Ha nincsenek eszközeink környezetünk megértésére, akkor a világ varázslatos, meglepő és megfejtendő hellyé változik. Ilyen a Budapestre érkező [hullu] valósága is. Az előadás címe egy finn szó, ami a normalitástól való elmenekülést, a szokatlan világlátást jelenti. Az előadás ötlete a produkció különc hősét alakító Johanna Ehlerttől származik, akinek kiinduló kérdésfelvetése az volt, hogy vajon miért olyan nehéz ma elfogadni azokat az embereket, akik egy kicsit mások.
Vajon a fejlődési rendellenességben szenvedők nem értik a társadalmat, vagy a társadalom nem érti meg őket? Mi okozza a súlyosabb szenvedést: az őrület vagy a másság?
A produkció az újcirkusz, a bohócmesterség és bábeszközökkel segít belehelyezkedni az autista emberek világlátásába, hogy kevésbé tekintsünk rájuk idegenként. Ahhoz, hogy tényleg hitelesen mutassák meg ezt a másfajta, különleges világlátást, az alkotók mélyreható kutatást folytattak az autizmusról, melyeknek eredményeit az illúziókeltő eszközök megválasztásában is felhasználták. A darabban felbukkanó bizarr, ember alakú, de mégis tárgyjellegű lények kifejezéstelen arca is erre reflektál.
Ezeket a bábokat az ötletgazda, Ehlert készítette, aki cirkuszos létére egyéb területeken bizonyított tehetségéért több kitüntetést is kapott – báb, maszk és tervezői munkásságért kapta a legtöbb elismerését.
Az előadást ugyan leggyakrabban újcirkusz kategóriába sorolják, de nem láthatunk benne sem artistákat, sem bámulatos fizikai teljesítményeket. Az alkotók magas szintű cirkuszi tudásukat az illúziókeltésben, a varázslatban kamatoztatják. A [hullu] nem a gravitációt, hanem a reális valóságot hazudtolja meg.
A Blick Théâtre-t Johanna Ehlert és Loic Apard alapították, akik már 18 éve együtt dolgoznak. Korábbi előadásaikban olyan témákat kutattak, mint a gonoszság, vagy azt, hogyan viselkedik az ember nehéz szituációkban, például háborús helyzetben. Ezekre a kérdésekre pedig mindig finom, érzékeny és ítéletmentes válaszokat mutatnak fel az emberi természetről.