Színház

A szabad gondolkodás fesztiválja

2014.08.06. 06:58
Ajánlom
A szegedi Thealteren hosszú ideig kitartó szellemi muníciót kaptak a nézők. Annyit, amennyi majd a sötét színházi estékre is kitart. A fesztiválon Papp Tímea járt. MAGAZIN

Bár a szervezők idén nem kaptak anyagi támogatást a kultúrpolitika meghatározó kuratóriumaitól - az erkölcsiről meg nem értesültünk -, a fesztivál bővelkedett a szellemi kalandra invitáló, izgalmas formavilágú és nem utolsósorban társadalmi kérdéseket boncolgató előadásokban. Így aztán lehetetlen azoknak a helyzete, akik a kilenc napot egyetlen, befogadható terjedelmű beszámolóban próbálják meg összefoglalni. Igaz, nekem sem könnyű, pedig csak szűk öt napot tudtam Szegeden tölteni.

Élményszámba ment a magát a bikali reneszánsz élménybirtokon - ahogy Jászay Tamás kritikus fogalmazott: középkori Disneylandben - újradefiniáló Ágens Kurtizánképzője. A műfaja szerint interaktív színházi terápia szembenézésre késztet a szexualitáshoz való viszonyunkkal, ám mindezt rengeteg humorral, nem direkt módon, néha zavarba ejtően, mégsem tolakodóan, frivol humorral, mégsem intimpistáskodva, sziporkázóan, kultúrtörténeti adalékokkal fűszerezve teszi Ágens új personája.

Szintén egy, illetve nem is egy, hanem harmincegynehány personával dolgozik a szlovén Marko Mandić, aki a Mandićgépbe 1996 és 2010 között játszott szerepeit dobta be. (A teljesség igénye nélkül: Heiner Müller, Caryl Churchill, Sarah Kane, Enda Walsh, Bernard-Marie Koltès, Howard Barker, Csehov, Ibsen, Tolsztoj, Dosztojevszkij stb.) Ami a végén kijön, az minden értelemben a mesterség dicsérete: Marko Mandićra vonatkoztatva a testtudaté, a koncentrációé, a közönségnek és a közönséggel való játszásé, azé a valamié, amit tehetségnek vagy hitelességnek hívunk, de alig tudjuk definiálni; tágabban pedig vallomás a színészethez, a színészetről. Az egyébként a szlovén nemzetiben játszó színész előadása a független, tabudöntögetésben és színházi határátlépésekben otthonosan mozgó, nem mindig kényelmes produkciókat létrehozó Via Negativa alakulat égisze alatt jött létre - a Via Negativa Would/Would Not-jában néhány éve a Kortárs Drámafesztiválon is láthattuk Mandićot -, hat a zsigerekre és az intellektusra, egyszerre kelt diszkomfortérzetet és ad ennek ellenére mégiscsak egyfajta biztonságtudatot. Pontosan úgy, mint amikor tudjuk, hogy egy nagy színészt látunk.

A szentesi drámatagozaton végzettek Antigoné-parafrázisa és -továbbgondolása a közállapotokról szólt. A thébaiakról, ahol a rendszerváltás után 25 évvel Kreónt és Antigonét békésen kiegyezve ábrázoló szobrot állítottak fel. A mindenre még jól emlékező nép természetesen nemtetszését nyilvánította ki, miközben választott tisztségviselői a szoborhoz passzolóan, saját szájuk íze szerint, egyfajta számító kollektív amnéziában újraírták a történelmet. A Gyűlölni nem... címen játszott produkciónak és a valóságnak az egymásba játszása nem a véletlen műve, de erről az egybeesésről az előadás alkotói a maguk részéről minden bizonnyal szívesen lemondtak volna. A pimasz hangvételű, intelligens előadás ugyanakkor nem teszi meg hősnek a háborgó népet sem. A fiatalok nem adnak neki (nekünk) felmentést, hanem tükröt tartanak elénk, és aktivitásra sarkallnak. Pontosan úgy, mint a Mészáros Tibor és Gemza Péter Antigoné-workshopját lezáró bemutató résztvevői: hiába öli meg Teiresziaszt Kreón, a jósnak lesznek utódai, akik a ténylegesen megtörténteket, a hamisítatlan igazságot adják tovább.

Klasszikus alapanyagot választott a k2 Színház is, a 2010-ben kaposvári színész szakosokból létrejött, idén SZFE-hallgatókkal is kibővült, a jövő évadtól deklaráltan professzionális független társulattá alakuló trupp. A Mielőtt az éj leszáll! - a brechti szándékkal tökéletes összhangban -  a színháztermen kívül, a hétköznapokra érvényes példázatnak játszotta A szecsuáni jóléleket. S tette mindezt úgy, hogy nem a negyedik fal másik oldaláról, már-már arisztokratikusan szólított fel a gondolkodásra, hanem színházi és társadalmi értelemben véve is érett pedagógiai szándékkal mutatta fel a választásokat és azok következményeit, egy pillanatig nem vitatva, hogy a döntés a miénk, ezt más nem teheti meg helyettünk. De nem kioktatóak, és nem arrogánsak. "Mindössze" dühösek. Joggal. Csak éppen a jog nem mindig áll mellettük.

