán az új szöveg is azért született meg, mert ez a Pokol újraértelmeződött, a mi poklunk is lett. Az orosz-ukrán háború befolyásolta-e bármiben az akkor már többször elmondott előadást, kapott-e újabb rétegeket?

Ez nem a teljes Pokol, részleteket mondok el belőle. Igen, Tamarával gondolkodtunk azon, hogy ne vegyünk e bele még más, kicsit konkrétabb részt, ami még inkább felhívja a nézők figyelmét arra, hogy

Nádasdy fordítása közvetlenebb, civilebb hangon szól hozzánk. Ezt erősíti a te „civilként” közvetített szöveg-tolmácsolásod. Tovább fokozza ezt az is, hogy vendégszövegekkel rímeltettétek a dantei művet?

A vendégszövegek szeretném, ha meglepetésként érnék a nézőket, hogy ez most nem Dante, hanem valami más szöveg, vagonokról, SS-ről, és csak lassan álljon össze a teljes kép. De erről nem szeretnék többet elárulni.

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Fábián Évi / FIdelio)

Annyit talán igen, hogy ezek részben irodalmi szövegek, de került be kortárs rendezőtől is idézet. Ráerősített a dantei szövegre vagy meg kellett mutatni, hogy azóta mi minden pakolódott még Dante sűrű és mély bugyraira?

A szöveg tanulásakor nekem is az volt az érzésem, hogy Nádasdy Ádám nem véletlenül írt bizonyos mondatokat úgy, utalva a jelen éveinkre, évtizedünkre. Tükröt tart a természetnek, pontosan tudja, hogy az irodalomnak, a színháznak a szembesítés is feladata.

Nádasdy a beégett, „mivel az igaz utat nem lelém” sort így fordítja: „Elvétettem a helyes utat”. Ez egész máshonnan indít, máshova helyezi az embert, az emberi felelősséget.

Mert feltételez – ahogy valószínűleg Dante is az eredetiben – egy múltat. Hogy valamit elvétettem, Babits sorai mintha felmentést adnának. Nádasdy állandóan a pontosságot keresi, ezért dobta el a hármasrímeket is, feltehetőleg pontosabban is fordít.

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Fábián Évi / FIdelio)

Ahogy a szöveget mondod, nagyon közel mész a nézőkhöz, miközben szinte csak magadnak mondod el, mi bánt. Narráció? A te történeted?

Amikor elkezdtem tanulni a szöveget, az első pár oldalnál nem tudtam továbblépni, mert megrendültem, mindig visszavágytam ide, a sötét erdőbe, ahol Dante arról gondolkodik, hogy mi ez, ki ez a fickó, hova visz? Az járt a fejemben, hogy úgy kéne indítani az előadást, hogy a néző az első pillanattól kíváncsi legyen, nekem mi bajom van.

Sokat gondolkodtunk Tamarával és Kocsis Gergely rendezővel, hogy egy átélt élményt próbáljak felidézni, vagy olyan valóságos mindez, hogy most élem át. Láttatom vagy mesélem? Úgy csináljam, mintha most történne, vagy túl vagyok már ezen az élményen? Mindig eszembe jut, ami Dante és Nádasdy személyéből ered, s azt nem akarom elengedni.

Egy ilyen nehéz szövegből – amire feltehetőleg az aznapok is ránehezednek – hogy jössz ki az egyes előadások után?

Minden előadásban felmerülhet valami új szempont, amit másként hallok, másként gondolok. Ez az egyik legjobb dolog a szakmánkban. Valószínűleg nyitottnak is kell lenni erre az állapotra, hogy hátha valami most születik meg. Ennek a tapasztalása, hogy valami újként szólal meg, gyönyörűség és élvezet. Majdnem mindig megtörténik, még akkor is, ha nem elég pontos és nem elég érvényes, mert én is tévedek.

De pont ettől jó, hogy lehet tévedni.

Persze, s erre vagy abban a pillanatban, vagy a következő szöveggel való foglalkozáskor visszaemlékszem, és már tudom, hogy nem jó, mert félreviszi a jelentést.

