Színház

A Rózsák háborúja: Szalonképes abszurd

2012.07.23. 09:05
Ajánlom
Két ember, akik valaha szerették egymást, gyerekeket nemzettek és neveltek fel, egyszer csak nemhogy megelégelik az együttélést, de esküdt ellenségekké válnak, akik az ingóságok ürügyén szó szerint az utolsó csepp vérükig küzdenek a másik megalázásából remélt kielégülésért.

Füstgéppel előadást indítani veszélyes, de nem minden esetben elhibázott koncepció. Amikor a Városmajori Szabadtéri Színpadon terjengő matériából sejtelmes zene és kísértetiesen visszhangzó, mikroport felerősítette szavak kíséretében kilép az ezüstkabátos Rékasi Károly és Détár Enikő, hogy Mr és Mrs Rose válóperes ügyét Menny és Pokol közös előszobájában előadják, miközben illetlen szavaikat a Magasságos figyelmeztető mennydörgéssel "jutalmazza", az annyira rossz, annyira klisés, hogy a karikatúra szabályai szerint már-már jó. És valóban: mintha Sediánszky Nóra rendezésében Warren Adler iróniája nem csupán a válás játszmájában elállatiasodó, infantilis férfinak és nőnek, de egyszersmind a szabadtéri színpad románcra, könnyed humorra és akcióra egyaránt éhes nyári közönségének is szólna. Kár, hogy mindez csupán jelzés értékű, az abszurd humorban rejlő lehetőség nagy része pedig lehetőség marad.

Holott alkalom bőven akad, a történet szerint ugyanis egy válás során semmi sem lehetetlen. Két ember, akik valaha szerették egymást, gyerekeket nemzettek és neveltek fel, egyszer csak nemhogy megelégelik az együttélést, de esküdt ellenségekké válnak, akik az ingóságok ürügyén szó szerint az utolsó csepp vérükig küzdenek a másik megalázásából remélt kielégülésért. Minthogy ez nem irreális, viszont annál irracionálisabb és viccesebb, magától értetődően kínálja az abszurd műfaját, de nem zár ki az adleri történet humorából egy kis drámai dimenziót: a váláshoz vezető utat. Sediánszky interpretációjában azonban a harchoz vezető motívumok felvillantása egészen vázlatos: a másvilágon perelők visszaemlékezései csak egy rövidke epizódban idézik fel a megismerkedés pillanatát, hogy aztán rögvest belecsapjanak a lecsóba. Miközben a rendezés elveszít egyet a románc-humor-akció hármasából, Barbara Rose-zal is igazságtalan némiképp, minthogy ezzel a dramaturgiai húzással sikerül meglehetősen egysíkú bestiának rajzolnia: erőszakos, elvetemült, bosszúszomjas alakja a szöveg nyújtotta kevéske kapaszkodó alapján inkább a férj gyengécske szexuális teljesítménye folytán felgyülemlett majd' három évtizedes feszültségre, mintsem a fokozatosan anya- és háziasszonyszerepbe kényszerített, eltartott ügyvédfeleség ki-nem-teljesedettségére vezethető vissza. Valószínűleg ebből az aszimetriából adódik, hogy Rékasi Károly lényegesen szélesebb színészi spektrumot mozog be, mint Détár Enikő, aki az első jelenettől ugyanazt a tántoríthatatlanul bosszúszomjas vampot jeleníti meg, legfeljebb hol dühösen, hol hisztérikusan, hol gúnyosan. Pedig a színpad szcenikailag meglehetősen visszafogott, Vereckei Rita díszlete a minimál dizájn enteriőrjével idézi meg az amerikai otthont, aminek pasztell színeit csak a jelenetről jelenetre váltogatott ruhák oldják, és az előadást keretező földöntúli színt leszámítva sem a fények, sem holmi füstök nem vonják el a figyelmet az ezáltal domináló színészi játékról. Bár ezt dramaturgiailag semmi nem indokolja, a végtelen férfiúi önzésében és nárcizmusában a perpatvar kirobbanásáig mit sem sejtő, a nemtelen-gátlástalan harcba fokozatosan belesodródó, annak ízére csak lassanként ráérző Mr Rose durcás-kamaszos figurájával határozottan könnyebb szimpatizálni, mint a hisztérikus feleségével. Kezdetben hihetjük, hogy valójában Jonathan Rose itt a főszereplő, minthogy Isten ítélőszéke előtt aktívabban ágál igaza mellett, és eleinte az ő (megjegyzéseivel aláfestett) visszaemlékezései elevenednek meg, de ez a különbség fokozatosan elenyészik, mígnem Mrs Rose kulisszatitkaiba (például az ügyvédnőjével folytatott tárgyalásaiba) éppúgy belelátunk, mint a férjéibe, és végül Mr Rose narrátori hangja is elenyészik. 

