A skandinávokat úgy általában, de filmileg, irodalmilag, színházilag is lehet szeretni vagy nem szeretni, mindenesetre az biztos, hogy hidegen nem hagynak. Jon Fossét is lehet szeretni vagy nem szeretni, néhány magyar színházi szakhölgy igencsak kedveli. A hat színművét tartalmazó könyv bemutatója után a Valaki jön majd című drámáját olvasta fel Forgács Péter rendezésében Petrik Andrea, Kuna Károly és Csémy Balázs. A felolvasás után egy Fosse-kedvelő egy magánbeszélgetésben rájönni vélt a drámaíró titkára: Asperger-szindróma. A megerősítést vagy cáfolatot várjuk a szerkesztőségi címre.

A Ziránó Színház Babszem Jankó - nem tévesztendő össze Borsszem Jankóval! - történetét vezette elő a Jókai téren, s mire vége lett a mesének, a város onnan húsz-huszonöt percre levő végében Márta István - a jó azda gondosságával - vezette körbe az érdeklődőket a Zsolnay Kulturális Negyeden. Srégen szemben, az út másik oldalán ekkor már készülődtek a Cseh Tamás-emlékest fellépői, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész osztályának hallgatói is nagy erőkkel próbáltak a Janus Egyetemi Színházban. (És ezzel az előadással lezárult a Gothár-minifesztivál: Makrancos Kata - Vígszínház, A filozófus - Katona József Színház, Karnyóné-gyakorlatok és Presznyakov-gyakorlatok (Terror) - Színház- és Filmművészeti Egyetem.)

A Presznyakov fivérek darabja hat városi jelenetből áll. Látszólag különálló, nem összefüggő helyzetek a hétköznapok feje tetejére állított világából. Átlagos emberek nem mindennapi, váratlan szituációkba keverednek, és minden esetben hatalmas mennyiségű elfojtott belső feszültség bújik meg a felszín alatt. Várakozás a reptéren bombariadó miatt, egy nő és a szeretőjének szexuális szokásai, munkahelyi öngyilkosság, kitervelt halálok, gyermekkori, öntudatlan agresszivitás, visszataszító hobbik, és a végére mindez egyértelmű összefüggésbe kerül egymással. A viszonyok tisztázódnak, de a valóság megléte vagy éppen meg nem léte az utolsó pillanatban válik teljesen bizonytalanná. A véletlen több esetben is végzetesen befolyásolja az eseményeket. Aki lemaradt a pécsi előadásról, júniusban kétszer láthatja Zsámbékon, ősztől pedig a SZFE Hevesi Sándor-termében kerül repertoárra.

A Rájátszásban zenészek és költők vetélkednek. Bár igazi verseny azért nincs, a cél természetesen az, hogy jól érezzük magunkat. A játékszabályok: - jelen eetben - két kortárs költő és zenész írja és játssza újra egymás műveit. A játékban a költők új szövegeket írnak a zenészek ismert dalaihoz, a zenészek pedig megzenésítik a költők egy-egy versét. A pécsi rájátszók közül Beck Zoltán hazai terepen volt - a moderátor szerint a 30Y most a legpécsibb zenekar, a mellettem ülő ezt magábeszélgetésben a Kiscsillagra helyesbítette - és Erdős Virággal alkottak bevált páros, de az ismeretlenség - egymás iránt, természetesen - ugyanígy nem volt elmondható Szűcs Krisztiánról és Szálinger Balázsról sem. (Az illusztrációnak választott videón látható megzenésített vers Pécsett is elhangzott.) A program kapcsán a négy fellépőn kívül meg kell emlékeznünk a magát fénytervezésben megvalósítani kívánó fiatalemberről, és szeretnénk tőle kérni e helyt is, hogy legyen szíves, ne tegye. Elég a munkafény, ha nem ért hozzá, de ötletszerűen ne játsszon a színes reflektorokkal.

A kis esti zenés vonalnál maradva a FESZtáv keretében a Konzervnyitó Akciócsoport improvizált, a zenészek Pelényi Margit okleveles építészmérnököt látták vendégül, és a HOPPartklubból is szólt a zene, már ha ez nem lenne képzavar, mivel a koncertet szabadtéren adták. Aztán a Zsolnay Kulturális Negyedből mindenki szépen a Király utca és a színház irányába indult, hogy eszmét cseréljen az előadásokról, a világ kis és nagy dolgairól, vagy egész egyszerűen csak örüljön egy rég látott ismerősnek.

A XII. Pécsi Országos Színházi Találkozóval kapcsolatos tematikus oldalunk - a Fidelio különszámával, galériával, interjúkkal, kritikákkal, hírekkel és riportokkal - ide kattintva érhető el.