Színház

A súgók titkos élete

2018.02.18. 12:50
Ajánlom
Láthatatlanok, jobb esetben hallhatatlanok, nélkülük mégis elképzelhetetlen egy színházi előadás. A tévhittel ellentétben ma már nem a súgólyukban kuksolnak, munkájuk oroszlánrészét pedig a próbákon, vagy előadás előtt végzik.

A legenda szerint a leghíresebb magyar súgó Petőfi Sándor volt, akit színészévei alatt egy székesfehérvári társulatnál a rendező bízott meg a feladattal – az eredeti súgó ugyanis megbetegedett, a rendező pedig ki nem állhatta Petőfit. A későbbi költő persze éktelen haragra gerjedt, mivel ő a deszka másik oldalán akart sikereket elérni.

Egykor büntetés volt, mára azonban igazi hivatássá vált a színházi súgás – legalábbis ez derült ki azokból az interjúkból, amelyeket fővárosi színházak súgóival készítettünk.

Súgó egy bécsi színházban 1915 körül

Súgó egy bécsi színházban 1915 körül (Fotó/Forrás: Imagno / Getty Images Hungary)

A krónikák az első magyar súgóként Jakab Mihályt jegyzik, aki afféle társulati mindenesként dolgozott a fővárosban 1792-ben: a súgás mellett ő felelt a díszletekért, a kellékekért, a jelmezért és a könyvtárért is. Ma már nem ennyire drámaian sokrétű a helyzet, de az azért még mindig elmondható, hogy egy súgónak nemcsak több dologhoz kell értenie, de egyszerre több dologra is kell figyelnie. Nem csoda, hogy úgy tartják: a szakmát nem lehet megtanulni, csak kitapasztalni. Ennek ellenére volt példa súgóképzésre: a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2012-ben indított egy színházi asszisztens, ügyelő, súgó akkreditált felnőttképzési osztályt. A képzésen 20 fő indult, 14-en pedig sikeres záróvizsgát is tettek. Mindannyian el tudtak helyezkedni a szakmában – mondta el Farkas Ildikó az SZFE-től. Azért szüntették meg a képzést, mert színházi rendezőasszisztens elnevezéssel egy új szakképzést hoztak létre, ami azóta is fut – igaz, a szakleírás nem beszél konkrét súgásról, csak fél év színházi gyakorlatról. „A szakmai gyakorlat hazai vagy külföldi, nemzeti vagy kiemelt színházban, bábszínházban vagy független társulatnál produkció létrehozásában másodasszisztensként való részvétel a munka előkészület, olvasópróba, bemutató fázisaiban” – olvasható a felvi.hu-n.

A Fidelio által megkérdezett súgók sem tanulták felsőoktatási intézményben a súgást – nem is tehették volna, hiszen korábban nem létezett erre iskola.

A legtöbb esetben a színház szeretete vitte őket a pályára – igaz, néha egészen kacifántos úton. Kónya Gabriella, a Nemzeti Színház súgója például úgy ragadt meg a színházi világban, hogy beleszeretett egy színészbe. A Katonánál dolgozó Boncza Anita pedig mindig is rajongott a színházért; korábban dolgozott jegyszedőként és közönségszervezőként is. Végül a József Attila Színházhoz került, ahol épp súgót kerestek. Megpróbálta, és bejött. De annak ellenére, hogy korábban is színházi közegben dolgozott, egyáltalán nem volt könnyű az átmenet:

Teljesen másfajta embert kíván meg a súgás, hiszen egész nap ott vagy, és nem az előadással kezdődik a munka. Hozzá kell szokni ehhez a színházi létezéshez

Barankai Anikó

Barankai Anikó (Fotó/Forrás: Madách Színház)

Barankai Anikó, a Madách Színház súgója egy sikertelen dramaturg-felvételi után jelentkezett a Jurta Színházba, ahol rendezőasszisztenst és súgót kerestek. „Igazából egyikről sem tudtam, micsoda – viszont pont akkor lépett ki az előző súgó, úgyhogy hamar bedobtak a mélyvízbe. Kezdetben borzasztóan szorongtam, rövid idő múlva viszont már a színészek jöttek oda hozzám, hogy honnan jöttél, mert zseniális vagy – ezek szerint rendelkeztem azokkal a képességekkel, amik ehhez a szakmához kellenek.