A házaspár konfliktusa a válóperes ügyvédek szintjén ismétlődik, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy ők rángatnák a szálakat - inkább csak rákontráznak a nemek között harc sztereotípiájára, ezúttal a személyes viszonylatok helyett a karrier világának kontextusában. Végh Péter ravasz és gátlástalan, de öniróniától sem mentes Goldsteinjének sármja van, míg Zborovszky Andrea bájtalan, karrierista, karót nyelt vénkisasszonya láttán Mrs Rose-nak tulajdonképpen el kellene bizonytalanodnia az elszalasztott szakmai kiteljesedés értékét illetően.

Az asszókat, amelyek során eleinte csak orchideák és porcelánfigurák, később már szakmai kapcsolatok és háziállatok is kivéreznek, gondosan válogatott amerikai slágerek kötik össze, egyszerre idézve az elszabaduló pokollal remekül harmonizáló korai amerikai rajzfilmek világát (amelyben a válogatott brutalitással deformált szereplők csak egyet nem tudtak, rendesen meghalni), illetve az épp a fonákjáról bemutatott amerikai álmot. "We are living in a material world", azaz "mi egy ilyen anyagias világban élünk" - szól a dal, miközben a színen az ingóságokért folytatott küzdelem olyannyira "eszmei", hogy semmilyen földi jónak nem kegyelmez: a válóper tárgyát képező házból utolsónak megmaradó csillár az egymásnak kölcsönösen "vermet ásó" házaspárral együtt landol a mélyben.

Az abszurd regiszter legsikeresebben abban a etűdben szólal meg, amelyben Rose gasztronómiai barangolásra hívja a prominens étteremkritikus párt, hogy megalapozza séfkarrierjét. Ebben a jelenetben mind a jelmezek, mind a mozgásvilág, mind az események stilizáltsága lényegesen erőteljesebb, mint ami az előadás többi részében. A férj által hashajtóval fűszerezett desszert közönséges humorát a karikatúraszerűen megrajzolt (finomkodó, franciáskodó, darabosan kecseskedő) kritikusok (Zborovszky Andrea és Végh Péter) kezdetben zavart-nevetgélő, majd egyre felháborodottabb vécéjáró rítustánca tolja el az abszurd irányába, váratlan dinamikai váltást eredményezve. Mert bár akcióban a történet szerint nincs hiány, a nagyszínpadot többnyire ketten bejátszó Rékasi Károly és Détár Enikő számára koreografált mozgásanyag megmarad óvatoskodónak, a jelmezek mindvégig jelentés nélküliek, a díszletek lerombolva is "rendesek" és seszínűek, a kettős halállal végződő véres küzdelem pedig meglepően szalonképes. Pedig milyen jól állt volna az előadásnak a nyári fülledtségből váratlanul kirobbanó villámlós-mennydörgős vihar mellé még egy kicsivel több füst, isteni dörej, ezüst kabát és művéres borzongás!

