A ritkán hallható szövegekből az is kiderül, hogyan „kutyázta le” szerelmét és vezette félre násznépét Csehov, miként kérte meg másodszor is felesége kezét Mikszáth Kálmán, milyen szabados életet élt Arthur Schnitzler és hogyan szeretett Frida Kahlo.
A zenével fűszerezett, vacsoraszínházi produkciót három helyszínen, a Manga Cowboy, az IF Jazz Cafe és a Púder Bárszínház étteremben is láthatják az érdeklődők. A késő délutáni és esti felolvasások mellett napközben is érdekes húsvéti programok várják a Ráday utcában sétálókat. A Jászai-díjas művészekkel – a húsvéti programok mellett – korok és generációk közti különbségekről és az ezerarcú szerelemről beszélgettünk.
Ezeket a leveleket olvasva beleláthatsz, micsoda démonok rejtőztek ezekben az emberekben! Milyen elképesztő öniróniával, néha kifejezetten durván vallottak szerelmet – meséli Kaszás Gergő. – „Mihelyt megírta, hogy a leveleim semmire sem köteleznek engem, megkönnyebbültem, és íme, most egy hosszú levelet írok önnek, nem félve, hogy valamelyik nénikéje elolvassa ezeket a sorokat, és megházasít engem egy ilyen szörnyeteggel, mint Ön.” Ezt például Csehov írta a szeretőjének.
Vagy amikor Mikszáth Kálmán másodszor is megkéri a felesége kezét – veszi át a szót Fullajtár Andrea. – Egyszer már elváltak, de nem tudta eltartani, és összevesztek. S amikor anyagilag kicsit jobban megy, Mikszáth ír egy levelet, hogy ha a nő benne volna, összeházasodhatnának még egyszer. Azt nem ígéri, hogy sokkal jobb lesz, de...
Kaszás Gergő: …de ha a nő nem úgy gondolja, akkor nem muszáj! Ám ő úgy érzi, kötelessége ezt felajánlani! De ha nem, akkor is örömmel gondol majd rá. Elképesztő levél!
Jaj de kár, hogy nem tudjátok párban, egymásra felelgetve felolvasni ezeket a leveleket! Így április 17-én Gergő előadásában hallgathatjuk meg a férfiak írásait, 18-án pedig te adod elő a nőkét.
Fullajtár Andrea: Nem tudtuk összeegyeztetni. A Katona József Színház csak az egyik estére tudott kiadni, Gergő meg hat vagy hét helyen játszik. Csak úgy lehetett megcsinálni, hogy két külön este lépünk fel.
Kaszás Gergő és Fullajtár Andrea (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Vannak olyan levelek, amiket olvasva látjuk, hogy ezeket bizony nem kellett volna megírni és elküldeni. Ilyenkor az embernek óhatatlanul eszébe jut a saját élete is?
KG: Ó, hány ilyen volt nekem is!
FA: Persze, az ember megírta, sőt postára is adta!
KG: Emlékszem hajnali fél négyes telefonhívásokra, meg levelekre, amiket botor módon feladtam. Másnap reggel már pontosan tudtam, hogy nem kellett volna.
Egy kétnapos, húsvéti rendezvény keretében hangzanak majd el ezek a „nem éppen hagyományos” szerelmes levelek. Hogyan kapcsoltad a húsvéthoz a szerelmet?
FA: Megkerestem irodalomtörténészeket, írókat, van-e konkrétan húsvéthoz köthető anyaguk, és mind azt mondták, zavarban vannak, mert húsvéti írásokat – a vallásos szövegeken kívül – gyakorlatilag alig tudnak mondani. Mikszáthnak van egy írása, locsolkodós novellákból is találtam egyet-kettőt, de nem voltak eléggé ütősek ahhoz, hogy azok köré szervezzünk egy ilyen típusú, vacsoraszínházi eseményt.
És akkor eszembe jutott, hogy tavasszal beköszönt a szerelem.
Ilyenkor az is szerelmes lesz magába az életbe, aki általában eggyel alacsonyabb fordulatszámon pörög, és azt gondoltam, induljunk el ebbe az irányba. Itt van például Schnitzler, aki a Tágra zárt szemeket írta, amiből a Kubrick-film készült Nicole Kidmannal és Tom Cruise-zal. Van sok darabja színházban is, de kevésbé közismertek.
