Színház

A Színházi Kritikusok Céhe

2012.04.14. 14:49
Ajánlom
Még tart az évad, a színházi kritikusok pedig árgus szemmel figyelnek és jegyzetelnek, hogy szeptemberben a Színikritikusok Díja minden kategóriában a legjobbakat illesse. A díjátadó helyszíne a Nemzeti Színház lesz, egyelőre ennyi biztos, hiszen a szavazólapok rubrikáit júliusban töltik ki a Színházi Kritikusok Céhének tagjai.

A Színházi Kritikusok Céhe hosszú múltra visszatekintő szakmai szervezet, mely a rendszeres színikritikusi tevékenységet folytató szakemberek legfőbb és egyetlen hazai érdekvédelmi-képviseleti szerve. A több mint félszáz tagot számláló társadalmi egyesület tagjai között épp úgy megtaláljuk szakfolyóiratok főszerkesztőit, vezető napilapok színikritikusait, jelentős kulturális portálok szerkesztőit, újságíróit, mint a fiatal, pályájuk elején álló tehetséges szakírókat.

A Színházi Kritikusok Céhének történetét Nánay István foglalta össze.

Az önálló szervezeti egységbe tömörült színikritikusok több mint harminc éve hol szorosabb, hol lazább formában tartoznak a színházművészeket összefogó szövetséghez, illetve társasághoz.

A kezdetek 1968-hoz - egyfelől Csehszlovákia lerohanásának, a párizsi diákmegmozdulások, a szuezi és kubai válság, másfelől a szoros tervutasításos modellt felváltó új gazdasági mechanizmus bevezetésének esztendejéhez -, illetve 1973-hoz - e gazdasági szisztéma kényszerű visszavonásának, s az ezzel együtt járó ideológiai-politikai megszorítások évéhez - nyúlnak vissza.

A színházkritikusok - mint minden újságíró - a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), ezen belül pedig a Kulturális Szakosztálynak a tagjai voltak.

Hosszú idő után, 1968 októberében jelent meg ismét szakfolyóirat, ez volt a máig élő SZÍNHÁZ, amelynek főszerkesztője a párton kívüli, de kormány- és pártkörökben is nagy elismertséggel rendelkező Boldizsár Iván lett, a tényleges lapirányítást végző főszerkesztő-helyettes pedig Csabainé Török Mária. Az akkori sajtószabályozás értelmében önálló és független lap nem létezhetett, tehát e folyóirat mögött is kellett állnia egy szervezetnek vagy intézménynek, amely felelősségre vonás terhe mellett garantálja az orgánum eszmei, ideológiai és politikai szempontból kifogástalan működését. E célra a Művelődési Minisztériumtól minden tekintetben függő társadalmi szervezetet, a Magyar Színházművészek Szövetségét jelölték ki.

A szövetség nem szívesen vállalta a feladatot, ugyanis a vezetőség és a közgyűlés egyaránt annak a véleményének adott hangot, hogy a kritikusok nem tartozhatnak abba a szervezetbe, amely az alkotó színházművészeket tömöríti, hiszen az alkotók és a kritikusok funkciója, érdekei épp ellentétesek. A felsőbb utasítással szembeni ellenállásuk persze nem tarthatott sokáig, s a Színház második számától kezdve már ez olvasható: A Színházművészeti Szövetség folyóirata. Azóta megváltozott a szövetség is, a Színház is, a folyóirat hivatalosan, illetve formálisan ma is a szövetség jogutódjáé.

A szövetség feltételei között első helyen az szerepelt: ha övé a lap kiadásának felelőssége, akkor jogosan tart igényt arra, hogy megszabja, de legalábbis ellenőrizze, mi kerül a folyóiratba. Ezt a követelést a Színház szerkesztői kategorikusan és következetesen visszautasították, emiatt állandósult a feszültség a két fél között. A folyóirat kialakította a maga szerzői körét, amely rangos, befutott irodalom- és színibírálókat, esztétákat épp úgy magában foglalt, mint a színházművészetet nem elsősorban az irodalom felől értelmező, fiatal kritikusokat. A lap igen gyorsan kialakította karakterét, s mindenekelőtt a véleményalkotás függetlenségét igyekezett érvényesíteni. Ez azt jelentette, hogy a megjelent írások java része nem, vagy nem feltétlenül követte a hivatalos megítélés, a megszokott kánon elvárásait. Az ebből adódó elégedetlenségének a szövetség minden lehetséges fórumon hangot adott, elsősorban az elnökségi üléseken, illetve közgyűléseken.