De milyen képességek kellenek ehhez a szakmához?

Interjúalanyaink hasonló tulajdonságokat soroltak fel: figyelem, empátia, ritmusérzék, kapcsolatteremtési képesség, jó beszédképesség – és persze műveltség. Ezek legtöbbje talán közelebb áll a nőkhöz, nem csoda, hogy alig akad férfi súgó itthon.

Ez a fajta alkalmazkodóképesség és alázat, a koncentrált figyelem, az, hogy a másiknak akár egy-egy rezdülését is megérezd, talán inkább a nőkre jellemző

– véli Barankai Anikó.

A súgók munkájáról az átlagember keveset tud: valaki ül a súgólyukban és a színészekre pisszeg – talán ez a legnagyobb közhely velük kapcsolatban.

Pedig súgólyuk a legtöbb színházban már nincs is, vagy ahol van, ott is ritkán használják.

Kónya Gabriella

Kónya Gabriella (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

A rendezők azért sem kedvelik manapság a súgólyukat, mert elveszi a színpadi tér egy részét. A súgók pedig megoldják súgólyuk nélkül is, hiszen a lényeg úgyis az, hogy kontaktust tudjanak tartani előadás közben a színészekkel. „Mindig díszletfüggő, honnan történik a súgás – legtöbbször alkalmazkodnom kell az adott előadáshoz. Gyakori, hogy a járásban vagyok valamelyik oldalon, és olyan is előfordul, hogy előadás közben kell váltanom: a János vitéznél például először az egyik oldalról súgok, majd az előadás egy adott pontján, zenére kell átszaladnom a másik oldalra” – meséli Kónya Gabriella. Barankai Anikóval történt már ennél is extrémebb eset:

Talán az volt a legemlékezetesebb, amikor a díszletben egy fürdőkád alatt hasalva kellett súgnom.

Boncza Anita

Boncza Anita (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

A súgói lét velejárója a rejtőzködés, néha viszont, ha az előadás úgy hozza, előfordul, hogy a súgónak a közönség első sorába kell beülnie – ez viszont nem szerencsés, hiszen ilyenkor szem előtt van. Ahogy az is, ha egy színész hibázik. „Ez egy íratlan dolog, a néző azért jön, mert magára az előadásra kíváncsi, egy történetet szeretne látni. Ennek a háttere, egy-egy botlás vagy rontás nem tartozik rá, nem része az élménynek”- magyarázza Boncza Anita. A súgó azért felel, hogy az előadás zökkenőmentes legyen, fontos etikai feladata, hogy ne hozza olyan helyzetbe a színészt, hogy a nézőnek is feltűnjön, segítségre volt szüksége. „A jó súgó láthatatlan és hallhatatlan” – teszi hozzá a Barankai Anikó.

A közhiedelemmel ellentétben a súgók munkájuk nagy részét nem is előadás közben végzik.

A munka oroszlánrésze a próbákon történik, az előadás során csak akkor segítünk, amikor baj van

– avat be Kónya Gabriella. „Az első próbától kezdődően ott vagyunk, és a teljes próbafolyamatot végigsúgjuk: az olvasópróba után következik a rendelkező próba, az emlékpróbák, a főpróba majd az előadás. Természetesen kezdetben kell a legtöbbet segíteni, majd ahogy a színészek megtanulják a szöveget, egyre kevesebbet. A főpróba hétre már mindenki tudja a szövegét, hiszen ekkor már annyi minden másra – jelmezre, díszletre, zenére, egymásra – kell figyelni, hogy csak akkor lehet hatékonyan próbálni, ha nem akadozik a szöveg”. A Nemzeti súgójának egyik legemlékezetesebb esete is egy próbán történt:

A főszereplő színész a próbán letérdelt elém és azt mondta: nagyon szépen kérlek, hogy ezt az egy mondatot nekem soha, de soha ne súgd! Tíz percig könyörgött és bizonygatta, hogy mindig, minden körülmények között tudni fogja. Elindultunk előről, jött az ominózus mondat, én pedig - mivel ezt az instrukciót kaptam - csöndben maradtam. A színésznek persze nem jutott eszébe a szöveg, megállt, rám nézett: na, mi van? Miért nem mondod? Mondd már, mire várunk!?