Fullajtár Andrea (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Mint a Körtánc.
FA: Igen. Ő konkrét háremet tartott fönn szeretőkből – férjezett és nem férjezett nőket egyaránt –, s az egyik specialitása a színésznők voltak. Egy Adele Sandrock nevű színésznővel brutális levelezést folytatott, amiből ebbe az estbe is bekerült jó néhány darab. Ezekből az látszik, hogy két nagyvad, a saját nárcisztikus, önimádó művész-lényén keresztül, hogyan fonja be a másikat, majd miként szedik szét egymást darabokra, egy pillanat alatt.
Ez akkor igazán érdekes, ha valaki mindkét estét megnézi, mert első este hangzanak el a férfi levelek, a másodikon a női válaszok.
Partneredül miért Gergőt választottad?
FA: A Ráday Húsvéton Ferencvárosban élő művészek és ferencvárosi vendéglátóhelyek fognak össze a Ráday utcában, az IF Café, a Púder és a Manga Cowboys éttermek. Gergő is itt él, minket gyakorlatilag csak pár háztömbnyi távolság választ el egymástól. Nem emlékszem, hogy színházban valaha együtt dolgoztunk volna.
Milyen kár! Talán majd lesz alkalom párban is felolvasni, egymásnak felelgetve ezeket a leveleket.
FA: A Schnitzler-Sandrock kapcsolat teljes levelezése színpadra való, zseniális szövegek! Nagyon lédús anyag, minden értelemben. Az összes szerelmi vádaskodás benne van, a nagy szerelemtől egészen odáig, hogy „megöllek, te rohadék”. És a végén kiderül, hogy a csávó már régóta unja – írja is, hogy már fárasztja ez az egész, és mennyivel jobb Micivel, meg a nem tudom kivel…
Ó, milyen „életszagú” este lesz… Teraszon ülős, zenés vacsoraszínházi esemény. Hogyan kapcsolódik majd a szövegekhez a muzsika?
FA: Azt találtuk ki, hogy ne csak levelekben és korokban, hanem a zenében is legyen utazás. A muzsikák annak fényében alakulnak, hogy a levelek hol keletkeztek. Csehov Nizzából és Párizsból, Schnitzler Bécsből írt, de hallhatjuk még Karinthy Frigyes, Lesznai Anna, Frida Kahlo, Kosztolányi Dezső, Olga Knipper és Latinovits Zoltán írásait. A zenei hangulatokban a Besame Muchótól, egy mexikói dalon keresztül eljutunk egészen Párizsig. Wagner-Puskás Péter játszik majd zongorán és tangóharmonikán. Az a cél, hogy miközben az emberek étkeznek, hangulatokba és élethelyzetekbe kerüljenek bele. Még az is eszembe jutott – bár ez nagyon közönségfüggő lesz –, hogy amíg a nézők hallgatják a szövegeket,
ha közben ők is kedvet kapnak írni egy levelet, azt szívesen fel is olvasom a produkció végén.
Azért lett az est címe, hogy „Az egész földdel szeretkezem” – idézet egy Frida Kahlo-levélből – mert ez mindent magában foglal.
Kaszás Gergő és Fullajtár Andrea (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Előadói szempontból nem zavaró, hogy felolvasás közben a hallgatóság eszik-iszik-csörömpöl?
FA: Ez attól függ, mit lősz be magadnak, elvárod-e a száz százalékos figyelmet. Én például – ferencvárosiként – tökre örülnék neki, hogyha, amikor csak úgy sétálgatok a Rádayn, a teraszokról zeneszót hallanék. Jó volna bekerülni ilyen kis hangulatokba. Ha van kedved, leülsz és kajálsz egyet, ha nincs, csak belehallgatsz és mész tovább.
KG: Amellett, hogy lazább a nézők figyelme, ezek azért komoly, míves szövegek! Azért meg kell majd dolgozni, hogy a hallgatók megértsenek olyan körmondatokat, amiket az író három-négy sorban ír le. De nem kell félni attól, hogy a lazább együttlét és sörözgetés mellett a nézők elvesztik a fonalat. Úgy kell megcsinálni, hogy ne így legyen!
Napközben milyen programok lesznek?