1973-ra a helyzet kritikussá vált, amit Aczél György utasítására úgy próbáltak feloldani, hogy a színházkritikusokat testületileg a szövetség körébe utalták, azaz szorosabb felügyelet alá igyekeztek őket vonni. Ennek módja az volt, hogy az év első hónapjaiban a szövetségen belül új tagozatot alakíttattak, a kritikusokét. A szövetség soros közgyűlésén Kazimir Károly elnök beszédében sajátos kettősség jelent meg: egyfelől változatlanul ostorozta a kritikusokat, mindenekelőtt a Színházat, hogy nem segítik konstruktívan az alkotókat a szocialista színházművészet kiteljesítésért folytatott harcukban, másfelől üdvözölte a kritikus tagozat megalakulásának tényét, s abbeli reményének adott hangot, hogy ezután harmonikusabbá válik a kritika és a színház viszonya.

A színházkritikusi tagozat első vezetője Molnár Gál Péter lett, aki meg sem kísérelte, hogy a mintegy háromtucatnyi tagból valódi, közös célokat kitűző és azok megvalósításáért együtt munkálkodni képes közösség alakuljon. A tagozat működése éppen olyan formális volt, mint a szövetség többi tagozatáé. A kritikusok pedig párhuzamosan két szervezethez tartoztak, hiszen a MÚOSZ szakosztályi tagságukat értelemszerűen megtartották.

A tagozat legjelentősebb tevékenységének a rendezői, esetenként a szcenikai vagy a színésztagozattal közös rendezvényeken való részvételt tekinthetjük. Mindenekelőtt a vidéki színházakban tartott előadás-megbeszélő estek érdemelnek említést, amelyeken egy-egy kritikus és rendező (tervező, színész) részvételével arra érdemesnek tartott vagy kijelölt előadásokról folyó vitát tartottak. S persze a különböző színházi találkozókon is részt vettek a kritikus tagozat tagjai. De ezekben az akciókban a kritikusok 1973 előtt is szerepet vállaltak, tehát érdemi változás e téren sem történt.

Az sem hozott döntő fordulatot a tagozat életében, hogy az 1976-os tisztújítást követően Molnár Gál Pétert Koltai Tamás váltotta fel. Bár az, hogy a Színház impresszumából kikerült a szövetség neve, s 1976 júniusától mint "Színházművészeti, elméleti és kritikai folyóirat" határozta meg önmagát, jól jelzi: az új vezető nem gyengítette, hanem fokozta a kritika és alkotók közötti feszültséget. Időközben a vidéki színházakban tartott vitaestek ellaposodtak, majd megszűntek, viszont kezdett kialakulni az országos színházi találkozók új formája, s ebben a kritikusoknak is nagyobb szerep jutott.

A tagozat évente legalább egyszer rendezett tematikus vitát, ezek során vagy egy-egy elméleti, illetve kultúrpolitikai jelenséget, vagy a kritika belső, szakmai kérdéseit beszéltek meg. Gyakran volt vendég a kulturális kormányzat vagy a pártvezetés egy-egy prominens tagja, aki részben háttér-tájékoztatást adott, részben különböző igényeket fogalmazott meg; több esetben került sor a SZÍNHÁZ alapos elemzésére, további perspektívájának kirajzolására; de a kritikusképzés problémáiról, a színházi lapstruktúra alakulásáról, az egyes lapformák esetében megfogalmazható és elvárható feladatokról, azok nem teljesülésének okairól szintén többször szó esett.