A súgók nemcsak ott vannak minden próbán, de azokon kívül is a színészek rendelkezésére állnak: próba vagy előadás előtt, ha egy színész igényli, külön végigveszik vele a szöveget, segítenek neki a tanulásban. „Ahány színész, annyi igény létezik. Van, aki utánam mondva tanulja meg a szöveget, más pedig inkább otthon, magában. Néhányan igénylik, hogy külön foglalkozzam velük, ettől megnyugszanak és magabiztosan lépnek színpadra. Másnak nincs szüksége erre” – mondja Boncza Anita.

Boncza Anita

Boncza Anita (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Bizalmi pozícióról van tehát szó, erősítették meg interjúalanyaink. „Egy csapatban dolgozunk mind, a rendező, a díszletes, a jelmeztervező, de a mi alapvető feladatunk, hogy segítsünk a színésznek magáévá tenni a szerepet. Persze előfordul, hogy a kellékes megkéri, hogy segítsünk odaadni egy levelet a színésznek, vagy a rendező instrukciót ad, hogy itt várjunk a súgással, vagy ott hangosabban súgjunk” – meséli a Nemzeti súgója.

A színészeken kívül a dramaturggal is kapcsolatban állok, aki szintén ott ül a próbákon – vele kell megbeszélnem, ha a színész szöveget akar változtatni, mert nem esik jól neki egy mondat vagy szószerkezet

– teszi hozzá aBoncza Anita.

Máskor viszont maga a súgó válik dramaturggá, ahogy azt a Madách súgója meséli: Előfordul, hogy a színész elfelejt vagy kihagy valamit, és van egy ugrás a szövegben – ilyenkor egy másodperc alatt kell végiggondolni, mi maradt ki, fontos-e azt valahol pótolni, hogyan vezessem vissza a színészt a kerékvágásba, mi az, amit feltétlen el kell mondania, és mi az, ami kimaradhat, mert nem sérül tőle az előadás.

Életem egyik legszebb kihívása volt, amikor egyszer egy darabban felvonást ugrottunk.

Hasonló volt a szöveg mindkét felvonásban, a színész pedig az elsőről a másodikra váltott.  Hevesen integetve jeleztem a színészeknek hogy jól figyeljenek, mert muszáj újból felvennünk az elejtett fonalat. Szerencsére ez sikerült is, a színészek megbíztak bennem és hallgattak rám, a nézők pedig mindebből semmit nem vettek észre."

Pálos Hanna, Pálmai Anna és Szirtes Ági A kaukázusi krétakör próbáján

Pálos Hanna, Pálmai Anna és Szirtes Ági A kaukázusi krétakör próbáján (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

Ez azonban nagyon ritka, legtöbbször az előadásokon már mindenki tudja a szövegét és a teendőjét – ha pedig mégsem, vagy esetleg valaki elakad, elég egyetlen szó, vagy néha még egy bólintás is. „Előfordult már hogy valaki elfelejtette, hogy ő jön, és várta, hogy a partnere folytassa – ilyenkor elég finoman jelezni, és azonnal észbe kap. Olyan is van, hogy nem jut eszébe az adott szó, ilyenkor viszont egyszerűen másikat mond helyette.

Olyan nincs, hogy megáll az előadás

– jelenti ki a Katona súgója. „Az előadáson jó esetben már csak üldögélünk, illetve a súgópéldányon előzetesen bejelöljük azokat a részeket, ahol gyakori a felejtés, így előre tudjuk, hol kell jobban figyelni. Mire a közönség elé kerül egy darab, kialakulnak az automatizmusok – az előadáson nem kell folyamatosan koncentrálnom,

működik bennem egy vészjelző, ami megszólal, ha a színész más hangnemben mondja a szövegét, vagy egy-két szót megváltoztat.