A Pokol-előadás azért is lehet fontos, mert számodra meghatározó alkotókkal közösen jött létre az előadás. A függetlenség szabadsága?

Szabadúszóként abban a helyzetben vagyok, hogy

Ebből a bár bizonytalan, de rendkívül kellemes helyzetből kifolyólag az én, a mi döntéseink határoznak meg. Kocsis Gergőt mi kerestük meg, hogy segítsen. Nem tudnám most úgy elképzelni az életemet, hogy hosszú hetekig próbáljak olyan emberekkel, akiket nem szeretek, nem tisztelek.

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Fábián Évi / FIdelio)

Türelmetlenebb lettél? Vagy egyszerűen már megengedheted magadnak?

Talán nagyképűbb is lettem, hogy most már a hátralévő időt nem akarom kínlódással meg kompromisszumokkal tölteni. Lehet, hogy bátorság is. Talán már nem akarok mindenképp megfelelni. Akivel művészileg, politikailag, gondolatilag nem értek egyet, azzal nem szívesen dolgoznék. Nem csak végszót adunk egymásnak, de beszélgetünk, együtt gondolkodunk. Például a Pokol-előadásnál be kell magamnak vallanom, én melyik bűn részese vagyok, melyiket követtem el. És persze az is eszembe jut, hogy a mai világban kik azok a gazemberek, akiknek a karakterét Dante leírta. Ha ilyen példák alapján láttatunk, akkor ilyen beszélgetésekben én nem tudok nem egyetértő emberekkel együtt dolgozni. Ez hibám is.

A Dante kapcsán eszembe jut a Krétakör egykori Hamlet-előadása, a hamlet.ws, nagyon hasonló módon építkezett a vendégszövegekkel, a nagyon intim előadásmóddal. Ezek az élmények beépülnek a mostani előadásaidba is?

Azt nem lehet semmissé tenni, hogy a Hamletben benne voltunk. Olyan tízéves tapasztalat, amit részben a Sirájból, meg rengeteg előadásból nyertünk. Sok tanulsága volt: a közönséggel, a szöveggel, a magunkkal való bánásmóddal kapcsolatban. Lépten-nyomon ott van a pályánkban. A Krétakörben mindent megbeszéltünk, az előadás alatt történteket, ahogy utána beszélgettünk a nézővel. Sokszor legalább akkora élmény volt, mint maga az előadás!

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Fábián Évi / FIdelio)

Olyan volt nektek a Krétakör, mint Kaposvár a nagy korszakában?

Valószínű. Amikor az ember egy értelmes közösségben értelmes munkát végez, amikor a jó csillagzat összeáll, és jó dolgok születnek, az kiváltságos pillanat, de ez bármilyen közösségben megtörténhet.

S annyi pofátlan fiatal volt, akik jobban csinálták a dolgokat, akiktől nem lehetett lemaradni. Kapaszkodni kellett.

E tekintetben is nagyon más lehetett, mint azok a társulatok, ahol a korral már kitapostad, hogy vagy valaki.

Schillingék se fizetésben, se bánásmódban nem akarták, hogy az idősebbek láthatóan puhább párnán felszolgálva jöjjenek. Az elvégzett munka számított. Lehet, hogy egy csomó színházban ezzel a gondolt státusszal vesztenek el valamit. Bölcsebbnek, tehetségesebbnek gondolják magukat pusztán azért, mert évtizedek óta a társulatnál vannak. És nem veszik észre, hogy a fiatalabb esetleg jobban játszik, jobban gondolkodik, igazabb, mint ők.

A Krétakörben néhányan – Csákányi, Terhes, Mucsi – voltatok a te generációdból, a többség fiatal volt. Mit tanultál, mit tanultatok tőlük?

Sokszor előfordul, hogy olvasok egy mondatot, s hallom, ahogy közülük az egyik fiatal kollégám mondaná. S rábólintok, hogy úgy jó. Itt, a Pokolnál is van pár olyan rész, ahol érzem, hogy valamit csinálni kellene, ami a Krétakörre emlékeztet, mert az úgy jó.

