Fiatal színészként hogyan éled meg a főszereppel járó felelősséget?
Eddigi pályafutásom során sokszor dobtak be olyan helyzetbe, amikor azt éreztem, a korom és a tapasztalataim alapján még nem tartok ott, hogy ilyen volumenű dolgokat csináljak. Hál’ istennek eddig sikerült megugranom ezeket az akadályokat, és bízom benne, hogy ez most is így lesz. Ettől függetlenül alapvetően egy szorongó alkat vagyok, és nyilvánvalóan fokozza bennem az izgalmat, hogy egy új társulatban, új színházban, új kollégák között lettem A hülyéje egyik főszereplője. Azért hangsúlyozom, hogy az egyik főszereplője, mert bár a címe a darabnak Pontagnacra, a karakteremre utal, valójában itt nem egy, nem két, hanem inkább négy ember az, aki viszi előre a történetet.
A bohózat mint stílus új terep számodra. Milyen az eddigi benyomásod erről a műfajról?
Nem játszottam még se bohózatban, se vígjátékban, eddig elkerültek ezek a dolgok. Tapasztalat hiányában ez egy meredek lépcső, ami előttem áll, sok mindent kell megtanulnom és átfogalmaznom magamban,
de az biztos, hogy élvezettel csinálom.
Szeretek tanulni és új dolgokat elsajátítani, illetve azt is szeretném, hogy minél szélesebb palettája legyen a színészi eszköztáramnak, ahogy egyre több időt eltöltök ezen a pályán.
Katona Péter Dániel A hülyéje című előadásban (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)
Miben más egy bohózat, mint a többi műfaj, amiben már játszottál?
Kelemen Józsi (Kelemen József, a Thália Színház főrendezője és A hülyéje rendezője – a szerk.) a BETEKINTŐ kerekasztal-beszélgetésen nagyon pontosan megfogalmazta, mi is tulajdonképpen a bohózat. A három felvonás alatt, amíg játszódik a történet, a szereplő élete legrosszabb időszakát éli meg, és mindezt egy olyan felhevült és kilengő idegállapotban, ami valójában reális is lehetne, csak nagyon kevés ember viselkedik így.
Egy bohózatban is száztíz százalékon pörög az emberek idegrendszere,
de ez egészen más energiák felszabadítását igényli, mint a műfajok, amiket eddig csináltam.
Van valami szokásod, rituáléd a próbák vagy előadások előtt, amitől könnyebben belerázódsz a karakteredbe?
Nálam nem konkrét rituálék, hanem inkább előadásokhoz köthetően szokások vannak. A Katona József Színház mellett például van egy Pizza Forte, ahol a Lear király előtt mindig megeszek két szelet pizzát, illetve veszek egy snickerst és egy cukros üdítőt a művészbejárónál lévő éjjelnappali boltban. A monodrámám előtt az vált szokássá, hogy mindig 15:30-ra érek be a színházba, eldarálom egyszer a szövegemet, aztán ugyanolyan sorrendben készülök el, öltözök fel és csinálom meg a hajamat minden alkalommal. Kicsit az van bennem ilyenkor, még ha tudom is, hogy badarság, hogy kihatna az aznap esti előadásra, ha más sorrendben működnének a dolgok. Az, hogy A hülyéjénél mi lesz ez a megszokás, csak most fog kiderülni.
Czakó Julianna, Katona Péter Dániel és Hevesi László A hülyéje című előadásban (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)
Ezek szerint a rutinok embere vagy?
Vannak dolgok, amiket nagyon illedelmes módon mondhatnék rutinnak is, de ezek inkább kényszerességek. Például az ajtók bezárása, lefekvés előtt harmincötször megnézni, tényleg be van-e állítva az ébresztő, vagy az, hogy mindig a jobb zsebemben van a telefonom, a bal zsebemben pedig az öngyújtóm és a bérletem. De amúgy nem szeretem, ha valami megszokássá válik.
Mikor tudtad meg, hogy a tiéd Pontagnac szerepe?
Májusban volt egy évadismertető, akkor voltam a színházban először. Amikor a Tháliához szerződtem, Viktor (Nagy Viktor, a Thália Színház művészeti vezetője – a szerk.) mondta, hogy lesznek szép feladataim, de akkor még nem rakták össze az évadot, sok volt a kérdőjel, így nem akart semmi konkrétumot mondani. Az évadismertetőn láttam először egy nagy diavetítőn, hogy A hülyéje, Pontagnac, én.