Megtörtént már, hogy egy sokadjára játszott darab közben, aminek a szövegével korábban soha nem volt probléma, egyszer csak azt vettem észre, hogy a kezemmel mutogatok egy számot – azt, amit a főszereplőnek mondania kellett. Valahogy tudat alatt észleltem, hogy segítenem kell” – idézte fel Barankai Anikó. „Egy–egy ilyen apró sikerrel hosszú ideig tovább lehet menni, és természetesen a cél az, hogy az előadás zökkenőmentesen menjen le” – teszi hozzá.

Minden színész más, de egy biztos: a hatékony munka érdekében meg kell bíznia a súgóban, és tudnia kell együttműködnie vele.

A súgó ugyanis olyan a színésznek, mint egy artistának a védőháló.

A bizalmi viszonynak megvannak az előnyei és hátrányai is. Ha egy színész ideges, feszült, akkor azt levezeti a súgón is – viszont egy jól sikerült előadás után nagyon hálás is tud lenni a segítségért” – osztja meg velünk Barankai Anikó. „Színházi embernek lenni nagyon jó dolog” – teszi hozzá Boncza Anita, aki azt is elsorolta, mit szeret legjobban ebben a titokzatos, rejtőzködő munkában:

Részese lenni egy produkciónak, tanulni az ott dolgozó színészektől, rendezőkről, a társulat tagjának lenni – ez mind nagyon jó érzés. Még akkor is, ha nem én szerepelek a címlapon – de hát nem is ez a cél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rabul ejtette a franciák szívét, most Carreras partnere: Pasztircsák Polina

Violetta szerepében óriási sikert aratott a Toulouse-i Operaház szezonnyitó Traviata előadásában Pasztircsák Polina. A fiatal szopránnal beszélgettünk, aki titkos álmát és zenei idolját is elárulta nekünk.
Jazz/World

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.
Klasszikus

Együttműködésről döntött a Filharmónia Magyarország és a Fesztiválzenekar

Az elmúlt öt évben több mint egymillió ember hallhatta a Filharmónia Magyarország rendezvényeit országszerte. A koncertszervező cég most együttműködési megállapodást írt alá a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Klasszikus

Tetszett a Ruben Brandt? Ezeket a klasszikus zenéket hallhatod benne

Milorad Krstić animációs filmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő az idei tél egyik legsikeresebb mozija, amelyben számos utalás történik a nyugati kultúra ikonikus alkotásaira. De milyen zenék hallhatók benne?
Zenés színház

„Volt bennem nosztalgia” – Musicalt énekel új lemezén Dolhai Attila

A rajongók és Dolhai Attila kedvenceiből állt össze az a dupla album, amellyel az énekes négy év után visszatér a musical műfajához.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A robot is társra vágyik – A baba a Karinthy színpadán

Egy férfi és egy robotlány különleges kapcsolatát meséli el a Karinthy Színház legújabb bemutatója, A baba. A női főszerepet Földes Eszter alakítja, partnere az előadást rendező Szabó P. Szilveszter, akit a technikai fejlődésről vallott véleményéről is kérdeztünk.
Színház ajánló

Premier az Átriumban – 12 dühös ember

Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? Kiderül Császi Ádám rendezéséből, amelynek bemutatóját december 20-án tartják az Átriumban.
Színház ajánló

És a nagy nap… - Premier után a Vesztegzár kulisszatitkairól

A József Attila Színház kulisszajáró sorozata nem lenne teljes, ha a Vesztegzár a Grand Hotel bemutatója alkalmából nem térnénk ki az utolsó napok izgalmaira, azaz a főpróbára és a premierre.
Színház interjú

Szabó Gabi újra Budapesten játszik

A Naplemente előtt - Gerhart Hauptmann jutalomjátéka a József Attila Színház soron következő bemutatója. Paula szerepében Szabó Gabi debütál a teátrum színpadán.
Színház interjú

„Semmiben nem tudunk szót érteni egymással”- interjú Debreczeny Csabával

Reginald Rose 12 dühös ember című darabját mutatja be az Átrium december 20-án, Császi Ádám rendezésében. A bírósági tandráma a lélektani realizmust ötvözi a krimi feszültségével, Debreczeny Csabával, a Négyes esküdt alakítójával beszélgettünk.