Színház

A szabad gondolkodás fesztiválja

2014.08.06. 06:58
Ajánlom
A szegedi Thealteren hosszú ideig kitartó szellemi muníciót kaptak a nézők. Annyit, amennyi majd a sötét színházi estékre is kitart. A fesztiválon Papp Tímea járt. MAGAZIN

Bár a szervezők idén nem kaptak anyagi támogatást a kultúrpolitika meghatározó kuratóriumaitól - az erkölcsiről meg nem értesültünk -, a fesztivál bővelkedett a szellemi kalandra invitáló, izgalmas formavilágú és nem utolsósorban társadalmi kérdéseket boncolgató előadásokban. Így aztán lehetetlen azoknak a helyzete, akik a kilenc napot egyetlen, befogadható terjedelmű beszámolóban próbálják meg összefoglalni. Igaz, nekem sem könnyű, pedig csak szűk öt napot tudtam Szegeden tölteni.

Élményszámba ment a magát a bikali reneszánsz élménybirtokon - ahogy Jászay Tamás kritikus fogalmazott: középkori Disneylandben - újradefiniáló Ágens Kurtizánképzője. A műfaja szerint interaktív színházi terápia szembenézésre késztet a szexualitáshoz való viszonyunkkal, ám mindezt rengeteg humorral, nem direkt módon, néha zavarba ejtően, mégsem tolakodóan, frivol humorral, mégsem intimpistáskodva, sziporkázóan, kultúrtörténeti adalékokkal fűszerezve teszi Ágens új personája.

Szintén egy, illetve nem is egy, hanem harmincegynehány personával dolgozik a szlovén Marko Mandić, aki a Mandićgépbe 1996 és 2010 között játszott szerepeit dobta be. (A teljesség igénye nélkül: Heiner Müller, Caryl Churchill, Sarah Kane, Enda Walsh, Bernard-Marie Koltès, Howard Barker, Csehov, Ibsen, Tolsztoj, Dosztojevszkij stb.) Ami a végén kijön, az minden értelemben a mesterség dicsérete: Marko Mandićra vonatkoztatva a testtudaté, a koncentrációé, a közönségnek és a közönséggel való játszásé, azé a valamié, amit tehetségnek vagy hitelességnek hívunk, de alig tudjuk definiálni; tágabban pedig vallomás a színészethez, a színészetről. Az egyébként a szlovén nemzetiben játszó színész előadása a független, tabudöntögetésben és színházi határátlépésekben otthonosan mozgó, nem mindig kényelmes produkciókat létrehozó Via Negativa alakulat égisze alatt jött létre - a Via Negativa Would/Would Not-jában néhány éve a Kortárs Drámafesztiválon is láthattuk Mandićot -, hat a zsigerekre és az intellektusra, egyszerre kelt diszkomfortérzetet és ad ennek ellenére mégiscsak egyfajta biztonságtudatot. Pontosan úgy, mint amikor tudjuk, hogy egy nagy színészt látunk.

A szentesi drámatagozaton végzettek Antigoné-parafrázisa és -továbbgondolása a közállapotokról szólt. A thébaiakról, ahol a rendszerváltás után 25 évvel Kreónt és Antigonét békésen kiegyezve ábrázoló szobrot állítottak fel. A mindenre még jól emlékező nép természetesen nemtetszését nyilvánította ki, miközben választott tisztségviselői a szoborhoz passzolóan, saját szájuk íze szerint, egyfajta számító kollektív amnéziában újraírták a történelmet. A Gyűlölni nem... címen játszott produkciónak és a valóságnak az egymásba játszása nem a véletlen műve, de erről az egybeesésről az előadás alkotói a maguk részéről minden bizonnyal szívesen lemondtak volna. A pimasz hangvételű, intelligens előadás ugyanakkor nem teszi meg hősnek a háborgó népet sem. A fiatalok nem adnak neki (nekünk) felmentést, hanem tükröt tartanak elénk, és aktivitásra sarkallnak. Pontosan úgy, mint a Mészáros Tibor és Gemza Péter Antigoné-workshopját lezáró bemutató résztvevői: hiába öli meg Teiresziaszt Kreón, a jósnak lesznek utódai, akik a ténylegesen megtörténteket, a hamisítatlan igazságot adják tovább.

Klasszikus alapanyagot választott a k2 Színház is, a 2010-ben kaposvári színész szakosokból létrejött, idén SZFE-hallgatókkal is kibővült, a jövő évadtól deklaráltan professzionális független társulattá alakuló trupp. A Mielőtt az éj leszáll! - a brechti szándékkal tökéletes összhangban -  a színháztermen kívül, a hétköznapokra érvényes példázatnak játszotta A szecsuáni jóléleket. S tette mindezt úgy, hogy nem a negyedik fal másik oldaláról, már-már arisztokratikusan szólított fel a gondolkodásra, hanem színházi és társadalmi értelemben véve is érett pedagógiai szándékkal mutatta fel a választásokat és azok következményeit, egy pillanatig nem vitatva, hogy a döntés a miénk, ezt más nem teheti meg helyettünk. De nem kioktatóak, és nem arrogánsak. "Mindössze" dühösek. Joggal. Csak éppen a jog nem mindig áll mellettük.