FA: Délelőttönként mindhárom helyen lesz zeneterasz kicsiknek, ahol Pásztor Dániel, a tanítványom fog muzsikálni, emellett locsolóverseket tanít a gyerekeknek és a népszokásokról is mesél nekik. Ő néptáncos múlttal rendelkezik, játszik gitáron és tud kannázni is. Ha arra sétálnak a családok és megállnak, az a lényeg, hogy az éttermek teraszán akkor is szóljon a zene. Egész nap lesz adománygyűjtéssel egybekötött palántavásár, amit a Ferencvárosi Krízisalappal közösen valósítunk meg. Van egy szuper kerületi srác – a Ferencvárosi Zöld Program egyik alapítója –, aki nagyon sok palántával települ majd ki, tőle lehet vásárolni. Ezzel azoknak az ukrán menekülteknek gyűjtünk, akik a kerületben kaptak szállást, vagy a krízisalapon keresztül bármilyen juttatást. Minden étteremben lesz egy plusz étlap is, amiről – QR-kód beolvasásával – 400 évvel ezelőtti, húsvéti recepteket lehet letölteni, itt élő színészek, Rujder Vivien, Sztarenki Dóra, Kaszás Gergő, Kovács Tamás, Zoltán Áron és jómagam előadásában. A videók csak ebben a két napban élnek, se előtte, se utána nem lehet őket megnézni. A vacsoraszínházi est meg úgy néz ki, hogy három előadást nyomunk le, mindhárom helyszínen egyet.
Kaszás Gergő (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Visszatérve a hangulatokra, Brazíliában járva, az utcán bandukolva belebotlottam egy csapat dobokkal felszerelt fiatalba, akik a ritmust ütemesen verve haladtak előre, s a járókelők táncolva olvadtak be közéjük és követték őket. Mi is ilyenek volnánk?
FA: Nem.
KG: Szerintem sem. Bár ez időjárásfüggő is, de a mediterrán népek könnyebben buliznak.
FA: Próbálnál meg Izlandon végigmenni pár dobbal! Vagy Norvégiában!
KG: Meg ez a tíz éve köztünk levő, fura, bizalmatlan, feszült egymás mellett élés sem kedvez az ilyeneknek. Nagyon jó kezdeményezés, amit Andrea kitalált. Kötetlenebbül, lazábban összejönni, egy kicsit odafigyelni egymásra, aztán menni tovább!
Vannak tegeződős és magázódós szerelmes levelek is. Melyik az izgalmasabb? Azért is kérdezem, mert úgy tudom Gergő, hogy a feleségeddel a mai napig magázódtok.
KG: Igen. Egy ökörködésből indult, aztán úgy maradtunk. Én nagyon szeretem, főleg összeveszni remek! De nem tudnék példát mondani rá, mert nagyon ritkán veszekszünk… Azt hiszem, Karinthy mondta a feleségének, Böhm Arankának, hogy „Aranka, kérem, a maga gyereke, meg az én gyerekem, veri a mi gyerekünket.”
Van egy furcsa tartás a magázódásban, én nagyon kedvelem.
A leveleket olvasva, mi maradt meg benned leginkább?
KG: Nagyon szeretem, hogy vannak ezek a furcsa, a műveik által megismert, messzi polcra fölhelyezett, híres emberek. És akkor látom, hogy – miközben a világszabadságról írnak –, milyen kicsinyes rohadékok tudnak lenni ők is.
FA: Kosztolányi azt írta a szeretőjének, hogy mostantól ezt a viszonyt nagy titokban kell tartani, de ennek a kapcsolatnak léteznie kell! Olyan nincs, hogy ne! – Miközben házasember volt! Nagyon érdekes még Lesznai Anna, akinek sikerült egy, a saját fiánál is fiatalabb, tizennyolc éves diákot összeszednie. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ez egy életre szóló szerelem lesz… Lesznai kitette magát az összes rossz nyelvnek és levelében megjelenik az a szorongás, amikor az idősebb nő ír egy fiatal fiúnak, hogy nem gondoltam volna, hogy én még szerelmes levelet fogok írni, de most azt teszem...
Ezek a nagyon furcsa, szélsőséges helyzetek arra mutatnak rá, hogy a szerelem nem válogat.