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Fábián Évi / FIdelio)

Nézőként, kívülállóként a Krétakör időszakát, azt a tíz évet nagyon egységesnek éreztem. Belülről ti is ezt éltétek meg? Vagy voltak kiemelt időszakok, kiemelt előadások, mint a Siráj, a Feketeország, a hamlet.ws?

Egységesnek éreztem, de nem hiszem, hogy ezt mindannyiunk így gondolja. Én szerencsére rengeteget dolgoztam, majdnem mindegyik előadásban benne voltam. Egy olyan korszakomban kaptak el, amikor tudtam, sok mindent meg kéne tudnom erről a pályáról, hiába volt már mögöttem harminc év rutinja. Nem akartam kizárni, hogy itt hozzáállásban, mentalitásban, sok mindenben változni kell. Adott egy józanságot, hogy mit nem kéne, meg ambíciót, hogy gyerünk! Hogy legyek nyitott és csináljam.

Cserbenhagytak titeket vagy minden ilyen társulatnál egyszer csak bekövetkezik, hogy nincs tovább? El tudtátok fogadni a döntést?

Megértettem Schillinget. Hosszú vívódás eredménye lehetett, mint egy válás, ami nem öt perccel korábban dől el. Azzal nem lehet vitatkozni. Megértettem, hogy nem akarta tovább csinálni, mert ellenkezett minden porcikája, hogy így folytassa. Többször kísérletet tett arra, hogy valamit mi változtassunk. Nem változtattunk. Úgy érezte, ez a társulat bedöglött, megbüdösödött. Mást akart csinálni, s azt érezte, arra mi nem vagyunk kellőképpen alkalmasak.

Rossz érzés lehet úgy abbahagyni, hogy azt érzed, ti csesztétek el. Maradt kapcsolatod Schillinggel?

A hamletesekkel többször beszéltünk erről, mert bár 2008-ban megszűnt a társulat, de mi még nyolc évig játszottuk tovább az előadást. Ez nemcsak önostorozás, de hasznos egy barátság után szembenézni azzal is, hogy én mit rontottam el. Amikor már egy másik társulattal, más stílusban folytatta Schilling, akkor is megnéztem néhány produkciójukat. Volt, ami nem tetszett, de megpróbáltam azzal az attitűddel nézni, mintha Schilling a fiam lenne. És máris megváltozott a látásmódom, bár nem tetszett jobban, de bizonyos dolgokat megértettem, például hogy mi lehetett a szándéka.

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Fábián Évi / FIdelio)

Érdekes a Madách Színházban eltöltött hosszú időszakod. Mintha kevesebb nyomot hagyott volna a pályádon.

Rengeteg mindent csináltam azok alatt az évek alatt, de valóban nem én határoztam meg az arculatát. Egy olajozott, jól működő fogaskerék voltam. De meguntam, hogy mindig ugyanazoknak adok végszót, mindig ugyanazokat a rendezőket hallgatom. Annyira másra vágytam, hogy elhúztam onnan, de ennek a tizenhét évnek így kellett lennie. Ha korábban eljövök se érzem, hogy jobb lett volna.

Tízen éve, bár sok társulattal dolgoztál, nem adtad fel a szabadúszó léted. A szabadság, a megfelelési vágy, a biztonságra való törekvés küzdenek benned egymással?

Voltam elkötelezettebb az Örkénnyel, dolgoztam picit a Katonával, néhány évet a Radnótival. Voltak, akik szerződést ajánlottak, de nem fogadtam el, s voltak, akiknek ez eszükbe se jutott. Sokat vívódom ezeken, hogy miért pont engem vagy miért nem engem. Ez is a hiúságunkhoz tartozik. Néha segít, sokszor meg rombol. Nem én találtam ki ezt a világot, ahogy van. Így működik.

Fejléckép: Gyabronka József (fotó: Fábián Évi / Fidelio)