Szász János korábban már élt Amerikában, ám mint a műsorban elmondta, most egy ismeretlen világba távozik (a beszélgetés idején ez még jövő időt jelentett), „gyakorlatilag munkát keresni megyek” – tette hozzá.
Döntésének okai között egyrészt az idén február 5-én tartott házkutatást hozza fel, amit a magyar orvosok által szétválasztott bangladesi ikerpárról készülő dokumentumfilm kapcsán kialakult konfliktus miatt tartottak a rendőrök. „…ebben megbocsáthatatlan dolgok vannak. Nem is az engem és a feleségemet ért inzultusról beszélek, nem is arról, hogy mindketten 40 fokos lázasak, covidosok voltunk. Hanem arról, hogy van egy 8 éves gyerekem, van egy 15 éves gyerekem, és azt a képet, amikor pisztollyal felmennek a két gyerekemhez a hátam mögött megbeszélni, hogy az apádnak hol vannak az eszközei, és
azt a képet, amikor a kisebbik fiam az üvegajtó mögött nézi, hogy mi történik a szüleivel, azt én nem felejtem el.
És nem is fogom, akarom, tudom megbocsátani” – vallja meg a műsorban.
A telex.hu cikke kifejti, Szász úgy véli, hogy a rendőri akcióval példát akartak statuálni. „…ez nem csak nekünk szólt, hanem másoknak is” – mondja ki, nem sokkal később hozzátéve: „hogy csendben kell maradni”.
A beszélgetés később a Színház- és Filmművészeti Egyetemre terelődik, amely kapcsán a rendező elmondja: „Nem kellett volna elmenni az SZFE-ről, ilyen üzenetet is kaptam.” Távozásának okáról úgy fogalmaz, nem volt maradása. „…végignéztem azt a honfoglalást, amiben a honfoglalók ugyanezeken az egyetemi helyeken tanultak, és minden nosztalgia nélkül döntötték le, taposták el ezt az egyemet”, és nem értette, hogy akik „katonai attakkal” vették át az egyetemet, hogyan érezhetnek erkölcsi alapot arra, hogy később itt tanítsanak.
Kiderül, hogy Vidnyánszky Attilával, az egyetemet fenntartó alapítvány elnökével megpróbált beszélni, ám mint fogalmaz, fölöslegesen, mert nem voltak készek tárgyalni, ő pedig úgy próbált középen állni, hogy közben két oldalról összenyomták. Ekkor hozta meg döntését, hogy itthagyja az országot.
(via telex.hu)
Fejléckép: Szász János (fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)
hírlevél