Az Újvidéki Színház Neoplantája először vendégszerepelt Magyarországon, reméljük, hogy nem utoljára. Végel László városregényét Gyarmati Kata és Urbán András adaptálta színpadra. Azt mondja az író, szabadkezet adott nekik, mert biztos volt abban, hogy a regény szellemiségéhez hű marad az előadás. (Egyébként nem csupán a szellemiségéhez, hanem a mondataihoz is tökéletesen hű maradt a dramaturg és a rendező.) A 18. századtól a máig ível a várostörténet, mozaikrészleteket látunk az évszázadokból, magán- és köztörténeti szilánkokat, közönnyel kezelt és elhallgatott szörnyű titkokat, látszólag behegedt, de könnyen felfakadó sebeket, megannyi tragikus és tragikomikus pillanatot, megannyi röhejesen kisszerű és őszintén szánnivaló emberi sorsot. Mindig vannak jók és rosszak, mindig vannak hatalmi pozícióban levők és elnyomottak, és valahogy a szereplők ezekben a játszmákban gyakran ugyanazok, épp csak a viszonyok változnak időről időre. Ahogyan az környékünkön oly megszokott és ismerős, a játszmák végén meg valahogy mindig az jön ki, hogy az újabb és újabb bevonulásokon, az újabb és újabb felszabadításokon a kisember rajtaveszt. A túlélési ösztönt egyetlen dolog működteti, a hit, ami tulajdonképp kegyes hazugság, hogy ez az ígéret földje. Végel könyvéről Takács Ferenc azt írta: "Reménytelen könyv, mégis páratlan erejű alkotás." Ennél jobban az újvidéki előadást sem lehet jellemezni.

A politikáról és annak csinálóiról a Boca Loca Labnak sincs túl jó véleménye. A Tika tika politika című előadásban a "politika" szó hangzik el annyiszor különböző ritmusképletekre, teljes hosszában, szótagjaira és hangjaira szedve, majd újra, más szavakká összerakva, hogy végül teljesen értelmét veszti. A négy előadóra és négy mikrofonra készített hangkompozícióhoz a hivatalnokszürke kiskosztümbe és öltönybe öltözött színészek a politikusoktól jól ismert, sztereotip, kiüresedett gesztusokból készült a koreográfia. Megnyugodhatunk tehát, hogy a cseheknél sem jobb a helyzet?


A Thealter Fesztivál idei díjazottjait itt találja.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Ők az idei Junior Prima Díjasok színház- és filmművészet kategóriában

„Senki sem születik egyedülálló művésznek, hanem a családjának, környezetének és nem utolsósorban persze önmaga kitartó, kemény munkájának köszönhetően válhat azzá” – vallja Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója, aki a szeptember 14-i díjátadó ünnepségen hat fiatal művésznek adta át a színház- és filmművészet kategória pénzjutalommal is járó Junior Prima Díját.
Színház

A sudár mosonmagyaróvári naiva – Rujder Vivien portréja

A budapesti Katona József Színház fiatal művésze Junior Prima Díjat vehetett át szeptember 14-én. A Takarékbank Zrt. támogatásával megvalósuló díjátadón Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója méltatta Rujder Vivien tehetségét.
Színház

Ragyogó és huncut angyal – Mentes Júlia Virginia portréja

Zenésszínész-osztályában végzett, de nem zenés színészként gondol magára. Alakításai a szakma nagyjait is meggyőzik, tehetségét szeptember 14-én a Takarékbank Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház

Szívesen látják el szerepekkel – Gyöngyösi Zoltán portréja

A Vígszínház művészének szakmai szempontból igazán jól indult az évad: másfél hete komoly színészi helyzetben bizonyíthatott, amikor a Szerelmek városa főszerepében lépett színpadra, kiváló teljesítménnyel, szeptember 14-én pedig Junior Prima Díjat vehetett át a Takarékbank Zrt. jóvoltából. Az elismerést Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója adta át.
Színház

Kíváncsian villanó, világos szempár – Rózsa Krisztián portréja

Mohácsi János nem visz színre olyan darabot a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyben Rózsa Krisztián ne kapna szerepet – nem véletlenül. A fiatal színművész tehetségét a Takarékbank Zrt. támogatásával Junior Prima Díjjal ismerték el szeptember 14-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Orvosai tanácsára nem jön Budapestre Robert Wilson

A világhírű rendező Oidipusz című előadásának vendégjátékára érkezett volna a Nemzeti Színházba, a szeptember 17-én kezdődő MITEM fesztiválra, ám egészségügyi okokból kénytelen távol maradni.
Színház hír

Podcasttal és interjúkötettel ünnepel a 25 éves Káva

1997-ben kezdte meg működését a független színházi kultúra, közoktatás és civiszféra határmezsgyéjén működő Káva Kulturális Műhely, amely az elmúlt negyed évszázadban csaknem 100 bemutatót tartott.
Színház lapszemle

Epres Attila távozik az Örkény Színházból

A színész szabadúszóként folytatja tovább, de korábbi szerepeit megtartja.
Színház hír

A nőkről szól a Csokonai Színház művészeti fesztiválja

Negyedik alkalommal rendezi meg a debreceni Csokonai Színház a MagdaFesztet október 1. és 5. között, amely többek között a nők művészeti jelenlétére helyezi a hangsúlyt.
Színház hír

Lázár Kati és Rudolf Péter a Halhatatlanok Társulatának tagjai között

Tizenhetedik alkalommal választottak maguk közé új tagokat a Halhatatlanok Társulatának tagjai. A júniusban lezárult szavazás alapján hat művész érdemelte ki a címet.