„A Terápia sorozat forgatásán találkoztunk. Addig csak hallottam, hogy van ’a Czintos’, akit látni kell. Nagy szerencsém, hogy ismertem, hosszan és intim közelségben dolgozhattunk. A »határon túli nagy bölény«, aki korábban keveset forgatott, ezért a feladattól bevallottan szorongott, olyan finom, árnyalt, gazdag filmes színészetet hozott a stúdióba, hogy én csak felültem ennek a hullámaira, hagytam, hogy vigyen, és közben gyönyörködtem benne.
Nagyon helyes, hogy róla nevezik el a díjat: ő egy mindent tudó színész, a nagyok közül való. És közben póztalan, vicces, »egy az egyben« ember volt. Szerettem, na, ez a lényeg, és volt is miért.”
Ezt válaszolta Mácsai Pál lapunknak, amikor arra kértük, mondjon pár szót Czintos Józsefről a frissen létrejövő díj kapcsán. A Kossuth-díjas művész mellett több kuratóriumi tag is dönt arról, ki kapja meg az első elismerést. A jelöléseket hivatalosan március 15-ig várják.
A Czintos József-díjról bővebben Árkosi Árpád Jászai-díjas rendezőt és Zoltán Áron színművészt, a MASZK Országos Színészegyesület elnökét kérdeztük.
Czintos József a Terápia c. sorozatban (Fotó/Forrás: HBO Magyarország)
Valóban komoly hiány mutatkozik a magyar kultúrában színészeknek járó elismerésekből?
Zoltán Áron: Vannak díjak, de ezek általában helyi jellegűek. Minden város és színház megalapítja a saját elismeréseit. De országos, szakmai szervezet által adott, tehát nem állami, hanem tényleg szűken a színházi szcéna számára létrehozott elismerésből nincs túl sok. A MASZK Országos Színészegyesületnek két ilyen díja van. A Gobbi Hilda-életműdíj, amit 60, de leggyakrabban 70 év felett kapnak meg a színészek és a Soós Imre pályakezdő díj, amely a diploma utáni első öt évben adható. Ezek 2001 óta léteznek, 25 év már mondható „komoly múltnak”.
Viszont volt egy nagy hiányosság: a középgeneráció, a „legmunkásabb” korosztály – nagyjából 30 és 59 év között – nem kapott külön elismerést.
Ez régóta hiányzott a MASZK díjpalettájáról. Nem volt eddig olyan alkalom vagy kezdeményezés, ami mentén létrehoztuk volna – egészen addig, amíg egyszer csak fel nem hívott ezzel a szándékkal Bérczes László és Árkosi Árpád.
Miért pont Czintos József a névadó?
Árkosi Árpád: Az elmúlt évtizedekben sok nagy művészegyéniség ment el közülünk, akinek az emlékére díjat lehetne alapítani. Emiatt van bennem némi zavar is, mert félő, hogy valaki azt mondhatja: miért éppen ő?
ZÁ: Mindig az a kérdés, ki veszi a bátorságot arra, hogy megálmodjon valamit, és beletegye azt a munkát, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósítsa. Mert ez hatalmas munka. Itt most Laci és Árpád voltak ezek a bátrak, és ők egy Czintos József-díjat álmodtak meg. Az elmúlt két hónapban rengeteget dolgoztunk: a MASZK vezetőségével és a közben hozzánk csatlakozó Mácsai Pállal együtt találtunk ki egy rendszert. Sok napunk és éjszakánk telt szövegfogalmazással, egyeztetéssel és nem utolsósorban forrásteremtéssel. Ez mind önkéntes munka, és most nem magunkat akarom fényezni, de le kell szögezni: ez egyfajta áldozat valamiért, amiben hiszünk. Abban is, hogy fontos része a csomagnak, hogy elsőre nem magától értetődő, miért Czintos József a névadó. Ki volt ő? Lehet, hogy utána kell járni. De ha ez plusz erőt képes adni ennek a díjnak, az szerintem nem baj. A magyar színészszakma erre fel van készülve. Rövid pályám során sok kollégával találkoztam, és egyre inkább merem állítani, hogy van igény a közös gondolkodásra. Azért csatlakoztam a MASZK vezetőségéhez is, mert látom, hogy van lehetőség közösséget teremteni, együtt gondolkodni. Erre ösztönöz ez is: egy fontos díj, amelynek névadója arra késztet, hogy még jobban megismerd a szakmát.
