Manapság többet játszol külföldön, mint itthon. Mennyiben fakad ez a szabadúszó léttel járó kényszerből?

Külföldön olyan minőségi lehetőségek találnak meg, amelyekre nem lehet nemet mondani. Kihívás volt a müncheni, a zürichi vagy legutóbb a helsinki munkáim is. Münchenbe úgy kerültem, hogy egy finn rendező régebben látott egy krétakörös előadásban, és meghívott vendégnek. Zürichben Mundruczó Kornél Hotel Lucky Hole rendezésében játszottam egy kint élő magyar nőt. A Finn Nemzeti Színházba a Just Filming című darabra kaptam meghívást. Ezeket megelőzően Bodó Viktor rendezéseiben dolgoztam Németországban, tavaly pedig Schilling Árpáddal a kelet-európai régióban.

Láng Annamária (Fotó/Forrás: Éder Vera / Rózsavölgyi Szalon)

Javarészt független társulatok kortárs tematikájú, progresszív előadásai határozzák meg a pályádat. A Rosmersholm amolyan kitérő számodra egy másik színházi nyelvezet felé?

Az utóbbi években több társulatban is megfordultam, sokféle színésszel játszottam a zürichi Schauspielhaustól a Trafó különböző terein át Miskolcig. Ebben az évadban a miskolci társulattal való találkozás volt nagy élmény, és friss hír, hogy Szőcs Artur A kaukázusi krétakör rendezését, amelyben Grusét alakítom, beválogatták a POSZT versenyprogramjába. Nemrég szubrettként is bemutatkoztam Miskolcon, a Marica grófnő Lizáját felváltva játszom Tenki Dalmával. Minden feladathoz ugyanúgy állok hozzá. Maga az ügy a fontos, a megszólaltatandó tartalom, a karakter, ehhez képest teljesen mindegy a helyszín. Igyekszem hasznosítani a sokfelől szerzett benyomásokat, hangulatokat. És mindenütt azt tapasztalom, hogy mindenki azért dolgozik, hogy jó előadást hozzon létre.

A színházban mindig a dráma az érdekes.

A Rosmersholmban is olyan mélységű fájdalom, megoldhatatlan élethelyzetek sora van elrejtve, amit nagyon jó játszani, mert van mit mesélni vele.

Milyennek látod Rebekka West karakterét?

Rebekka kívülről érkezik egy nagyon zárt, hierarchikus, erős családi hagyományok által meghatározott világba. Törvénytelen gyerekként nőtt fel, a nevelőapja bizonyos értelemben partnerként bánt vele, tanította. Harminc felett még nem rendelkezik férjjel, családdal. Szabadgondolkodó, amolyan értelmiségi csodabogár, a tudásából eredően nem fogadja el a megszokott formákat. Szeretné megvalósítani önmagát. Bekerül Rosmersholm zárt közegébe, a Rosmer családba. Elkezd hinni abban, hogy Rosmerrel egy párt alkothatnak, és ketten együtt harcolhatnak az emberek jobbá tételéért. De mindezt annyira erősen akarja, hogy ennek érdekében elkövet dolgokat, amelyeknek nem tud kilépni az árnyékából, nem menekülhet a következmények elől. És egy szinte élhetetlen létben vergődik, amelyet tökéletesen ural sötét oldalának leplezésével. Akkor kezdődik a történet, amikor megpiszkálódik a múlt, és kimondásra, felvállalása kerülnek a titkok.

A Rosmersholmban a múlt tisztázatlan bűnei, hazugságai, a szembenézés hiánya lehetetleníti el Rosmer és Rebekka kapcsolatát. Kiélezett társadalmi közegben még nagyobb jelentőséggel bír a privát szféra ügyeinek a tisztázása?

Mindkét probléma egyaránt fontos, egyik hat a másikra. A közéletben való részvétel, a kilépés a nyilvánosság elé, a szabad vélemény vállalása minden korban nehéz ügy. Rebekka és Rosmer támogathatnák egymást ebben, ha nem lenne mögöttük egy rettenetesen zűrzavaros magánéleti háttér, egy bűnnel, vágyakkal, titkokkal teli világ. Végül kudarcot vallanak, illetve egy dologban mégiscsak nagy sikert ér el ez a párként is elképzelhető férfi és nő: eljön az a pont, amikor elképesztően őszintén tudnak beszélni egymással.

Láng Annamária (Fotó/Forrás: Éder Vera / Rózsavölgyi Szalon)

Ibsen kapcsán mennyire tartod érvényes kérdésnek a 21. században a nők társadalmi szerepének a meghatározását?

Észtországnak női elnöke van, aki éppen terhes, és emiatt még jobban szeretik őt, mint korábban. Tartok tőle, hogy ettől mi még nagyon messze vagyunk.

Nőként azonban a saját felelősségünket is látom abban, hogy hová pozícionáljuk magunkat, mennyire fogadjuk el a gyengébbik nem szerepet.

Fesztbaum Béla korábban a Vígszínházban volt a partnered. Milyen rendezőnek tartod őt?

Lenyűgöz a felkészültsége, nagyon mélyen ismeri Ibsent, szó szerint kívülről tudja az egész darabot. A próbák során sok segítséget nyújtott nekünk.

Engem az szórakoztat, ami nem annyira szórakoztató – mondtad egyszer a színházi ízlésedről.

Szeretek elmélyülni egy témában vagy egyáltalán azt nézni, hogy milyen az ember a maga kis csalásaival, hazugságaival, önbecsapásaival, titkaival. Ibsennél, mint ahogy az életben is mindig, elérkezik az a pont, amikor a rejtett, titkolt dolgok kifakadnak. Igazi feszültségekről, igazi emberi kapcsolatokról, mélységekről, tartalmakról beszél.

A Krétakör és egy rövid vígszínházi tagság után nem vágynál újra társulatra?

A valahová tartozásra való némi igényemet kielégíti az állandó, folyamatos munka a Proton Színházzal vagy a Dollárpapa és gyermekeivel. Mostanában a Miskolci Nemzeti Színházhoz tartozom valamennyire, idén és a jövő évadban is két előadásban játszom náluk. Ennél többre most nem vágyom.

Kapcsolódó

Egy álmodozó színházi ember listája

„Rosmersholm egy titokzatos, ősi családi birtok, egy szétszakadt, értékrendek nélkül maradt országban, ahol épp elkeseredett, gyakran kicsinyes harcát vívja a tradíció és a forradalmi változás. Ahol a szereplők közéleti ambíciói váratlan fordulatokkal keverednek magánéletük múltból előbukkanó, tisztázatlan részleteivel.” Henrik Ibsen remekművét, a Rosmersholmot a Rózsavölgyi Szalon mutatja be április 5-én. Az előadás rendezője, Fesztbaum Béla színművész a Fidelio.hu számára írta meg gondolatait a darabról.