Kaszás Gergő és Fullajtár Andrea (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Hiába, az ember lelke nem öregszik... Goethéről hallottam, hogy elmúlt már hetven éves, amikor beleszeretett egy tizenhét esztendős lányba. A fiatal csitrinek imponált a költőfejedelem érdeklődése és visszaflörtölt, reggelente egy forrásnál találkoztak. A lány egyszer kitalálta, hogy fogócskázzanak. Eliramodott, Goethe meg utána – és hasra esett. Ott hevert a porban, miközben a lány vihogott rajta… Ez egy szomorú példa.
KG: Ismertem egy idősebb férfit, aki beleszeretett egy jóval fiatalabb lányba. A férfi időközben megtudta, hogy halálos beteg, de az a háromnegyed év, amit együtt töltöttek, az gyönyörű volt. Látni, hogy egy ember nem elfogy lassan, hanem még valami kinyílik benne, az csodálatos! Nagyon sokan élcelődtek Faludy György utolsó szerelmén is, Fannin, mégis, annyira jó volt látni, hogy ez az ember, közel kilencven évesen így kivirul! Fotózkodtak is félmeztelenül, mint akiket nem érdekel az egész, szóval
izgalmas, mit tud adni egymásnak két generáció, amikor egymásba szeretnek.
A szerelmi levelezéseknél mindegyik viszony történetét végig nyomon lehetett követni?
FA: Radnai Annamari fordította a Csehov-leveleket, az ő jegyzetei alapján tudom, mi történt velük, de azért az írások nagy részéből sejthető is. Elég jól lehet látni, mi történik a kapcsolattal, máshol meg annyira jó maga a szöveg, hogy semmilyen plusz infó nem kell hozzá. Azért lesz egy-két helyen pár bevezető mondat, hogy ne az legyen, hogy hirtelen belevágunk valamibe, és a néző azt sem tudja, ez kicsoda. Az is zseniális, amikor Csehov összeházasodik Olga Knipperrel. A teljes násznépet elküldik egy másik étterembe, hogy ott gyűljenek össze és várják őket, miközben ők titokban máshol megesküdnek, és el is hagyják az országot. Csehovnál van, hogy két nővel is levelezik, ott is fontos, hogy értsék a nézők: miközben az egyik még zajlott, ő már belecsapott a másik viszonyba.
Mi mindent lehet tanulni a levelekből?
FA: Ezek szörnyűséges túlkapások, a birtoklás tébolyult pillanatai, amikor az ember azt gondolja, a másik ne vegyen levegőt nélküle, ne érezze jól magát nélküle, ne legyen élete nélküle. És közben attól szenved a legjobban, hogyha ezt el is éri! Mert amikor sikerül valakit ebbe a tébolyba belerángatnia, utána már nem is érdekes az egész, hiszen pont attól izgalmas a szeretett lény, hogy ő egy másik személyiség! Az ember minden levélben talál egy olyan pontot, amin keresztül meg tudja feleltetni a saját életének különböző fázisaira, amikor olyasmit csinált vagy várt el a másiktól, ami hülyeség.
Annyira vakká tud tenni egy embert a vágy, és ez kergeti a szélsőséges állapotokba.
Kaszás Gergő (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Az életkorral vajon bölcsebbé válunk a szerelemben?
KG: Ha már átment az emberen az úthenger, akkor talán igen. Nem tudom, nekem ilyen szempontból szerencsém volt, valahogy elkerültek a szörnyűségek és remélem, én sem voltam szörnyeteg. Azt lehet mondani, hogy a szerelem idővel megkérgesíti az embert. Amikor már mindez nem újdonság, nem is vagy annyira átjárható, de azért a nyitottság, remélem, megmarad! Én nagyon későn, negyvennyolc évesen házasodtam, és már a házasság környékén csodálkoztam, hogy vagyok én kapcsolatban már több mint négy éve egy lánnyal? És azóta is együtt vagyunk… Szóval friss dolgokról nem tudok beszámolni. De minden nap rácsodálkozom, miként lehet, hogy én ezt a hölgyikét még mindig szeretem?
Te bölcsebb lettél?
FA: Amikor már megtörtént veled egy-két húzósabb sztori, az nagyszerű, de sokat ki is vesz az emberből, miközben a menny és pokol összes bugyra megvolt. Utána már legalább saját magadon felismered a jeleket. Tudod, mikor kell lassítani egy picit és távolabbról ránézni az egészre. De egy fiatal borzasztóan keresi élete összes területén a szélsőségeket, hiszen még nem tudja, hol vannak a határai. Aztán ahogy idősödik az ember, ezen határok mentén gondolja el saját magát. Ebbe tud beleállni – mint egy nagy, hegyes tárgy – egy váratlan kapcsolat. Fiatalon az ember nagyon keresi ezeket a helyzeteket, s ahogy idősödik, már nem. De akkor is meg tudja találni egy ilyen szerelem.