Zoltán Áron és Árkosi Árpád (Fotó/Forrás: Póli Emma, Ilovszky Béla / Fidelio)
ÁÁ: Czintos neve a romániai magyar színjátszásban fogalom, de a magyarországiak is jól ismerhetik, mert játszott a Bárkán, Szegeden és Kaposvárott. Nem beszélve a népszerű Terápia-sorozatról, melynek rendezője,
Enyedi Ildikó Czintosról mint színészóriásról beszél.
Lacival közös elfogultságunk közepette is tény: kivételes színházi emberről beszélünk, nem kérdés, hogy jogos róla elnevezni egy díjat. Én tíz alkalommal dolgoztam vele, vendégnek hívtam Kolozsvárra, majd Szegedre, amikor ott főrendező voltam, de együtt dolgoztunk Kassán is. Minden más közös ügyünk Szatmárnémetihez, Czintos anyaszínházához kötődik. Sokszínűsége bámulatos, játszotta Tótot, Bánk bánt, Sganarelle-t, Scapint, Zubolyt, utolsó szerepében pedig Bérczesnél Willy Loman volt Az ügynök halálában. Ennek premierje a Covid miatt csak streamelt anyagként ment le, közönség élőben nem látta. Czintos elképesztően nagy spektrumban dolgozott, a bohóctól a mélyen tragikus szerepig mindent el tudott játszani. Május végén lenne 80 éves, Lacival méltóképpen akartunk róla megemlékezni, így született meg a díj ötlete. Aztán amikor azon gondolkodtunk, hogy ebben a meghasadt kultúránkban kire bízhatnánk ezt az elismerést, akkor merült fel a MASZK.
A díj leírásában az áll, hogy az elismerést a Czintos Józseféhez hasonló szakmai és emberi minőséget képviselő színészeknek szánják. Mi pontosan ez az emberi minőség?
ÁÁ: Czintos számomra az a talányos színésztípus, akivel sosem tudtam zöldágra vergődni, mert minden próbán újabb és újabb titkokat tudott tartogatni, amikre én újra meg újra kíváncsi lettem. Nála mindig érzékelhető volt, hogy görcsösség nélkül, de hihetetlen eltökéltséggel, pontossággal és alázattal viszonyul a hivatásához. Ez alapfeltétel, mégis kevesen rendelkeznek vele. De ezután jön az, amikor valaki a teljes személyiségét átadja a színpadi létezésnek. Nem keni el a dolgokat, nem spórol, hanem hatalmas energiákkal létezik minden egyes pillanatban. És közben ezek a pillanatok teli vannak titokkal. Ezt tudta ő, Czintos József.
Egger Géza, Czintos József és Bessenyei István a Kurázsi mama és gyermekeiben (Fotó/Forrás: Czinczel László / Harag György Társulat)
Mit jelent egy színész életében ez a bizonyos, 30-tól 60 éves korig tartó időszak?
ZÁ: Ez a legtermelékenyebb életkor. Amikor egy férfi igazán férfi, egy nő pedig igazán nő, teljesen kibontakozik a saját egyéniségében, jó esetben megtalálja a helyét vagy irányultságát a világban magánéletileg és szakmailag is.
Egy színész ekkor már nem olyan könnyen befolyásolható, kialakul a saját értékrendje.