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Tomboló sikert aratott Berlinben Eötvös Péter új operája

November 28-án este mutatta be a Berlini Állami Opera Eötvös Péter legújabb, Jon Fosse Trilógiája alapján készült operáját. A Sleepless Mundruczó Kornél rendezésében került színre.
Klasszikus

Klasszikus koncertek karácsonyra – a Zeneakadémia adventi ajánlata

Élményt ajándékozni mindig jó: remek ünnepi meglepetés a Zeneakadémia háromféle értékben megváltható ajándékkártyája, amely felhasználható például a világklasszis előadókat és különleges hangversenyeket kínáló 2022. tavaszi szezonra is.
Zenés színház

Elhunyt a Broadway-legenda, Stephen Sondheim

Az Oscar-, Tony- és Pulitzer-díjas zeneszerző, dalszövegíró, az amerikai zenés színház egyik legismertebb alkotója 91 éves volt – tudatta az MTI.
Színház

Az ideális karácsonyi ajándék az Orlai Produkciótól érkezik a fa alá

Egy színházi szabadbérletnek csupán előnyei vannak. A kedvezményes ár, az időbeli rugalmasság, és a bérlettulajdonos ízlésének, érdeklődésének megfelelően alakítható választás teszi praktikussá, az előadásélmény pedig személyessé.
Klasszikus

Zenében utazunk – a MÁV Szimfonikus Zenekar adventi ajánlata

A MÁV Szimfonikus Zenekart az ország élvonalbeli együttesei között tartják számon. Túlzás nélkül állítható, hogy a 76 éve működő zenekarnak nemzedékek köszönhetik első minőségi komolyzenei élményüket. A közelgő új év első felében is ragyogó programokkal várják a klasszikus zene rajongóit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Egy hónapra beköltözött a nagymamájához, előadást készített róla – interjú Göndör Lászlóval

Beköltözött a nagymamájához, aki 97 éves. Az unoka 35, és rendszeresen álmodott azzal, hogy lekési kettejük találkozását. Göndör László azt mondja, ritkán elégedett valamivel, de ezzel igen: a Nagymamával álmodtam című, STAFÉTA-pályázatos előadás december 5-én, 6-án, 8-án és a jövő évben is látható a Trafóban.
Színház ajánló

Hamletként áll színpadra Vecsei H. Miklós

December 3-án mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Shakespeare egyik legnépszerűbb királydrámáját, a Hamletet, melynek címszerepében Vecsei H. Miklós látható.
Színház ajánló

Megkapó emberi történetek adventkor és az ünnepek után is a Bethlenben

Hangolódjon kamaradarabjainkkal az ünnepekre vagy lepje meg élményutalvánnyal szeretteit! Tordai Teri és Horváth Lili, Udvaros Dorottya és Földes Eszter, Igó Éva és Zoltán Áron, Vándor Éva és Szalai Ádám, Grisnik Petra és Gőz István, illetve Blaskó Péter és Szilágyi Ágota párosai várják élőben és az online térben is a közönséget a Bethlen Téri Színházban.
Színház interjú

Hogy lehet jól szeretni? – beszélgetés Járó Zsuzsával

Szakonyi Károly a hetvenes években írt, A hatodik napon című drámáját az író kilencvenedik születésnapja tiszteletére mutatta be a Rózsavölgyi Szalon. Az anya halála után magára maradt apa születésnapjára gyűlik össze ritkán látott családja. A Terézt alakító Járó Zsuzsával beszélgettünk próbafolyamatról, az előadásról, szerepekről és kiállásokról.
Színház ajánló

Mentális coming out a Pinceszínházban

November 30-án mutatja be a Pinceszínház Bodor Panna drámáját, A hisztérikát, amely a szerző-rendező személyes élményeiből táplálkozik. A személyiségzavar egy típusával diagnosztizált dramaturg ezzel az előadással szeretné felhívni a figyelmet a stigmatizálására.