Független színházi előadások láthatók a Bánkitón. Nagyobb súlyt ad nektek az, hogy az utóbbi években a kultúrpolitika különösen elhanyagolja ezt a szcénát?
A Bánkitó független színházi fesztivál.
Szerintem nem kérdés, hogy a függetleneket mindig is méltatlanul kezelték, le vannak gyalulva. Én ebben a helyzetben szocializálódtam. Ebből is fakad, hogy a Bánkitón olyan előadásokat szeretnénk bemutatni, amik fontosak, de nincs alkalom elégszer játszani őket. Ez misszió a részemről, másként nem is csinálnám. Díszlettervező vagyok, máshol nem vállalok kurátori, szervezői feladatokat.
Miben áll ez a misszió?
Fontos előadásokat szeretnénk megmutatni, megvitatni, létrehozni még egy terepet, ahol a független színházi alkotók megjelenhetnek.
Schnabel Zita
Mi köré szerveződött a Bánkitó programja?
A fesztivál központi témája: a „buborék”. Buborékokban élünk, és nem látunk át a másik emberébe. Kezdetben a médiabuborékokból indultunk ki, megrázó példa a ’18-as országgyűlési választások, amikor az én Facebook-oldalam azzal volt tele, hogy ha magas a részvételi arány, akkor nem lesz kétharmad, ennek ellenére olyan kétharmad lett, hogy a fal adta a másikat.
Mellbevágó volt, hogy mennyire nem látok ki a világomból, és ha senki nem lát ki a sajátjából, akkor széttöredezik a társadalom.
A politikai üzenetek nagy része, pedig arra sarkallja az embereket, hogy ne is akarják megérteni, hogy a másik miben van.. Ez számomra rémisztő, ezért fontos nekem a Bánkitó, mert párbeszédet akar generálni, nekem a színház is ezt jelenti. A „buborék” motívuma sokféle szempontból értelmezhető színházi vonatkozásban: például ha a néző és színpad viszonyát nézzük de az előadások által feldolgozott társadalmi kérdésekben is többféle tematika merül fel: fake news, párhuzamos valóságok, az EU mint buborék, Budapest-vidék viszonyában…
Cigány-magyar viszonyában…
Igen, az az előadás pont arról szól, hogy mennyire nehéz kitörni egy buborékból, ha a többség nem engedi, nem segít. Nagyon személyes és hiteles előadás, ez a legfőbb erőssége.
A Bánkitó színházi programjairól itt tájékozódhatsz!
Személyességgel, ha nem masszaként kezeljük a tömeget, ki lehet lépni a buborékból?
Szerintem mindenképpen buborékban van mindenki. A vasárnapi ebédeken néha összepukkannak ezek, és olyankor vannak a konfliktusok.
Egy fesztivál is buborék: hasonló emberek gyűlnek össze, hasonló ízléssel, talán hasonló világnézettel. Milyen „buborék” a Bánkitó?
A Bánkitó közönségének fontos, hogy nem csak zene van, hanem közösségi diskurzus is. Hogy milyenek az emberek? Nem tudom, hogyan húzzak közös nevezőt tizenötezer emberre? Pár éve megfigyeltem, hogy a Bánkitó közönsége fiatalodott: korábban 30 körül volt az átlagéletkor, ma a húszas éveik elején jár a fesztiválozók java. Ennél fogva a felelősségünket is nagyobbnak érzem. Más dolog fiataloknak megmutatni, hogy mi az izgalmas előadás, társadalmi, közéleti kérdéseket tematizálni, mint egy harminc-, negyvenpluszos nézőnek.
Bánkitó Fesztivál (Fotó/Forrás: Bánkitó)
Eszerint érdekli őket ez a színházi világ?
Délelőtt tizenegy órától lehet regisztrációs jegyet átvenni, hogy bejuss az előadásra, és tizenöt perc alatt elviszik az összeset.
A fesztiválon mutatkozik be a Mítosz Manufaktúra című előadás, egy új csoportosulás első működése. Mi köze a megalakulásuknak Bánkhoz?