Ha ilyesmi történik veled, hogyan reagálsz? Ma is ugyanúgy beleveted magad?
FA: Már nem azonnal. Inkább egy kicsit gondolkozom előtte. Három percet – sajnos nem többet.
Fullajtár Andrea (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Szerintetek a kor, amiben élünk, hat az érzelmeinkre is?
KG: A bizalmatlanság biztos, hogy benne van! Andrea erről többet tud, mert tanít és sokat van fiatalok között. Én viszonylag kevesebbet, de ha mondjuk egy harmincöt évvel ezelőtti szerelmemmel találkozom vagy telefonon beszélgetünk, szinte mindenkivel nagyon jó a viszony.
FA: De jó neked…!
KG: Ám barátaim, ismerőseim gyerekeitől hallom, hogy a mostani korosztályban nem feltétlenül van így. Nekem nincs gyerekem. Andrea, te hogy látod?
FA: Mindent iszonyú gyorsan és nagyon mélyen akarnak megélni. Felgyorsult az élet, és ezért pillanatok alatt kiégnek a dolgok! Van egy indián mondás, miszerint a lelkednek utol kell érnie a testedet. Nem siettetheted ezeket a folyamatokat, pedig a kor maga is sürgeti őket, ráadásul akkora hormonális robbanás van a fiatalokban, hogy olyanok, mint a mérgezett egerek. Tinderen ismerkednek, három perc múlva már egy új emberrel ülnek szemben vagy mennek ágyba, és ha nincs meg bennük az otthonról hozott érzelmi biztonság – és a színészek nagy része nem a biztonságos otthoni közegből kerül a színház világába –, akkor ez rendesen igénybe veszi a lelküket.
Bizalomra épülő, tartós kapcsolatot építeni ma sokkal nehezebb, mint két generációval ezelőtt volt. Túl nagy a felhozatal.
Nem is tudom, mit csinálnék, ha most lennék tizennyolc éves!
Akkor nem is volna összehasonlítási alapod.
FA: Ennyi idősen én is dilis voltam, de ez most hatványozottan jelen van.
KG: Képzeljétek, '56-ban kiment Ausztráliába a nagymamám barátnője, akivel nagyon amatőr szinten sakkoztak. Vera Melbourne-ben leírta, hogy huszár lép. Postára adta hajóval, ami megérkezett a Ferencz körútra. A nagymamám elolvasta, és gondolkodott – szerintem egy fél órát –, majd leírta, hogy gyalog következik. Postára ment, föladta, az hajón visszament, s így, havonta váltottak lépéseket. Vera néha küldött csomagot is, de maga a sakkjátszma eltartott úgy négy-öt évig. Ez így durva, de tényleg más volt minden! Amikor pesti kissrácként bevonultam katonának Zalaegerszegre, anyámmal leveleztünk, ezek megvannak a mai napig. Mennyire vártuk, mikor jön levél! Ha rohadék törzsőrmester volt, nem is kaptuk meg, csak másnap. Szerelmes levelek is mentek.
Kaszás Gergő (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
FA: Francia volt a szerelmem és Franciaországból vártam a levelet. Néztem a postaládát, és egyszer csak megjött, tudjátok, ez a háromszínű boríték. Na, ezt például már egyáltalán nem érti a fiam! Felvételiznie kell egyetemre, és mondtam neki, címezzen meg egy borítékot. Írt Messengeren, hogy segítsek, mert fogalma nincs, hogy kell. Megcsináltam neki, lefotóztam, elküldtem és visszahívott azzal, hogy a bekeretezést is meg kell csinálni? Életében nem címzett még borítékot, és nem is nagyon fog. Nem mondom, hogy kihalt az emberből, hogy írásban fogalmazzon meg valamit arról, amit érez. De annak a romantikája, hogy milyen, amikor valaki a saját kezével ír, aztán megfogod azt a papírt, nézed, beleremegett-e abba a szóba a tolla, ezek az email-korszakban már nincsenek.