Viszont még nem indult el az a fajta összegzés, visszatekintés, adomázás, ami az időskor sajátossága. Ebben a korban egy színész törtet előre, és viszi a vállán magánéletében a családját, a szakmában pedig a társulatát vagy közvetlen színházi környezetét, és lehet rá építeni mindkét területen. A minőséggel kapcsolatban van egy egyszerű mércém: ha előadást nézek, majd másnap reggel behunyom a szemem, és visszaemlékszem, azt figyelem, milyen pillanatok jelennek meg a legélesebben. Többször beigazolódott számomra, hogy azok a pillanatok, tekintetek, gesztusok maradnak meg egy színészkollégától, amik mögött teljesen jelen volt az ember. Ezeken érződik, hogy nem véletlenül sikerültek jól: nem jól bevált praktikák, hanem kiérlelt, jól megalapozott alkotói létezések. Egy-egy ilyen pillanat mögött hosszú, odaadó, alázatos munka van. És minél több ilyen pillanatot okoz egy színész, annál értékesebb a színházi élmény, és annál kimerítőbb a színészi munka. És ezt értékelni kell, mégpedig folyamatában, abban az időszakban, amikor folyamatosan megy a könyörtelen hajsza, és még messze van a pálya lezárásának időszaka.
A díjra csak kőszínházak jelölhetnek?
ZÁ: Nem. És fontos is leszögezni, hogy jelölni színházigazgatók, társulatvezetők tudnak, de ebbe a befogadószínházak és a független társulatok vezetői is beletartoznak, tehát a független alkotók sem maradnak ki. Előfordulhat az is, hogy egy embert többen is jelölnek. Kifejezetten várjuk, és állunk elébe! Föl szokott merülni, hogy ez most egy olyan díj-e, ami azoknak jár, akik nem annyira jó színészek, de sokat melóznak. Ez nem igaz. Mi itt a legjobb színészeket szeretnénk díjazni, és megkeresni azokat, akik elképesztő intenzitással képesek dolgozni, jelen lenni, alkotni, de nagyobb kitüntetések valami miatt még nem találták meg őket. Hasonlóan ahhoz a tudáshoz, amit Czintos József esetében meséltek nekem, mert nekem sajnos nem adatott meg, hogy dolgozhassak vele.
Czintos József az Egy roppant kényes ügy című vígjátékban (Fotó/Forrás: Szatmárnémeti Északi Színház - archívum)
Czintost sem ismerték el ily módon élete során?
ÁÁ: Jászai-díjat kapott, továbbá a színházában, a szatmárnémeti Harag György Társulatban is díjazták, meg természetesen fesztiválokon is elismerték. Egy díj rangját a névadó és a díjazottak együtt teremtik meg. Minden elismerés elkallódhat, a kérdés, hogy azoknak, akik őrzik és szervezik, mennyire számít. Ettől függ, hogy egy ilyen elismerés elszürkül és elfelejtődik, vagy erősödik és megizmosodik, és végül megtartja az alapítók szándékát.
A Soós Imre-díj esetében két, tehát egy férfi és egy női díjazott van, a Czintos József-díjnál viszont egy lesz.
ZÁ: Hasonlóan a Gobbi Hilda-díjhoz. Ennek nyilvánvaló anyagi okai vannak. Szívünk szerint sokkal több embernek adnánk díjat, és kiterjesztenénk, de egyszerűen nincs annyi pénzünk. Egyébként fontos, hogy a díj elsősorban közösségi adományokra épül, ami reményeink szerint szintén az összetartozást erősíti a magyar nyelvű színművészek és társulatok körében. Igenis fogjunk össze, dobjuk össze annak a lehetőségét, hogy minden évben egy arra igazán érdemes kollégát kiemeljünk a soraink közül.
A két meglévő díjjal határon túli művészt nem szoktak elismerni. Most, hogy maga a névadó is határon túli – Marosvásárhelyen végzett –, az ottani alkotók is jelölhetnek?
ZÁ: Igen. Megjegyzem, hogy a Soós Imre- és a Gobbi Hilda-díj esetében magában az alapító okiratban szerepel, hogy azokat Magyarországon diplomát szerzett színészek, vagy a MASZK által Színész I. minősítésben részesültek kaphatják. Ez nem zárja ki teljesen a határon túli kollégákat, de szűkíti a kört. A Czintos József-díjnál viszont ilyenfajta megkötés nincsen. Tehát
itt kifejezetten a színházi szakmában eltöltött sok, jelentős évről van szó.