A Mítosz Manufaktúra az első bemutatójuk lesz, csak Bánkon lesz látható – most tehát nem befogadunk egy produkciót, hanem nálunk születik; ez nekünk is nagy dolog. Apró szkeccsekből áll majd, amelyekben például konteókat gyúrnak össze népmesei elemekkel. Ez egy különleges pillanat, hogy láthatunk megszületni egy alkotó közösséget, ami nem egy, hanem négy, generációjának fontos rendezője – Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Pass Andrea és Szenteczki Zita – köré épül, ez a történet Bánkitón indul el.
Egy másik fesztivállal kapcsolatos hír, hogy politikai beszédet közvetítettek a koncertek szünetében. A Bánkitó színházi előadásai ígérnek politikamentességet?
Nem, nem ígérnek, hiszen társadalmi kérdéseket feszegetnek: a színház és a politika nem két külön univerzum, hiszen elvileg mindkettő közösségi tevékenység. Sem a Bánkitó, sem a közönsége nem fél a politikától. De senkire sem erőltetünk rá semmit, nem lesz egy központi hang, ami nyolc percenként elmagyarázza, hogy miként történt a rendszerváltás. A 2016-os menekültválság idején a „határ” volt a témánk, utána a „korrupció”, most pedig a „buborék”-témával kapcsolatban sem kell megijednünk attól, hogy ennek a kulcsszónak van politikai vetülete.
Bánkitó Fesztivál (Fotó/Forrás: Bánkitó)
Mennyire interaktívak ezek az előadások?
Ezek az előadások kisebb közönségnek készültek, így az alkotóik könnyebben nyúlnak olyan eszközökhöz, amelyek a nézők segítségét igénylik. A STEREO AKT összes előadásában alapvetés a nézők passzív szemlélődésből való kizökkentése, ők most az Európai Uniót teszik a fő témájukká (European Freaks). A Hungarikum Ügynökség előadásában (Borkóstolással egybekötött tehetséggondozás) egy zsűri eldönti a közönség feje felett, hogy mi legyen – és azzal a közönség nem jár jól! –, hacsak nem szólnak közbe, nem állnak ki magukért a nézők. A TÁP egyperces színházában 15 színész „játszik körbe” egy nézőt, Cigány-magyar pedig roppant személyesen szól a közönséghez, ott sem lehet elbújni a sorok között. A Tünet Együttes (A tünetegyüttes) előadása a független színházi struktúra kivéreztetéséről szól.
Álljunk meg itt egy kicsit, hiszen másodszor kerül szóba a kérdés: mit kellene tenni ahhoz, hogy a finanszírozási struktúra jobb legyen?
Nem biztos, hogy erre én tudok a legjobban válaszolni, de az biztos, hogy méltatlanul alulfinanszírozott a terület.
Bánkitó Fesztivál (Fotó/Forrás: Bánkitó)
Megkérdezhetem azokat is, akik a döntéseket hozzák, de azt tudom, mit fognak válaszolni.
Nincs elég befogadóhely, amik vannak, a kapacitásaik szélén járnak, nekik is nagyon nehéz talpon maradni. A TAO eltörlésével a gyereket is kiöntötték a fürdővízzel együtt.Szakmai szervezetek, társulatok többször is jelezték, hogy gond van a TAO-törvénnyel, mert vissza lehet vele élni, de senki nem hallgatott rájuk. A független színházi szcéna olyan nevetséges pénzeken kénytelen osztozkodni, ami a Nemzetiben a takarítási költséget jelenti.
Társulatok mennek a kukába, az Átrium, a Tünet most vérzik el, a Szputnyik felszámolása örökké fájni fog.
A Dollár Papa , a STEREO AKT, a K2 – és még sorolhatnám – anyagilag beragadt, öt-tízmilliónál nem kapnak többet évente. De egyébként a TAO egy rossz struktúra volt, hiszen elég nehéz úgy kísérletezni, művészileg fejlődni, ha egy társulat úgy kénytelen működni, hogy vegyék tőlük a jegyet, mint a cukrot.
Erre azt szokták válaszolni, hogy tartsa el magát az ágazat. Erre mit lehet mondani?
Hát nincs mecénás kultúra Magyarországon. De ha elfogadjuk, hogy a művészet közjószág, akkor az államnak kötelessége támogatni. Egyébként meg először tartsa el magát Kövér László.
A Bánkitó Fesztivált július 10-13. között rendezik Bánkon. A fesztiválról bővebben a honlapjukon tájékozódhatsz!
hírlevél