KG: De közben megy előre minden, nem? Így, közelebb a hatvanhoz, mindig megpróbálok arra figyelni, hogy ne legyek olyan, hogy „bezzeg az én időmben!” Mert még emlékszem arra, amikor nem volt okostelefon, most meg már ezzel fizetnek emberek. Nekem még mindig bankkártyám van, de más már a telefonját tartja oda.
FA: Vagy az órájával fizet! Nagyon érdekes ez a multitasking-képesség, ahogy a fiataloknál négy-öt dolog zajlik egyszerre.
KG: Azért, mert attól félnek, kimaradnak valamiből, vagy tényleg ki is maradnak?
FA: Nem azért, hanem nekik ez a természetes!
KG: Mert más is így csinálja?
FA: Mert már mindenki így él! Nekik tök természetes, hogy haverral, osztálytársakkal, tanárral, szülőkkel úgy tartják a kapcsolatot, hogy ráküldenek egy üzenetet vagy fotót, hogy lássák, most éppen ezt vagy azt nézi. Érted?
Folyamatos kommunikáció megy mindenkivel parallel, és mellette élik, amiben éppen benne vannak.
KG: De azért négyszemközt le tudsz velük ülni kettesben, és akkor csak rád figyelnek?
FA: Igen.
Kaszás Gergő és Fullajtár Andrea (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
Visszatérve a levelekre, neked melyik szerző volt a legizgalmasabb rácsodálkozás? Lehet többet is mondani!
FA: Csehov, az nagyon! Főleg azért, mert annyi darabjában játszottam. Mindig nagyon új, amikor egy szerzőt ebből az irányból ismersz meg. A nők közül Frida Kahlo. Őt muszáj megemlíteni!
Gergő, te kiket emelnél ki?
FA: Nyugodtan mondd Csehovot!
KG: Csehov, persze! Meg Mikszáth felajánlkozása, vagy Schnitzler rohadéksága! Nekem inkább ezek maradtak meg. Amikor Csehov írja Likának, hogy valami pacák ott beléd szeretett, és egy dugóhúzót fogok beledugni abba a testrészébe, amely rímel a Malaga szóra, te kutyafajzat, barom! Nem is tudom, még miket írt… Micsoda indulatok! Azért a múlt század utolsó negyedéig ez egy nagyon erősen pasik által irányított világ volt – még utána is! Amikor Csehov lekutyázza Olgát, sőt a nő saját maga írja, hogy hűséges kutyád vagyok. Ezt ma fura olvasni, akkoriban valószínűleg teljesen normális volt, meg az is, hogy a pasik röpködtek nőről nőre, kávéházról kávéházra. A nőknek ugyanezt nem volt szabad. Szavazati joguk sem volt, nem szólhattak bele semmibe, főzzenek csak otthon és kész.
Ha azt mondom, szerelem, mi jut az eszedbe?
FA: A szerelem örök téma! Annak a brutális sokkja, amikor az embernek nyiladozik az értelme, először szerelmes lesz és rájön arra, hogy te jó ég, ez ennyire brutális? Ez nem fog kiveszni és az sem, mennyire jó dolog tíz centivel a föld fölött lenni! Vannak, akik magába a szerelembe szerelmesek, azért, mert annyira más ez az állapot. Történik benned valami és hirtelen megváltozik minden, pedig ugyanaz az utca, ugyanazok a fejek! Ahogy Latinovits ír Ruttkainak, hányféleképp látja a párosukat, hányszor születtek újra és haltak meg! Ezeknek az embereknek mindegyik levelében benne van a személyiségük, művészségük, tehetségük lenyomata.
Te mit gondolsz a szerelemről?
KG: Legnagyobb megdöbbenésemre
a mai napig vannak érzelmi bugyogások bennem.
Tizenkét éve tudok úgy fölkelni reggel, hogy azt érzem, mennyire bírom, hogy a feleségem itt van mellettem. És ez nagyon meglep!
Még mindig nem hiszed el?
KG: Nem, mert azelőtt nem így működtem! De valószínűleg ki kell várni az idejét mindennek. Mi korábbról ismertük egymást. Amikor Egerbe mentem, ő már ott dolgozott. Hét évig csak munkakapcsolatban voltunk, ő férjnél volt és akkoriban én is együtt voltam valakivel. De egyszer csak valahogy összegabalyodtunk, és azóta is – a magázódással együtt – elég jó…
hírlevél
