A szem nem öregszik – először tartottak felnőttbábfesztivált Veszprémben

Alig egy éve új helyszínen működik a veszprémi Kabóca Bábszínház. A vár alatt húzódó völgyben, a Séd-patakról nem messze modern épületegyüttesben fogadja a nézőit. Markó Róbert igazgatói kinevezésével komoly átalakulás vette kezdetét: az intézmény egész arculata, műsorpolitikája megváltozott.  Az új légkörben született meg a fesztivál ötlete is, mely során magyar előadások mellett külföldi bábprodukciók érkeztek a királynék városába. Franciaországból, Németországból, Csehországból, Lengyelországból, Olaszországból, Szlovákiából és Szlovéniából is jöttek vendégek a szakmai találkozóra. Az UNIMA Nemzetközi Bábművész Szövetség védnöksége alatt létrejött seregszemlén

a programot szakmai prezentációk és közönségtalálkozók színesítették, valamint Tradíció és innováció címmel időszaki kiállítás is nyílt a Kabóca Bábszínház kiállítóterében, Pap Hanna médiaművész munkáiból.

A közönség megtekinthette a bábokat az előadások után (produkció: Faust, avagy borzadályos komédia ördögökkel) (Fotó/Forrás: Peka Roland / Kabóca Bábszínház)

Szombaton a hottói társulat előadása indította a napot, a Faust, avagy borzadályos komédia ördögökkel, mely marionettszínpados megvalósításban a vásári bábjátékok harsányságával nyúlt a Goethe-sztorihoz. Az előadás vizuális összetétele hosszú évek alatt készült, ez látszik a bábokon: nagyon ötletesek születtek, legjobbak a szokatlan alvilági figurák, amik leginkább a középkori bestiáriumok szereplőire emlékeztettek. A hottói Magamura Alkotóműhely előadásán sokat lehetett nevetni, nagyon sűrűn szőtt a története, miközben csupán két bábszínész vitte végig az egészet, a zenét leszámítva Boráros Szilárd és Boráros Milada felel mindenért: szövegért és látványért is a játék mellett. A hangzásvilág Takács Dániel és Pilári Áron munkája, hasonlóan kiemelkedő, jól szolgálta a középkori-modern egyveleget, valamint illúzióteremtést, ugyanakkor a Faust esetében nem beszélhetünk sok titokról: az előadás takarás nélkül valósult meg, látszottak a mozgatók, a bábok kétoldalt fellógatva az állványokra, még az akusztikát szolgáltató hangpult is. Mégis tökéletesen működött a felnőttmese.

A szlovén The Notebook c. előadás (Fotó/Forrás: Peka Roland / Kabóca Bábszínház)

A szlovén előadás, a The Notebook csak címében tűnhetett idegennek, a szövegkönyv a magyar származású svájci szerző, Agota Kristof, azaz Kristóf Ágota A nagy füzet című regénye nyomán született. A II. világháborúban játszódó művet gyerekek háborús élményeit feldolgozó szövegek egészítették ki. A történet szerint egy anya vidékre menekíti ikerfiait a háború elől. A gyerekeket szívtelen nagyanyjukra bízza. Az ikrek megtapasztalják az éhezést, a fájdalmat, az embertelen körülmények között csak egymásra számíthatnak, eközben felfedezik új környezetüket, a Nagy Füzetbe jegyzik föl, mit láttak, tapasztaltak. Mia Skrbinac rendezésében csupán a főszereplő ikerpár kapott „önálló testet”, a két kis bunraku köré a zord környezetet megteremtő koszos lepedőkből formálták meg a nagymamát, Nyúlszájt, a lelkészt, a falubelieket. A háború brutalitását hangsúlyozó, hatásos előadás született, bár bevallom őszintén, a Forte Társulat előadása után nagyon nehéz más rendezői víziót befogadni erről az anyagról.

A közönség megtekinthette a bábokat az előadások után (produkció: Untold) (Fotó/Forrás: Peka Roland / Kabóca Bábszínház)

Szerencsés műfaj a báb, mivel sok mindent a vizualitás mesél el a verbalitás helyett, gyakran nem is kell felirat, hiszen a lényeg szöveg nélkül is átjött. Így történt ez az olasz Untold előadás esetében is, ahol a látvány magáért beszélt. Ritka színházi élményben lehetett része annak, aki eljutott a római Unterwasser Theater árnyjátékára. A három alkotó, Valeria Bianchi, Aurora Buzzetti és Giulia De Canio saját testüket és tárgyakat megvilágítva csodálatos vizuális utazást hoztak létre. Tényleg nehéz szavakba önteni, hogyan vándorolhattunk egy hétköznapi panelkonyha mosogatóján át a belső szorongásig, ahogy az előadás címe is jelzi: elmondhatatlan. Mindenesetre ezért az élményért igen hálás vagyok!

Markó-Valenytik Anna Eye-catching című előadásának próbafotója (Fotó/Forrás: Kabóca Bábszínház)

Bár pont azzal a közhellyel indítottam, hogy a bábszínház nem csak a gyerekeknek szól, az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyakran a gyermeki énünkhöz közelít. Olyan pillanatok okoznak örömöt az ilyen előadásoknál, mint a például a felismerés. Főként erre épült Markó-Valentyik Anna friss produkciója is, az Eye-catching, (tervező: Boráros Szilárd). A Junior Prima-díjas bábművész ezúttal egy teljesen történet nélküli előadással jelentkezett, melyben saját testével és báb-szemgolyók segítségével jelenített meg különböző élőlényeket. Érdekes evolúció volt ez, melynél egy hal, egy rák vagy egy madár megjelenítése valójában embert próbáló fizikai felkészültséget igényelt. Mindössze fél óra az egész, de maradandó élmény születik Markó-Valentyik Anna erős jelenléte és a közönség kreatív figyelme nyomán. Az Eye-catching fesztivál-előadásként folytatja útját, mivel teljesen nonverbális, tökéletesen megtalálhatja helyét a külföldi színpadokon is.

Csató Kata és Markó Róbert az I. Nemzetközi Felnőttbábfesztivál díjátadóján (Fotó/Forrás: Peka Roland / Kabóca Bábszínház)

Fesztiváldíjak:

A programban szereplő előadásokat öttagú zsűri értékelte, melynek tagjai voltak: Vanessa Silvy, a párizsi Francia Intézet munkatársa, Csató Kata, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója és az UNIMA Magyar Központjának elnöke, Pavel Hubicka, a brnói Radost Színház igazgatója, Ondrej Spisak nyitrai bábszínházi rendező, valamint Muraközy Péter, Veszprém város alpolgármestere. A zsűri négy díjat osztott ki. A fesztivál fődíját a Ljubljanai Bábszínház Session Bulgakov című előadása kapta. Különdíjjal jutalmazták a bialystoki Grupa Coincidentia Superheroes című produkcióját, valamint a hottói Magamura Alkotóműhely Faustját. Az UNIMA Nemzetközi Bábművész Szövetség fesztiváldiplomáját pedig a római Unterwasser Theater vehette át, az Untold című árnyszínházi előadásért.

Fejléckép: Az Unterwasser Theater Untold című árnyszínházi előadása (fotó / forrás: Peka Roland / Kabóca Bábszínház)