A remény színháza kicsit és nagyon másképpen – májusi színházi premierválogatásunk

A STEREO Akt előadásai rendre érzékeny társadalmi problémákat állítanak fókuszba, izgalmas, a megszokottól eltérő színházi formákban. Mostani hazai bemutatójuk a civil aktivisták helyzetéről szól, akik miközben olyan feladatokat látnak el, amiket az államnak lenne kötelessége, nem egyszer politikai össztűz zúdul rájuk. Ők azok, akik a leszakadóknak, a többségi társadalom által megbélyegzetteknek segítenek. A Remény Panzió csavar egyet a dolgon: azzal a gondolattal játszik el, hogy színházból kiábrándult színészek egy kiégést kezelő szanatóriumot nyitnak, ahol budapesti aktivistákat látnak vendégül. Van még egy csavar: a Boross Martin által rendezett dokumentarista előadásban a színészek mellett budapesti aktivisták is szerepelnek. (Török Ákos)

Remény Panzió (Fotó/Forrás: STEREO Akt)

Francesca Woodman az angyalok fényképésze volt, legalábbis magamban mindig így emlegettem a női létről, útkeresésről szóló törékeny, szürreális képeket készítő művészt. Noha az amerikai fotográfus huszonkét évesen öngyilkosságot követett el, művei a mai napig újabb alkotásokat ihletnek. A Jurányiban látható Született: Wágner Emese című darabot is Francesca Woodman fotói inspirálták, és nem csak a képi világát. Szalontay Tünde egy nagyon személyes történetet mesél el monodrámájában: egy dokumentarista és absztrakt elemekből összegyúrt, titkokkal átszőtt örökbefogadási történetet. Az alkotók zenés, táncos, szomorú vígjátékot ígérnek az útonlevésről és a keresésről, a darab hatására pedig talán mi magunk is könnyebben szembe tudunk nézni a múltunkkal. (Barcza Réka)

Szalontay Tünde (Fotó/Forrás: privát)

Az Idomeneo már mindazokat a vonásokat mutatja, amelyekért az érett kori Mozart-operákat szeretjük: nemcsak a csodás dallamok adják értékét, az emberi természetet mélyen ismerő alkotó összetett karaktereket vitt színre, akik között valódi drámai feszültség bontakozik ki. A váratlan fordulatok persze ebben az ókori Görögországban játszódó műben sem maradnak el, szerelem, féltékenység, hatalomvágy és persze az istenek akarata borítja fel a szereplők életét, hogy aztán a bölcs beletörődés és a lemondás hozza meg a kiengesztelődést. Az előadást az Operaház művészeti igazgatója, Almási-Tóth András rendezi, főzeneigazgatója, Kocsár Balázs pedig vezényli. Ilia szerepében a nemzetközi operaélet igazi sztárját, Baráth Emőkét láthatjuk, míg a címszerepet a szintén szép külföldi sikerekkel büszkélkedő Brickner Szabolcs alakítja. (Kondor Kata)

Baráth Emőke (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Magyar Állami Operaház)

Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére, de főként a belőle készült 1975-ös mozifilm Milos Forman rendezésben, Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével sokunk számára alapmű. Az elmegyógyintézet zárt osztályán játszódó történet a hatalom kisstílűségét és a hatalom alá vont szabadság lehetőségeit járja körül. A megindító, drámai sztorit Dale Wasserman írta színpadra. A szegedi előadás rendezője, Vidovszky György többször bebizonyította, hogy nem csak érti, de jó arányérzékkel színpadra állítani is képes az emberi lelkek egymás ellen és egymásért folytatott, hétköznapi küzdelmeit. A hatalmat képviselő Ratched nővért Szilágyi Annamária, McMurphy-t, az örök lázadót Szegezdi Róbert játssza a Szegedi Nemzeti Színház előadásában. (Török Ákos)

Vidovszky György rendező, Horgas Péter díszlettervező és Michac Gábor jelmeztervező (Fotó/Forrás: Szegedi Nemzeti Színház)

Dense Piece (Fotó/Forrás: MU Színház)

Az AHA Kollektíva hattagú alkotóközösség, akik a csoporton belül folyamatosan változatják az alkotói szerepköröket. Bemutatóikat minden esetben közös kutatómunka előzi meg, a felvetett témákat több oldalról is körbejárják. Ez a fajta alkotói folyamat teszi lehetővé, hogy a végeredmény ne egyetlen koreográfus táncszínpadra állított víziója legyen, hanem olyan előadás, ami minden résztvevőnek egyformán sajátja. Márpedig a személyes érdeklődés, miként annak hiánya is, általában meglátszik a produkción. A Dense piece című előadás központi témája a sűrűség, amit az előadók a közöttük létrejövő különböző testi és szellemi kölcsönhatásokon keresztül tesznek érzékletessé. A leírás alapján a látottak a közös mozgás belső dinamikáján és alakzatváltásain keresztül nemcsak a táncról, hanem magáról az eleven emberről oszthatnak meg velünk elemi tapasztalatokat. Az előadás egy est keretén belül, Thury Zita Reset című darabjával együtt látható. (Török Ákos)

Mozart örökérvényű vígoperája rendszeres vendég a világ színházainak műsorán – de használhatjuk-e egyáltalán ezt a műfaji megjelölést egy olyan darabra, amelyben ennyi érzelmi árnyalat, csalódás, féltékenység, bizalmatlanság váltja egymást, miközben persze marad elég tér a fondorlatos cselszövéseknek és a kacagtató jeleneteknek is. Ezúttal a Miskolci Nemzeti Színház művészei járnak utána, ennyi kalamajka után vajon valóban lehetséges-e a megbocsátás és a kibékülés. Az előadást az intézmény művészeti vezetője, Szabó Máté rendezi, karmestere Cser Ádám zeneigazgató, illetve Philippe de Chalendar lesz. A főszerepeket olyan ismert előadók, mint Haja Zsolt, Herczenik Anna vagy Cseh Antal mellett fiatal énekesek formálják meg, így a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen feltűnt Valentina Puscas, valamint Rost Andra mesterkurzusának díjazott növendékei. (Kondor Kata)

A 2014-es Kódjátszma című film óta már szerencsére az egész világ megismerhette Alan Turing nevét, akinek munkássága gyakorlatilag mindannyiunk életére hatással volt. Épp ezért örömteli, ha a története minél többször előkerül, mivel nem csupán egy lángelmét ismerünk meg, hanem rajta keresztül örök tanulságokat fedezhetünk fel, a történelem tévedéseiről éppúgy, mint a magánélet szentségéről. Kíváncsian várom, hogyan sikerül mindezt színpadon is átadni. Az előadást Horváth Patrícia rendezi, a kétszemélyes produkció szereplői: Simon Kornél és Száraz Dénes. (Varga Bence)

Simon Kornél és Száraz Dénes A kódfejtő előadásának próbáján (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / 6SZÍN)

Fejléckép: Menni kéne (Fotó/Forrás: Fidelio)