Az Újvidéki Színház Neoplantája először vendégszerepelt Magyarországon, reméljük, hogy nem utoljára. Végel László városregényét Gyarmati Kata és Urbán András adaptálta színpadra. Azt mondja az író, szabadkezet adott nekik, mert biztos volt abban, hogy a regény szellemiségéhez hű marad az előadás. (Egyébként nem csupán a szellemiségéhez, hanem a mondataihoz is tökéletesen hű maradt a dramaturg és a rendező.) A 18. századtól a máig ível a várostörténet, mozaikrészleteket látunk az évszázadokból, magán- és köztörténeti szilánkokat, közönnyel kezelt és elhallgatott szörnyű titkokat, látszólag behegedt, de könnyen felfakadó sebeket, megannyi tragikus és tragikomikus pillanatot, megannyi röhejesen kisszerű és őszintén szánnivaló emberi sorsot. Mindig vannak jók és rosszak, mindig vannak hatalmi pozícióban levők és elnyomottak, és valahogy a szereplők ezekben a játszmákban gyakran ugyanazok, épp csak a viszonyok változnak időről időre. Ahogyan az környékünkön oly megszokott és ismerős, a játszmák végén meg valahogy mindig az jön ki, hogy az újabb és újabb bevonulásokon, az újabb és újabb felszabadításokon a kisember rajtaveszt. A túlélési ösztönt egyetlen dolog működteti, a hit, ami tulajdonképp kegyes hazugság, hogy ez az ígéret földje. Végel könyvéről Takács Ferenc azt írta: "Reménytelen könyv, mégis páratlan erejű alkotás." Ennél jobban az újvidéki előadást sem lehet jellemezni.

A politikáról és annak csinálóiról a Boca Loca Labnak sincs túl jó véleménye. A Tika tika politika című előadásban a "politika" szó hangzik el annyiszor különböző ritmusképletekre, teljes hosszában, szótagjaira és hangjaira szedve, majd újra, más szavakká összerakva, hogy végül teljesen értelmét veszti. A négy előadóra és négy mikrofonra készített hangkompozícióhoz a hivatalnokszürke kiskosztümbe és öltönybe öltözött színészek a politikusoktól jól ismert, sztereotip, kiüresedett gesztusokból készült a koreográfia. Megnyugodhatunk tehát, hogy a cseheknél sem jobb a helyzet?


A Thealter Fesztivál idei díjazottjait itt találja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Átadták az idei Golden Globe-díjakat

Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Arany Glóbuszokat. A virtuális gálán magyar filmért is izgulhattunk, hiszen Vanessa Kirbyt jelölték a legjobb színésznő díjára a Mundruczó Kornél filmjében nyújtott alakításáért.
Klasszikus

A Concerto Budapest idén online rendezi meg nagyszabású Mozart-napját

Idén sem maradunk igazi Mozart ünnep nélkül, hiszen március 7-én a Concerto Budapest Keller András művészeti vezetésével, világhírű magyar és külföldi szólistákkal ismét megrendezi, immáron negyedik alkalommal az egyedülálló Mozart-napot.
Színház

Schiller klasszikusával érkezik a Radnóti Színház új stream-előadása

Új online bemutatóra készül a Radnóti Színház, Friedrich Schiller örök érvényű Don Carlosát Sándor Júlia és Nagy Péter István átiratában ismerheti meg a közönség.
Jazz/World

Rózsák között ébredt egy szakállas bácsi

És nem is csak rózsákból állt az ágya, hanem mindenféle virágból. Lenyűgöző klip készült Pátkai Rozina új dalához.
Jazz/World

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Vasárnap este az online térben nézhette meg a közönség az első Fonó-díj átadóját. Tizenegy kategóriában osztották ki a díjakat a legjobbnak ítélt művészeknek, lemezeknek és programsorozatoknak, valamint átadtak egy életműdíjat is, amelyet a közönség szavazatai alapján Dresch Mihálynak ítélt oda a zsűri.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Lőrinczy György a Szentendrei Teátrum új vezetője

Az idén ötvenegy éve alapított Szentendrei Teátrum élén Lőrinczy György a korábbi igazgatót, Vasvári Csabát váltja, aki nem indult újra a pozícióért.
Színház hír

Mostani formájában megszűnik a POSZT

Kezdeményezték a Pécsi Országos Színházi Találkozót szervező nonprofit kft. megszűnését. A Magyar Teátrumi Társaság titkára szerint azért, mert „elfáradt, és Pécsnek nem is volt annyira fontos”. Ugyanakkor tíz éve tart a folyamat, amelynek része a mostani fejlemény.
Színház hír

Egyre több premier marad el, nem kockáztatnak a színházak

A járványhelyzet folyamatos kihívás elé állítja a kulturális intézményeket és produkciós irodákat, nem elég, hogy csak az online térben közvetíthetik előadásaikat, a próbák és a streamelt bemutatók is el-elmaradoznak az egészségügyi kockázat miatt.
Színház interjú

Quintus Konrád: „A színház szakrális tér”

A Francia Box-iskola jeles képviselője, igazgatja a Császári Operát és egy luxusszállót Lagondában vesztegzár idején. Mindemellett van ideje rendőri feladatainak eleget tenni, és megszerettetni a színházat a tinédzserekkel. Quintus Konráddal, a József Attila Színház sokoldalú színművészével beszélgettünk. (X)
Színház hír

Premierrel ünnepli Romhányi József születésének 100. évfordulóját a Centrál Színház

Rendhagyó premierrel emlékezik Romhányi Józsefre a Centrál Színház. A Vérszipoly című zenés rímdráma egy ellenállhatatlan humorú komédia Seholsincs országból, amelynek zenéjére az író tanítványa, Philiph István írt szöveget.