Építettél elemeket Pontagnac karakterébe a saját egyéniségedből?
A kérdés abból a szempontból, amit én gondolok a színészetről, nem helytálló.
Szerintem minden karakter, amit játszok, az belőlem szólal meg és fogalmazódik ki,
csak olyan spektrumon, amin alapvetően, a hétköznapi életben nem viselkedek. Tulajdonképpen A hülyéjében is az én gesztusaimat és gondolataimat fogják látni a nézők, csak úgy, minta magamra húznám Pontagnacot egy megírt szöveggel.
Katona Péter Dániel és Czakó Julianna A hülyéje című előadásban (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)
Vannak olyan színészek vagy előadók, akik munkásságából inspirációt merítettél a darabra való készüléshez?
Az elsődleges ember, akire az elejétől támaszkodni tudtam, az Józsi, mert ő nagyon profin ismeri ezt a műfajt és a francia színjátszás egyedi elemeit. Aztán később a kollégák is sokat segítettek, de nem direktben, hanem azzal, hogy láttam, ahogy próbálnak. Gyakran emlegettük például Louis de Funès-t, akinek rengeteg filmjét láttam gyerekkoromban. Vagy ha valaki nem nézett Louis de Funès-filmeket, elég a Taxira gondolni, ami szintén francia film. Látványos különbség, hogy ők jóval elnagyoltabb gesztusrendszert használnak, fújtatnak a szájukkal, kacsintanak, a kezükkel is folyamatosan gesztikulálnak.
Ha teljesen szabad kezet kapnál, hogyan formálnád még tovább Pontagnac karakterét?
Lehet, hogy ezzel spoilerezek, de megnézném, milyen lenne, ha Pontagnacnak végül sikerül megszereznie Lucienne-t, és utána ki kell magyaráznia magát Vatelin és a felesége előtt. Az is érdekes lenne, ha a műfaj előadás közben lassan megváltozna, bohózatként kezdődne, de mondjuk tragédiaként fejeződne be.
Katona Péter Dániel, Czakó Julianna és Hevesi László A hülyéje című előadásban (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)
Van kedvenc élményed-emléked a próbafolyamatról?
Ahogy már korábban is említettem, nem tartok még ott, hogy felszabadultan éljem meg ezt a produkciót. Szerintem az első felszabadulásélmény akkor fog eljönni, amikor már a nézők előtt játszunk, érezzük egymás energiáit, és én is onnantól kezdve tudom majd ezt a határt átlépni.
De a próbafolyamatról az elsődleges élményem a folyamatos tanulás.
Hevesi Lacin jókat szoktam nevetni, mert nagyon kreatívan igyekszik megoldani a feladatait, még akkor is, ha az adott pillanatban csak az a célja, hogy minket szórakoztasson.
A darab humorán kívül van bármiféle üzenet, amit szeretnél, ha a nézők magukkal vinnének előadás után?
A rossz példa is példa. A mai társadalomban alapvetően a monogámia az elfogadott férfi-női viszony, és nem példaértékű az, hogy Pontagnac a félrelépés mellett dönt, csak mert unja a feleségét, ahelyett, hogy megbeszélnék, elválnának, vagy megpróbálnák helyrehozni a kapcsolatukat. Szóval, ha ez egy negatív példa is, talán megmutathatja a hasonló helyzetben lévő embereknek, hogy van kevésbé kellemetlen módja is egy házasság vagy párkapcsolat befejezésének, vagy akár meggyógyításának is.
Játszanál még bohózatot, vagy vannak műfajok, amik közelebb állnak hozzád?
Persze. Az, hogy valaki részt vesz egy bohózat próbafolyamatában, még nem jelenti, hogy el is sajátította ezt a stílust. Nem tudom, van-e műfaj, amivel szívesebben foglalkoznék, mert ebben még nem vagyok benne igazán, ez akkor fog kiderülni, ha kapunk nézői visszajelzést, és én is kitapasztalom, hogyan funkcionálok egy bohózatban hosszútávon. Viszont nagyon sok műfaj van, amit szívesen kipróbálnék. Így vagyok például a musicalekkel; nem egy hozzám közeli műfaj, valahol mégis nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnék mutatni, ha egy musicalre kerülne a sor.
További részletek a Thália Színház oldalán.
Támogatott tartalom
Fejléckép: Katona Péter Dániel A hülyéje című előadásban (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)
hírlevél
