Ahogy arról korábban beszámoltunk, november 10-én félbe kellett szakítani a Nemzeti Színház Rómeó és Júlia-előadását, miután a társulat két színművésze, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesetet szenvedett. A történteket követően a teátrum vezérigazgatója – egyben az érintett produkció rendezője –, Vidnyánszky Attila benyújtotta lemondását. Csák János innovációs és kulturális miniszter azonban kijelentette, amíg nem zárulnak le a balesettel kapcsolatos vizsgálódások, nem fogadja el Vidnyánszky lemondását.
A miniszter december 20-án a közösségi médiában jelentette be: lezárult a Nemzeti Színházban a november 10-i baleset kapcsán indított belső vizsgálat, és az eredmények alapján egyszemélyi felelősség senkit nem terhel. „Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója visszavonta lemondását, amelyet elfogadtam” – írta a miniszter.
A történtek után Vidnyánszky Attila a Magyar Nemzetnek adott interjúban indokolta a döntését. Ebben elmondta: a színház nyolc alkalmazottja végezte a vizsgálatot, köztük a kérdéses előadás két színésze, Schnell Ádám és Berettyán Nándor. Megállapításaik szerint egyszemélyi felelősség senkit nem terhel.
A körülmények alakulásának szerencsétlen volta eredményezte a sajnálatos eseményeket.
[...] A vizsgálat azt állapította meg, hogy több tényező szerencsétlen alakulása okozta a balesetet. A színház veszélyes üzem” – nyilatkozta. Az igazgató azt is elmondta, nagyon örült az eredményeknek, mert „nagyon fájt volna, ha valamelyik munkatársamra rá lett volna égetve a közvetlen felelősség” – nyilatkozta. Hozzátette, úgy tudja, a vizsgálatot kollégái nagy alapossággal végezték. „Úgy gondolom, hogy ennél objektívebb, a tényfeltárásra alkalmasabb bizottságot nehéz lett volna összeállítani.”
Vidnyánszky Attila arra is kitért, miért döntött úgy, hogy a történtek után marad a színház élén: „Egyrészt a vizsgálat eredménye is, másrészt az elmúlt hónap tapasztalatai is azt mondatják ki velem, hogy akkor járok el felelősséggel, ha visszavonom a felmondásomat. Mert a színháznak működnie kell. [...] [E]bből a történetből kilépni nagyon-nagyon nehéz. Azt korábban mondtam is, hogy amíg szükségeltetik, addig itt vagyok. Közben pedig van egy másik oldala is a dolognak.
Álmomban sem mertem gondolni, hogy ennyi támogató üzenetet, biztató segítséget kapok.
[...] Egy kicsikét igazolva érzem az elmúlt évtizedek munkáját és harcait, amelyeken itt végigmentünk, végigmentem, amelyeket végigcsináltunk, és amelyek folyamatában benne vagyunk. Szóval ez mérhetetlenül jólesett, és ez az érzés messze-messze felülírta a fogást kereső, áskálódó próbálkozások hatását, mert azok is voltak természetesen. Ez nagyon-nagyon sok erőt adott és ad most is.
Ráadásul szembesülnöm kellett azzal is, hogy a Nemzeti Színház rendkívül összetett működése mennyire nehezen teszi lehetővé azt, hogy kiváljak az életéből.
[...] Nagyon sok rendkívül fontos ügy, kezdeményezés kötődik a Nemzeti Színházhoz és hozzám. Ezek a tények mind-mind ezt a döntést hozatták meg velem, miközben egyáltalán nem egyszerű időszakon vagyok túl, amennyire túl vagyok rajta. Viszont mindennek ellenére ezt az egészet most mégis tovább kell csinálnom. Természetesen akkor, ha a rendőri vizsgálat valami homlokegyenest mást hoz ki végeredményül, akkor ez a kérdés is újragondolandó, és újra is fogom gondolni.”
Fejléckép: Vidnyánszky Attila (fotó/forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)