1989 után sokáig változatlan maradt a szövetség belső struktúrája, s így a tagozat rendszer is. Ugyanakkor a lapstruktúra jelentősen változott, új színházi újságok születtek (Criticai Lapok, Színházi Élet, Rivalda, Ellenfény, majd Zsöllye stb.), mások elhaltak (mindenekelőtt a Film, Színház, Muzsika), felbomlottak a központi lapkiadó vállalatok, az újságok, így a színházi lapok is kényszerűen kikerültek a piacra. Ez a kritikustársadalmat is érzékenyen érintette, ám ennek a tagozat életében semmi nyoma nem volt. Hacsak az nem, hogy 1990 januárjától a Színház ismét a szövetség lapja lett, tehát az új gazdasági és politikai szituáció kikényszerítette az egymással szemben érzett fenntartások félretételét, és felerősítette az egymásra utaltság parancsát.

Amikor a színházművészeti Szövetségnek szembe kellett néznie az új törvényi helyzettel, amely a hozzá hasonló társadalmi szervezetek működését szabályozta, a kritikusoknak is lépniük kellett. Megszűnt a szövetség, a tagozatokból önálló jogi személyként funkcionáló új társasági formációk születtek, és ezeket mintegy maga alá gyűjtve, ernyőszervként jött létre a Magyar Színházi Társaság.

Felmerült a kérdés: a kritikusok milyen utat válasszanak. Legyenek teljesen önállóak, függetlenedjenek, váljanak le a társaságról, vagy hozzák létre ők is a többi tagozatéhoz hasonló szervezetüket, s változatlanul a társasághoz tartozó tagegyesületek egyikeként működjenek tovább. A kérdés természetesen a másik oldalról is megfogalmazódott: kellenek-e a színháziaknak továbbra is a kritikusok? Az akkori politikai konstellációban mindkét fél úgy döntött: folytassák együtt.

Így 1997. május 26-án megalakult a Színházi Kritikusok Céhe, az egyesületet a bíróság október 15-i dátummal jegyezte be. Első elnöke Nánay István lett, aki két év után lemondott. Helyére az 1999. február 11-i közgyűlés Szűcs Katalint választotta meg, aki tíz évig vezette a céhet - lemondásáig. A tagság a 2009. szeptember 23-ai közgyűlésen Tompa Andreát választotta meg elnöknek.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Vizuál

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Könyv

„Digitális boomot várok” – beszélgetés Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával

Az OSZK új főigazgatója tavaly márciusban lépett hivatalba, azóta felgyorsultak a digitalizációs folyamatok a nemzeti könyvtárban. Erről, és az augusztus elején nyíló, Babits Mihály és Török Sophie több mint 6600 dokumentumból álló levelezését feldolgozó adatbázisról is kérdeztük Rózsa Dávidot. 
Klasszikus

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Kihirdették a színikritikusok a legjobb színészi alakítás díjazottját

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján Béres Márta kapja a legjobb színészi alakítás díját, az Anna Karenina című előadás címszerepéért.
Színház hír

Színháztudományi konferenciával kezdődik a THEALTER

Bár nemrég még veszélyben volt a THEALTER nemzetközi színházi fesztivál létrejötte, csütörtökön színháztudományi konferenciával kezdődik el a program. Az augusztus 7-ig tartó fesztiválon nyolc helyszínen 37 csapat, illetve alkotó 33 produkciójával várják a közönséget Szegeden.
Színház hír

Öt nap alatt harminc műsor várta az érdeklődőket az első Déryné Fesztiválon

Július 18-án a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című táncelőadásával ért véget a július 14-18. között zajló Déryné Fesztivál, amelyet először rendeztek meg Sátoraljaújhelyen és környékén.
Színház gyász

Elhunyt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus

Életének 99. évében, július 22-én meghalt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus, Aranytoll-díjas lapszerkesztő és közíró – adta hírül a hvg.hu a család közlése nyomán. A nevéhez fűződik a Magyar Lettre International és az Európai Kulturális Füzetek alapítása is.
Színház hír

Nagy Péter István a legígéretesebb pályakezdő 2021-ben

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján idén Nagy Péter István kapja a legígéretesebb pályakezdő kategória díját, a szeptember 12-én a Bethlen Téri Színházban megrendezésre kerülő díjátadón.