A színpadon, televízióban és filmvásznon eltöltött évtizedek ellenére bizonyára vannak, akiknek Gyabronka Józsefről elsőre még mindig Móka Miki kedves figurája ugrik be. Főként, ha valaki gyerekként, amikor csak tehette, a tévén keresztül szájtátva bámulta őt a Zsebtévé című gyerekműsorban, és azóta is összefut a szájában a nyál a Piros Mogyorós csoki láttán, amiből esetenként akár féltucatnyi is kézről-kézre járt Hiszékeny úr, Hakapeszi Maki és Móka Miki között. Persze azóta sok idő eltelt, és Gyabronka József akkor, 1978-ban már harmadik évadát töltötte a Madách Színházban, ahová a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után szerződött. Sőt, már mögötte volt egy tévéjáték Molière Tudós nők című művéből, és még a négy esztendőn át tartó zsebtévés korszak alatt kijött első játékfilmje is, az Égigérő fű is. A közismertséget azonban tagadhatatlanul Móka Miki figurája hozta el a számára.

Gyabronka József (Fotó/Forrás: Almási J. Csaba / Vígszínház)

Azóta azonban nem csupán az esztendők teltek, hanem a színművész pályája is folyamatosan töltődött színházi és filmes alakításokkal. Gyabronka József a Madách Színház után 1991–1993 között Montréalba költözött, és ott is játszott. „Rengeteg mindent csináltam azok alatt az évek alatt, de valóban nem én határoztam meg az arculatát. Egy olajozott, jól működő fogaskerék voltam.

Annyira másra vágytam, hogy elhúztam onnan, de ennek a tizenhét évnek így kellett lennie” – mondja egy korábbi interjúnkban a Madách Színházban töltött esztendőkről. Kanada után, visszatérve 1994-1999 között a győri Nemzeti Színház tagja volt. 1999-től 2002-ig a Bárka Színházban játszott, 2002-2008 között a Krétakör Színház tagja volt.

Gyabronka József a 12 dühös ember című előadásban (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)

2008-tól szabadúszó, ezzel kapcsolatban így vélekedik: „Szabadúszóként abban a helyzetben vagyok, hogy néha megválogathatom, hogy kikkel akarok dolgozni, hogy akarok-e egy bizonyos anyaggal dolgozni vagy nem. (…) Nem tudnám most úgy elképzelni az életemet, hogy hosszú hetekig próbáljak olyan emberekkel, akiket nem szeretek, nem tisztelek. (…) Talán nagyképűbb is lettem, hogy most már a hátralévő időt nem akarom kínlódással meg kompromisszumokkal tölteni.

Azt is elmondta, hogy a szabadúszás nem feltétlenül tudatos döntés eredménye, és nem is mindenáron ragaszkodott, ragaszkodik hozzá: „Voltam elkötelezettebb az Örkénnyel, dolgoztam picit a Katonával, néhány évet a Radnótival. Voltak, akik szerződést ajánlottak, de nem fogadtam el, s voltak, akiknek ez eszükbe se jutott. Sokat vívódom ezeken, hogy miért pont engem vagy miért nem engem. Ez is a hiúságunkhoz tartozik. Néha segít, sokszor meg rombol. Nem én találtam ki ezt a világot, ahogy van. Így működik”. A Szinhaz.online-nak erről így fogalmazott: „Sokszor gondoltam, hogy mégiscsak társulathoz kellene tartoznom, de az ellenkezője is ugyanúgy felmerült. Nem mondanám, hogy tudatosan építek egy pályát, sokkal inkább napról-napra élek. Megpróbálok észnél lenni, hogy mit vállaljak el, illetve mit nem”.

Gyabronka József és Gálffi László az Örkény Színház Dúl-fúl, és elnémul című előadásában (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / Port.hu)

Mindmáig pályafutása kiemelkedő szakaszának tartja a Krétakörrel eltöltött időszakot: „Amikor az ember egy értelmes közösségben értelmes munkát végez, amikor a jó csillagzat összeáll, és jó dolgok születnek, az kiváltságos pillanat. (…)

Ezen belül is talán az egyik legfontosabb előadás a Schilling Árpád rendezte hamlet.ws volt: „Azt nem lehet semmissé tenni, hogy a Hamletben benne voltunk. Olyan tízéves tapasztalat, amit részben a Sirájból, meg rengeteg előadásból nyertünk. Sok tanulsága volt: a közönséggel, a szöveggel, a magunkkal való bánásmóddal kapcsolatban. Lépten-nyomon ott van a pályánkban. A Krétakörben mindent megbeszéltünk, az előadás alatt történteket, ahogy utána beszélgettünk a nézővel. Sokszor legalább akkora élmény volt, mint maga az előadás!”