Olyan személy kapja, aki nem most kezdte a pályát, jelen van a színlapokon a neve, és nagy szerepeket, komoly feladatokat teljesít folyamatosan, magas színvonalon.
Czintos József és Csiki Orsolya A falu rosszában (Fotó/Forrás: Czinczel László / Harag György Társulat)
ÁÁ: Még nem tudhatjuk, megvalósul-e Lacival és a MASZK-kal közös szándékunk. De félre akarjuk dobni a szakmánkat jellemző „depresszív nyávogást”. Hisszük, hogy sokakat tudunk e mögé az őszinte ügy mögé állítani. Hiszen a színháznál nincs közvetlenebb és személyesebb műfaj.
ZÁ: A személyesség fontos szegmense ennek a díjnak. Amikor eljutott a MASZK-hoz Árpád és László megkeresése egy Czintosról szóló, csodálatos szöveggel együtt, egyszerűen sugárzott belőle az, hogy ez egy lelki ügy számukra. Aztán jött Mácsai, Enyedi, Tim Carroll, Balázs Zoli és még sorolhatnám, akik mind nagy szeretettel és elismeréssel emlékeztek vissza rá.
Nyilvános lesz a jelöltek listája?
ZÁ: Nem, ezeket nem szoktuk nyilvánossá tenni, csak a kuratórium tagjai ismerhetik, akik most a MASZK vezetőségén kívül Árpád, Bérczes László és Mácsai Pál lesznek. Tíz tag van összesen, úgyhogy valószínűleg jó hosszú vita lesz. Nyilván akinek közvetlen kötődése van valamelyik jelölthöz, az nem szavazhat, azért is vagyunk ennyien, hogy mindig legyenek független érvelők. És kérni fogjuk a társulatvezetőket, hogy aki idén nem kap díjat, de továbbra is a leginkább érdemesnek tartják rá, azt jövőre is jelöljék, mert lehet, hogy szívünk szerint őt is megszavaztuk volna.
ÁÁ: Én egy performansz-jellegű díjátadást tervezek komponálni. Meg akarunk teremteni egy olyan installációt, művészeti alkotást, amit a díjat elnyerő színész társulata egy évadon át ki tud majd állítani. Tehát egy vándor-installáció járna a díjhoz. Mindenképpen azt szeretném-szeretnénk, ha nem karótnyelt formalitás, hanem életet sugárzó akció lenne ez az esemény. Derűs, közös színházi ünnep.
Czintos József és Nagy Csongor Zsolt Az ügynök halálában (Fotó/Forrás: Czinczel László / Harag György Társulat)
Értem, hogy nem édes-bús nosztalgiát tervez, de ha már tíz alkalommal rendezte őt, megosztana velünk egy történetet róla?
ÁÁ: Eszembe jut valami, ez amolyan közös szokásunk volt. Czintos mondta nekem, hogy a székely ember, ha egészséges akar lenni, akkor három gesztenyét hord a zsebében, mert az a legkülönbözőbb betegségeket is meggyógyítja. Én szedtem is folyton a három gesztenyét, és mikor összetalálkoztunk Jóskával, mindig kirántottuk a zsebünkből, és megmutattuk, hogy lám, megvan. Azt ugyan hozzá kell tegyem, hogy Czintos három gesztenyés gyógymódja soha nem jött be, sem nálam, sem nála. De mi mindent elkövettünk a gesztenyékkel felvértezve. Volt hát egy közös titkunk, de ezzel nem jutottunk célba. Sem az életünkben, sem az alkotásainkban nem tudtunk végére járni a dolgoknak. Fejted sorban a hagyma héjait, ám a világot nem fejtheted meg. De keresel tovább, másként nem tehetsz. Ezzel a díjjal ezt a szellemiséget szeretnénk továbbadni. Ez az örök befejezetlenség adja meg azt a szabadságot, hogy te vagy mások folytathatják a keresést. Talán ezt a három gesztenyét helyettesíti majd maga a Czintos-díj.
A cikk létrejöttéhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) programját használtuk.
Fejléckép: Czintos József Az ügynök halálában (fotó/forrás: Czinzel László / Harag György Társulat)
hírlevél