Gyabronka József a hamlet.ws előadásában (Fotó/Forrás: Krétakör)

Gyabronka József sosem rejtette véka alá politikai véleményét, talán ezért is kerülték el az utóbbi bő évtizedben a nagyobb állami kitüntetések. 1998-ban kapott Jászai Mari-díjat és 2007-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. A szakmai elismerések ennél sűrűbben követték egymást: 2004-ben elnyerte a legjobb férfialakításnak járó díjat a POSZT-on, 2006-ban a Színházi Kritikusok Céhe ismerte el játékát az évad legjobb férfi főszereplőjeként, majd 2009-ben a POSZT-on is ő bizonyult a legjobb férfi főszereplőnek. Legutóbb a tatabányai MOST FESZT-en a legjobb alakítás különdíját nyerte el a Dante: Pokol című monodrámájával.

Nem csupán civilként gondolja fontosnak megszólalni fontos társadalmi ügyekben, de a színház egyik fő feladatának is tartja a nézők szembesítését a helyzettel, amiben élnek, és benne önmagukkal. Ezt a Magyar Hangban 2021-ben megjelent interjúban így fogalmazta meg: „Minden művészet politizál, és a színháznak különösen fontos kötelessége, hogy megmutassa az erkölcsi és a társadalmi valóságot a közönségnek. Ha százezreket, vagy akár milliókat is zavar, ami az országban történik, akkor meg pláne beszélnünk kell róla”. Talán ezért is alakult úgy, hogy az utóbbi években elsősorban társadalomkritikus előadásokban szerepel: ilyen a már említett Dante: Pokol mellett a legutóbbi bemutatója, A várományos is az Örkény Színházban. De ugyanide tartozik a 12 dühös ember, a Hannibál tanár úr vagy korábban a Krakken-művelet az Átriumban, az Orlai Produkció Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című önéletrajzi könyvéből készült előadása, a Madách Színház Emberszag című film-szín-játéka és a Rosmersholm a Rózsavölgyi Szalonban.

Gyabronka József a Pokol előadásában (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

Amíg tehát közszereplőként hallhatjuk és láthatjuk, reklámokban és kereskedelmi tévécsatornák tereferéiben nem találkozunk vele, ami nem véletlen: „Tudatosan kerülöm a televíziós celebséget, a reklámot, tudom, mekkora veszélye van mindkettőnek. A Zsebtévében való pár éves szereplésem is óriási kockázat volt. Nem bántam meg, de pontosan ismerem a veszélyét.

– vallja.

Visszatérve a színházhoz, egy személyes élmény: évekkel ezelőtt az Egyenes Labirintus című újszínházi, vagy inkább cirkuszszínházi előadást néztem, ami voltaképpen egy levegőakrobatika köré szervezett előadás volt Hegymegi Máté rendezésében. A színházat Yonderboi zenéje, Pilinszky, Weöres, Szép Ernő, Shakespeare, Karinthy és Ady költeményei mellett Pető Kata és Gyabronka József képviselte a produkcióban. Gyabronka egy idősödő clownt játszott, aki talán folyamatosan jelen volt, és egy idő után azt vettem észre, akkor is őt nézem, amikor a légtornászok éppen virtuóz trükkökkel produkálják magukat, pedig ő csak állt némán és mozdulatlanul.

Pető Kata és Gyabronka József az Egyenes Labirintus előadásában (Fotó/Forrás: Fővárosi Nagycirkusz)

Gabnai Katalin kritikus az Emberszag című filmről írta a szinhaz.net-en (ezt a játékát néhány nappal ezelőtt a lejobb színészi alakítás különdíjával ismerték el a New York-i ONIROS Film Awards®-on): „Gyabronka tud valamit, amire a ma itt élőknek igen nagy szüksége van. Úgy képes jelen lenni, hogy közben egy pillanatra sem takarja el a művet, pedig e káros jelenségre több példával is szolgálna a közelmúlt előadóművészi gyakorlata. Tapintatosan – és látszólag elháríthatóan – közelít a hallgatósághoz, s úgy szólít meg bennünket, mintha már hosszan ácsorogtunk volna együtt, valami közös jóra várva”. És ez mesze nem csupán erre az alakítására igaz. Gyabronka József korunk egyik kiemelkedő színészegyénisége.

De ne legyünk önzőek, ő nem csak színész, és mint elmondta, a színház mellett egyre fontosabb számára a színházon kívüli élet is: „szükségem van önreflexióra, hogy ránézzek a munkáimra, az emberi kapcsolataimra. (…) Szüksége van az embernek a magánéleti harmóniára. Dehogy akarok minden este játszani, színpadon állni.

Neki hozzánk és nekünk hozzá minden esetre van közünk – és ebbe a „nekünkbe” és „hozzánkba” vélhetően sokan beletartozunk.

Forrás: Fidelio, Revizor, Szinhaz.online, Magyar Hang, szinhaz.net

Fejléckép: Gyabronka József (fotó/forrás: Fábián Évi/Fidelio)